ὀπός

Ógörög

ὀπός (opós)

Kiejtés

 

• IPA: /o.pós/ → /oˈpos/ → /oˈpos/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /o.pós/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /oˈpos/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /oˈpos/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /oˈpos/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /oˈpos/

Főnév

ὀπός • (opós) hn (genitivus ὀποῦ); második ragozás

1. lé
2. nedv