Ugrás a tartalomhoz

Bertha von Suttner

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból


Főnév

Bertha von Suttner (tsz. Bertha von Suttners)

  1. (informatika) Bertha Felicie Sophie von Suttner (született: Gräfin Kinsky von Wchinitz und Tettau, 1843. június 9. – 1914. június 21.) osztrák pacifista, író, a békemozgalmak egyik úttörője és az első nő, aki megkapta a Nobel-békedíjat (1905). Munkássága jelentős hatással volt a békéről szóló nemzetközi diskurzusra, és személyesen is hozzájárult Alfred Nobel döntéséhez a békedíj létrehozásáról. Legismertebb műve a „Le a fegyverekkel!” (Die Waffen nieder!) című regény, amely világszerte nagy visszhangot váltott ki.



Családi háttér és neveltetés

Bertha von Suttner Bécsben született, cseh származású nemesi családból. Apja, Franz Josef Graf Kinsky, az Osztrák Császári Hadsereg tábornoka volt, de Bertha születése előtt elhunyt. Anyja, Sophie von Körner szegény, de előkelő családból származott, így Bertha nevelése során nagy hangsúlyt fektettek a társadalmi rang megőrzésére, még ha pénzügyi gondok is akadtak.

Bertha magas szintű oktatásban részesült, tanult zenét, irodalmat, nyelveket és filozófiát, és fiatalon utazott Németországba, Franciaországba és Olaszországba is. Szellemi nyitottsága és a korabeli európai társadalom ellentmondásai iránti érzékenysége már korán megmutatkozott.



A Suttner család és a szerelem

1873-ban Bertha von Suttner nevelőnőként vállalt munkát a Suttner családnál, ahol megismerkedett későbbi férjével, Arthur Gundaccar von Suttnerrel, a család egyik fiatal tagjával. A kapcsolat kezdetben titokban zajlott, mivel a család nem nézte jó szemmel a nemesi rangú, de vagyontalan nő és a fiatal férfi kapcsolatát. 1876-ban, a Suttner család nyomására, Bertha elhagyta Ausztriát és Alfred Nobel titkáraként Párizsba költözött, bár csak rövid időt töltött nála.

Még ugyanabban az évben Bertha visszatért Arthurhoz, és titokban összeházasodtak, majd együtt Grúziába költöztek, ahol évekig éltek tanításból és írásból. Ezek az évek nagy hatással voltak Bertha világnézetére, különösen az orosz–török háború és a kaukázusi társadalom kegyetlenségei formálták pacifista meggyőződését.



Írói pálya és „Le a fegyverekkel!”

Az 1880-as években Bertha egyre aktívabban publikált különféle irodalmi és társadalmi témákban. 1889-ben jelent meg híres regénye, „Le a fegyverekkel!”, amely egy női főhős szemszögéből mutatja be a háborúk pusztítását, a militarizmus értelmetlenségét és a béke szükségességét. A mű egyszerre volt személyes, drámai és politikai kiáltvány, és óriási nemzetközi siker lett: több mint 30 nyelvre fordították le, és az egész világon vitákat indított el.

Ez a regény vált Bertha von Suttner pacifista hivatásának alapkövévé. Az olvasók nemcsak az érzelmi ereje, hanem az intellektuális mélysége miatt is figyelemre méltónak tartották a könyvet. Sokan úgy vélték, hogy ez a mű többet tett a béke ügyéért, mint bármely másik korabeli írás.



Békekongresszusok és nemzetközi munka

A könyv sikere után Bertha aktív résztvevője lett az európai békemozgalmaknak. 1891-ben megalapította az Osztrák Békeszövetséget (Österreichische Gesellschaft der Friedensfreunde), és még abban az évben részt vett a Római Nemzetközi Békekongresszuson.

Számos alkalommal tartott beszédet különféle kongresszusokon és konferenciákon – Párizsban, Budapesten, Londonban és Hágában is –, és rendszeresen írt cikkeket a sajtóba a béke fontosságáról, a nők szerepéről és a militarizmus veszélyeiről. Kiemelt célja volt a nemzetközi választott bíróságok, az ENSZ elődjeinek tekinthető fórumok megteremtése.



Kapcsolata Alfred Nobellel

Bertha levelezésben állt Alfred Nobellel 1876-tól haláláig, és jelentős befolyása volt Nobel gondolkodására, különösen a béke kérdésében. Bár Nobel elsősorban a dinamitról és a fegyverekről volt ismert, von Suttner hatására felismerte, hogy vagyonával a béke ügyét is támogathatja. Sokan úgy tartják, hogy Bertha volt az egyik fő inspirációja annak, hogy Nobel létrehozta a Nobel-békedíjat, amelynek első női kitüntetettje lett 1905-ben.



A Nobel-békedíj és annak hatása

1905-ben Bertha von Suttner kapta meg a Nobel-békedíjat „széleskörű békemozgalmi tevékenysége, különösen írói munkássága révén”. A díjat nemcsak személyes elismerésnek tekintette, hanem a nemzetközi békemozgalom megerősítésének is.

A díj átvétele után még aktívabban kampányolt a békéért: bejárta Európát, és különösen hangsúlyozta a nők felelősségét a jövő formálásában. Hitvallása szerint az oktatás, az együttérzés és a társadalmi igazságosság a valódi béke alapjai.



Az első világháború előestéjén

Az 1910-es évekre a háborús feszültségek fokozódtak Európában. Bertha von Suttner folyamatosan próbálta figyelmeztetni a közvéleményt és a döntéshozókat a közelgő katasztrófára. Utolsó éveiben aktívan támogatta a hágai békekonferenciákat és a nemzetközi jog eszméjét.

1914 júniusában, röviddel a Szarajevói merénylet előtt, és a világháború kitörése előtt néhány héttel halt meg, 71 évesen. Halála után nem sokkal bekövetkezett az első világháború kitörése, ami sok szempontból megerősítette az ő békéért folytatott küzdelmének aktualitását és tragikus előrelátását.



Öröksége

Bertha von Suttner emléke ma is él a békemozgalmakban és a női közéleti szerepvállalás történetében. Munkásságával bizonyította, hogy a szavaknak – különösen egy író és aktivista szavainak – világformáló ereje lehet. Ő volt az első nő, aki nemcsak részt vett a politikai vitákban, hanem képes volt hatással lenni az egész világ jövőjére.

Nevét iskolák, utcák és nemzetközi díjak viselik. A Nobel-békedíj történetében ma is kitüntetett helyet foglal el mint az egyik legnagyobb hatású női díjazott. Az ő szellemi öröksége arra emlékeztet bennünket, hogy a békéért folytatott harc mindig aktuális.



Fő műve:

  • Die Waffen nieder! (1889) – magyarul: Le a fegyverekkel!

Fontosabb események:

  • 1843: születés Bécsben
  • 1876: rövid titkári munka Alfred Nobel mellett
  • 1889: Die Waffen nieder! megjelenése
  • 1891: Osztrák Békeszövetség megalapítása
  • 1905: Nobel-békedíj átvétele
  • 1914: halála, néhány héttel az I. világháború kitörése előtt