ψαλτήριον

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Ógörög

ψαλτήριον (psaltḗrion)

Kiejtés

 

Főnév

ψᾰλτήρῐον (psaltḗrionsn (genitivus ψᾰλτηρῐ́ου); második ragozás

  1. citera