Ugrás a tartalomhoz

Frederick Banting

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Banting szócikkből átirányítva)

Angol


Főnév

Frederick Banting (tsz. Frederick Bantings)

  1. (informatika) Sir Frederick Grant Banting (1891. november 14. – 1941. február 21.) kanadai orvos, fiziológus, kutató és festő, aki leginkább az inzulin felfedezésével vált ismertté. Felfedezése forradalmasította a cukorbetegség kezelését, és milliók életét mentette meg. 1923-ban Banting megosztva elnyerte az orvosi Nobel-díjat – ő lett ezzel minden idők legfiatalabb Nobel-díjas orvosa. Emellett háborús hős, tanár, művész és a modern orvostudomány egyik úttörő alakja.


Gyermekkor és tanulmányok

Frederick Banting az Ontario állambeli Allistonban született, egy ötgyermekes farmcsalád legkisebb gyermekeként. Korán tanúsított érdeklődést az orvoslás és a biológia iránt.

  • Tanulmányait a University of Toronto művészeti szakán kezdte, de egy év után orvosi pályára váltott.
  • 1916-ban orvosi diplomát szerzett, majd az első világháború idején az ontariói hadsereg orvosa lett.
  • Franciaországban sebesült katonákat látott el, bátorságáért a Brit Érdemrenddel tüntették ki.


Az inzulin felfedezésének háttere

A 20. század elején a 1-es típusú cukorbetegség halálos betegség volt. A betegek inzulinhiány miatt nem tudták szabályozni vércukorszintjüket – az állapot gyors leépüléssel és halállal végződött. A hasnyálmirigy szerepét már ismerték, de a hormon (az inzulin) tisztítása és alkalmazása még megoldatlan volt.


Az ötlet és a kutatás kezdete (1920–1921)

1920 októberében Banting egy orvosi cikket olvasott a hasnyálmirigy belső elválasztású működéséről. Másnap hajnalban lejegyezte forradalmi ötletét:

„Kösd el a hasnyálmirigy külső elvezető csatornáját kutyáknál, hagyd az emésztősejteket elsorvadni, majd szűrd le az így visszamaradó belső váladékot.”

Ez az ötlet vezetett az inzulin előállításához.

Banting kapcsolatba lépett John Macleod professzorral a torontói egyetemen, aki laboratóriumot és asszisztenst biztosított számára. Ez az asszisztens Charles Best volt, egy fiatal orvostanhallgató, akivel Banting hamar munkatársi és baráti kapcsolatba került.


A kísérletek (1921)

  • Banting és Best kutyákon végeztek kísérleteket. Először elzárták a hasnyálmirigy csatornáit, majd az elsorvadt szövetből kivonták a belső elválasztású anyagot.
  • Ezt a kivonatot beteg kutyáknak adták be – és a vércukorszint jelentősen csökkent.
  • Ezt a kivonatot kezdetben isletinnek hívták, majd később inzulin lett belőle.

A következő lépés a tisztítás volt, amit James Collip biokémikus végzett el. Ő tette lehetővé, hogy az inzulint embereken is alkalmazni lehessen.


Az első emberi kezelés

1922 januárjában a 14 éves Leonard Thompson lett az első cukorbeteg, akit Banting és csapata kezelt inzulinnal. A fiú állapota drámaian javult – ez megerősítette, hogy az inzulin valóban működik.

Rövid időn belül az inzulint tömeggyártásra alkalmassá tették, és világszerte alkalmazni kezdték a cukorbetegség kezelésére.


Nobel-díj és elismerés

Banting és Macleod 1923-ban megosztva kapták meg az orvosi Nobel-díjat. Ez azonban vitákhoz vezetett:

  • Banting szerint Macleod nem vett részt közvetlenül a kísérletekben.
  • Ezért a díj felét Charles Bestnek adta.
  • Macleod is megosztotta saját díját James Collippel.

Banting 32 évesen lett Nobel-díjas – a legfiatalabb díjazott az orvostudomány történetében.


További kutatás és tanítás

Banting Kanadában nemzeti hőssé vált. A Nobel-díj után is aktívan dolgozott:

  • A Banting and Best Medical Research Institute társalapítója lett.
  • Kutatott a rák, vérkeringés, fulladásos sérülések és repülési élettan terén.
  • Részt vett a kanadai orvosképzés reformjában.


Katonai és tudományos szolgálat

A második világháború idején Banting a kanadai hadsereg orvosi kutatási vezetője lett. Vizsgálta a:

  • Légnyomásváltozások hatását a pilótákra
  • Biológiai hadviselés lehetőségeit
  • Légzőmaszkok és túlnyomásos kabinok hatékonyságát


Tragikus halála

1941 februárjában Banting egy kutatóútra indult Angliába, hogy folytassa háborús kutatásait. Az út során a repülőgép lezuhant Új-Fundlandnál. Banting súlyos sérüléseket szenvedett és másnap meghalt – 49 éves volt.


Öröksége

Frederick Banting nevét számos intézmény, utca és emlékmű őrzi:

  • Banting House (Ontario) – „az inzulin szülőhelye”
  • Banting Intézet – Toronto
  • Banting-kutatói ösztöndíjak Kanadában
  • 1992-ben a Time magazin beválasztotta a 20. század 100 legfontosabb személyisége közé

Kanadában minden év november 14-én, Banting születésnapján ünneplik a Diabétesz Világnapját, az ENSZ által is elismert nemzetközi figyelemfelhívó napot.


Banting emberként

Banting kivételes tudós volt, de egyben:

  • Szerény, makacs, céltudatos ember
  • Hitt abban, hogy a tudománynak az emberek szolgálatában kell állnia
  • Festőként is ismert volt – gyakran járt a természetbe festeni
  • Nem kérkedett a díjakkal, viszont elkötelezett volt a beteg emberek megsegítése iránt


Összegzés

Frederick Banting:

  • Megmentette milliók életét az inzulin felfedezésével
  • Nemcsak kutató, hanem etikus gyógyító volt
  • A Nobel-díjjal elismert munkája új fejezetet nyitott a belgyógyászatban és a hormonkezelésben
  • Rövid, de rendkívül termékeny élete a tudományos elkötelezettség és humanizmus példája

Banting öröksége ma is él: minden egyes inzulininjekció, amit cukorbetegek világszerte kapnak, az ő felfedezésére vezethető vissza. Egy olyan orvos volt, aki egy ötlettel, kísérletekkel és emberséggel megváltoztatta a világot.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Frederick_Banting&oldid=3507137”