Ugrás a tartalomhoz

Arthur Evans

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Arthur Evans (tsz. Arthur Evanses)

  1. (informatika) Sir Arthur John Evans (1851. július 8. – 1941. július 11.) brit régész, antropológus és muzeológus volt, akinek nevét örökre beírta a történelembe a krétai Knósszosz palotájának feltárásával és a minószi civilizáció felfedezésével. Munkássága forradalmasította a bronzkori Égeikumról alkotott képünket, és elindította a modern prehistóriai régészet fejlődését. Emellett jelentős szerepet játszott az írásrendszerek tanulmányozásában is, különös tekintettel a lineáris A és B írásra.


Gyermekkor és tanulmányok

Arthur Evans 1851-ben született az angliai Nash Millsben. Apja, Sir John Evans, neves geológus és numizmatikus volt, aki bevezette fiát a tudományos kutatás világába. Ez a környezet korán megalapozta Arthur Evans történelmi és régészeti érdeklődését.

Evans a híres Harrow School tanulója volt, majd a Oxfordi Egyetemen, a Brasenose College-ben tanult klasszikus irodalmat, történelmet és archeológiát. Fiatal korában szenvedélyesen érdeklődött a Balkán-félsziget és a Közel-Kelet iránt, számos utazást tett, például Boszniába és Törökországba, ahol néprajzi és politikai megfigyeléseket gyűjtött.


Korai pálya: újságíró és etnográfus

Evans 1877-ben feleségül vette Margaret Freemanst, de felesége 1893-ban elhunyt, és Evans soha nem házasodott újra. A házasságuk alatt sokat utaztak együtt. Evans a Manchester Guardian tudósítójaként is dolgozott a Balkánon, ahol politikai zavargások közepette gyakran letartóztatták és kihallgatták. Közben régészeti gyűjtéseket és kutatásokat is folytatott, főként pénzérmékkel és kerámiákkal foglalkozott.

1894-ben Oxfordba tért vissza, ahol a Ashmolean Múzeum igazgatója lett. Itt megkezdte a gyűjtemények modernizálását, és erősítette az archeológia szerepét a múzeumi kiállításokban.


Knósszosz és a minószi civilizáció felfedezése

Kréta szigetének varázsa

A 19. század végén Kréta a régészek számára szinte érintetlen terület volt. A helyi hagyományok szerint egy hatalmas, mitikus palota létezett Knósszoszban, amelynek királya Minósz volt. A legenda szerint itt élt a Minótaurosz, a félig ember, félig bika szörnyeteg.

Evans 1900-ban megvásárolta a Knósszosz dombját (Keffala), és megkezdte az ásatásokat. Hamarosan lenyűgöző épületkomplexumot tárt fel, amelyet ő nevezett el “palotának”.

Minószi civilizáció

Evans a feltárt épületek, festmények, tárgyak és írásrendszerek alapján egy korábban ismeretlen, fejlett bronzkori civilizációt azonosított, amelyet “minószinak” nevezett el – utalva Minósz király mitikus alakjára.

Ez a kultúra:

  • Kr. e. 3000 és 1400 között virágzott,
  • központja Kréta volt, különösen Knósszosz,
  • fejlett építészetet, vízellátó rendszereket, freskófestészetet és tengerkereskedelmet használt,
  • a görög mitológia sok motívumát megelőlegezte.

Evans Knósszoszt rekonstruálta, és sokszor saját értelmezését beépítette az újraépített falakba és oszlopokba. Ezért régészeti munkásságát egyszerre méltatták úttörőként és kritizálták túlságosan „romantikus” újraalkotásai miatt.


Lineáris A és B írás

Evans feltárt több ezer agyagtáblát is, melyeket írás borított. Ezek a táblák két különböző rendszert képviseltek, melyeket ő nevezett el:

  • Lineáris A: máig megfejtetlen, vélhetően a minószi nyelvet rögzíti.
  • Lineáris B: később derült ki, hogy mükénéi görög nyelven íródott, és Michael Ventris fejtette meg 1952-ben.

Evans felismerte, hogy ezek a rendszerek a korai írásfejlődés fontos fázisai, és szerette volna megfejteni őket, de nyelvészeti korlátai miatt nem járt sikerrel. Mégis ő volt az első, aki rámutatott az írás és adminisztráció kapcsolatára a bronzkorban.


Történelmi szemlélete és kritikák

Evans gyakran romantikus történelmi narratívákat épített. Úgy vélte, hogy a minószi civilizáció:

  • békés, nőközpontú társadalom volt,
  • magas esztétikai és vallási kultúrát képviselt,
  • később a mükénéiek hódították meg és olvasztották be.

Ezek a nézetek ma részben vitatottak. Kritikusai szerint Evans:

  • túlzottan spekulatív következtetéseket vont le,
  • rekonstrukciói túlságosan szubjektívek voltak,
  • alulértékelte a háborús vagy hierarchikus elemeket a minószi társadalomban.

Mindazonáltal, még a vitatott pontjai ellenére is, Evans munkássága elindította a mediterrán prehisztorikus régészet tudományos korszakát.


Kitüntetések és elismerések

  • 1911-ben lovaggá ütötték (Knight Bachelor),
  • 1935-ben elnyerte az Order of Merit rendjelet,
  • számos tudományos társaság tagjává választották,
  • a Brit Régészeti Intézet elnöke,
  • tiszteletbeli doktorátusokat kapott több európai egyetemen.

Evans nemcsak régész volt, hanem tudományszervező, gyűjtő, és író is. Monumentális főműve, “The Palace of Minos” című ötkötetes sorozata (1921–1936) máig alapmű a minószi civilizációról.


Utolsó évek és öröksége

Evans 1941-ben, 90 éves korában halt meg. Haláláig aktív maradt tudományos körökben, és folyamatosan támogatta a régészet intézményeit, különösen az Oxfordi Egyetemen.

Öröksége

  • Knósszosz ma is a turisták és régészek kedvenc célpontja, részben Evans látványos rekonstrukciói miatt.
  • A minószi civilizáció fogalma, amelyet ő alakított ki, ma is használatos – bár árnyaltabban értelmezve.
  • A prehistóriai íráskutatás egyik úttörője volt.
  • Az ő nyomdokain indult el a mediterrán régészet fejlődése Görögországban, Krétán, Cipruson és Kis-Ázsiában.


Összegzés

Sir Arthur Evans nem egyszerűen egy ásató régész volt, hanem a prehistorikus régészet új korszakának megalapítója. Knósszosz feltárásával és a minószi civilizáció fogalmának megalkotásával új világot tárt fel a történelem előtti emberi kultúrából. Bár munkásságát időnként romantikus túlzások jellemzik, tudományos öröksége máig meghatározó. Az ő révén tudjuk, hogy a klasszikus Hellász előtt is virágzott egy magas szintű civilizáció – méghozzá egy szigeten, ahol labirintusok, bikafejek és istennők világa bontakozott ki.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Arthur_Evans&oldid=3507752”