Ugrás a tartalomhoz

стул

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
eset e.sz. t.sz.
alanyeset сту́л сту́лья△
birtokos сту́ла сту́льев△
részes сту́лу сту́льям△
tárgyeset сту́л сту́лья△
eszközh. сту́лом сту́льями△
elöljárós сту́ле сту́льях△

Kiejtés

  • IPA: [stuɫ]

Főnév

стул • (stul) hn

  1. szék
  2. széklet
    Szinonima: испражне́ния (ispražnénija)

Lásd még