Bóna
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈboːnɒ]
Tulajdonnév
Bóna
- családnév: Mind a középkori olasz eredetű, ’jó szerencse’ jelentésű Bonaventura, mind pedig a latin ’jó sors’ jelentésű Bonifác keresztnevünk igen elterjedt volt az Árpádok korában. Mindkettő egy szótagos rövidülése (Bon-) magkapta az -a kicsinyítő képzőt vagy az -a birtokjelet, s egyéni névvé, abból apai családnévvé lett. Az első esetben jelentése ’Bona ~ Bóna nevű személy fia, leszármazotta’, az utóbbi esetben pedig a jelentése ’Boné, Bon nevű személy fia, leszármazotta’. Ez az -a birtokjel található meg az -é ~ -e és az -i végű nevekben is. A tő magánhangzója a hangsúly hatására nyúlt meg, s vált gyakoribbá ez a hosszú -ó-t tartalmazó alak (Bóni).