кол

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Belarusz

кол (kol)

Kiejtés

  • IPA: [koɫ]

Főnév

кол hn

  1. karó

Bolgár

кол (kol)

Kiejtés

Főnév

кол hn

  1. karó

Macedón

кол (kol)

Kiejtés

Főnév

кол hn

  1. karó

Mezei mari

Főnév

кол

  1. hal

Etimológia

Lásd a magyar hal szónál.

Orosz

кол (kol)

Kiejtés

Főnév

кол hn

  1. karó
сажать на кол
karóba húz
у него ни кола ни двора
nincstelen ember; semmije sincs
ему хоть кол на голове теши
nagyon makacs ember
eset e.sz. t.sz.
alanyeset кол ко́лья
birtokos кола́ ко́льев
részes колу́ ко́льям
tárgyeset кол ко́лья
eszközh. коло́м ко́льями
elöljárós коле́ ко́льях
helyhat. (на) колу́