повод
Kiejtés
- IPA: [pəvət]
Főnév
повод • (povod) hn
- gyeplő, kantár [lóé]
- ürügy
- ok, indíték; alkalom
- без всякого повода ― bez vsjakovo povoda ― minden ok nélkül; minden előzmény v. összefüggés nélkül
- дать повод ― datʹ povod ― okot szolgáltat; alkalmat ad
- держать (кого) на поводу ― deržatʹ (kovo) na povodu ― (vkt) pórázon tart
- натянуть поводья ― natjanutʹ povodʹja ― rövidre fogja a gyeplőt
- опустить поводья ― opustitʹ povodʹja ― megereszti a gyeplőt
- по поводу (чего) ― po povodu (čevo) ― (vmvel) kapcsolatban; (vmnek) az alkalmából
- служить поводом (для чего, к чему) ― služitʹ povodom (dlja čevo, k čemu) ― ürügyül szolgál (vmre, vmhez)