ὦνος

Ógörög

ὦνος (ônos)

Kiejtés

 

• IPA: /ɔ̂ː.nos/ → /ˈo.nos/ → /ˈo.nos/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /ɔ̂ː.nos/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈo.nos/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈo.nos/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈo.nos/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈo.nos/

Főnév

ὦνος • (ônos) hn (genitivus ὤνου); második ragozás

1. ár, vételár

Etimológia

Tkp. *vosno, lásd a szanszkrit वस्न szót.