Ugrás a tartalomhoz

Alfred Nobel

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Alfred Nobel (tsz. Alfred Nobels)

  1. (informatika) Alfred Bernhard Nobel (1833. október 21. – 1896. december 10.) svéd vegyész, feltaláló, iparmágnás és filantróp, akit leginkább a dinamit feltalálójaként és a Nobel-díj megalapítójaként ismer a világ. Élete során több mint 350 szabadalmat jegyzett be, vállalatokat alapított világszerte, és vagyona jelentős részét hagyta hátra az emberiség javát szolgáló elismerések létrehozására. Nobel életét kettősség jellemezte: a pusztítás eszközének feltalálása és a béke előmozdításának vágya.


Gyermekkora és tanulmányai

Alfred Nobel Stockholmban született, egy mérnökcsaládba. Apja, Immanuel Nobel tehetséges feltaláló volt, aki többek között tengeri aknákkal kísérletezett. A család anyagilag nehéz helyzetbe került, így 1842-ben Oroszországba költöztek, ahol az apa sikeresen dolgozott hadiipari megrendeléseken. Alfred itt kiváló oktatásban részesült: megtanult oroszul, angolul, franciául és németül, és különösen érdeklődött a kémia, fizika és irodalom iránt.

17 évesen kezdett tudományos tanulmányokat folytatni, többek között Párizsban, ahol Théophile-Jules Pelouze kémikus laboratóriumában tanult, majd John Ericsson amerikai feltalálóval is dolgozott.


A nitroglicerin és a dinamit feltalálása

Nobel életének meghatározó tudományos problémája a nitroglicerin biztonságos kezelése volt. Ez az anyag, amelyet Ascanio Sobrero fedezett fel 1847-ben, rendkívül erőteljes, de rendkívül instabil és veszélyes volt. Nobel célja az volt, hogy az anyagot biztonságosan szállíthatóvá és felhasználhatóvá tegye az építőiparban.

1864-ben Stockholmban laboratóriumi robbanás történt, amelyben Alfred öccse, Emil Nobel is meghalt. A tragédia ellenére Nobel folytatta munkáját, és 1867-ben szabadalmaztatta a dinamitot, amely egy kieselgúrral (kovaföld) stabilizált nitroglicerin-alapú robbanóanyag volt. A dinamit hatékonyabb és kezelhetőbb volt, mint a korábbi robbanóanyagok, és forradalmasította az út-, alagút- és vasútépítést – de katonai célokra is hamar felhasználták.


Vállalkozói tevékenysége

Nobel üzleti géniuszként is megállta a helyét. A világ különböző pontjain gyárakat és laboratóriumokat hozott létre, több mint 20 országban. Saját cége volt például a Bofors, amelyet modern fegyvergyárrá alakított. Vagyonát okos befektetésekkel és licenszekkel gyarapította, miközben több mint 350 szabadalmat jelentett be, főleg robbanóanyagok és gyújtószerkezetek területén.


A béke iránti elkötelezettsége

Annak ellenére, hogy Nobel vagyonát jórészt hadászati célokat szolgáló találmányokból szerezte, mélyen ambivalens viszonyban volt a fegyverkezéssel. Hitt abban, hogy a nagy erejű fegyverek visszatartják a háborút:

„Egy napon olyan hatalmas robbanószert fogok előállítani, hogy egyetlen háború sem lesz lehetséges.” – írta.

Kapcsolatba került több pacifista gondolkodóval, például Bertha von Suttnerrel, az osztrák békeaktivistával, aki később Nobel-békedíjat is nyert. Von Suttner hatása kulcsfontosságú volt abban, hogy Nobel végrendeletében létrehozza a béke Nobel-díjat is.


Irodalmi érdeklődése

Kevesen tudják, hogy Nobel szépirodalmi műveket is írt: verseket és drámákat. Egyik legismertebb műve a „Nemesis” című tragédia, amely Beatrice Cenci olasz nemesi családból származó nő történetét dolgozta fel, akit apja bántalmazása után kivégeztek. A művet Nobel halála után cenzúrázták, sok példányát megsemmisítették.


A végrendelet és a Nobel-díj létrehozása

Nobel 1895. november 27-én, halála előtt egy évvel, párizsi tartózkodása alatt végrendeletet írt, amelyben vagyona túlnyomó részét (körülbelül 31 millió svéd korona) egy alapítványra hagyta. Ez az alapítvány osztja ki évente a Nobel-díjakat, öt kategóriában:

  1. Fizika
  2. Kémia
  3. Fiziológia vagy orvostudomány
  4. Irodalom
  5. Békéért végzett munka

A végrendelet szerint a díjakat olyanoknak kell adni, „akik az előző év során a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek”. A békedíjat külön testület, a norvég parlament által kinevezett bizottság ítéli oda, míg a többit svéd intézmények (például a Svéd Akadémia, a Karolinska Intézet vagy a Svéd Királyi Tudományos Akadémia).


Halála és temetése

Alfred Nobel 1896. december 10-én halt meg San Remóban, Olaszországban, agyvérzés következtében. Soha nem nősült meg, nem voltak gyermekei. Stockholmba szállították, ahol dísztemetésben részesült.

Végrendelete kezdetben heves ellenállást váltott ki, még családtagjai is tiltakoztak. A svéd hatóságok is meglepődtek, hogy a díjak odaítélésében nemzeti szempontok helyett nemzetközi kritériumokat határozott meg. Mégis, 1901-ben kiosztották az első Nobel-díjakat – így valóra vált végakarata.


Öröksége és jelentősége

A Nobel-díj azóta a világ legrangosabb elismerésévé vált, és minden évben hatalmas médiafigyelmet vonz. A Nobel Alapítvány mellett több Nobel Intézet is működik, konferenciákat, kutatásokat, kiadványokat támogatva. 1969 óta egy új kategóriával bővült a díjak sora: a közgazdasági Nobel-emlékdíj, amelyet a Svéd Nemzeti Bank alapított.

Nobel személye a mai napig ellentmondásos, de nagyra becsült: – Egyrészt a pusztító találmányairól ismert, – Másrészt az emberi haladás, tudás és béke melletti elkötelezettsége révén vált halhatatlanná.

A róla elnevezett díj szimbolikus gesztus: arra emlékeztet, hogy az emberiség technológiai és intellektuális ereje használható jóra vagy rosszra, és a végső kérdés mindig az: mit kezdünk vele?


Záró gondolat

Alfred Nobel élete példa arra, hogy az ember képes önvizsgálatra, bűntudatra és helyrehozásra. Találmányaival lehetőséget adott a rombolásra, de vagyonával és örökségével hidat épített nemzetek, tudományok és emberek között. A Nobel-díj ma is a kiválóság, emberség és remény jelképe, amely Alfred Nobel belső vívódásának és felelősségtudatának örökségét hordozza.

„Utolsó akaratom, hogy vagyonom kamatai révén azokat jutalmazzák, akik az emberiség javát leginkább szolgálták.” – Alfred Nobel, 1895

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Alfred_Nobel&oldid=3508641”