Ugrás a tartalomhoz

Bertil Ohlin

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Bertil Ohlin (tsz. Bertil Ohlins)

  1. (informatika) Bertil Gotthard Ohlin (1899. április 23. – 1979. augusztus 3.) svéd közgazdász, politikus és Nobel-díjas tudós, aki elsősorban a nemzetközi kereskedelem elméletében végzett úttörő munkájáról ismert. Leghíresebb hozzájárulása az ún. Heckscher–Ohlin-tétel, amely az árukereskedelem mögött meghúzódó termelési tényezőkre – tőke, munka – épülő magyarázatot ad. Ohlin ezenkívül Svédország egyik meghatározó politikai vezetője volt a 20. század közepén, a Svéd Liberális Néppárt vezetőjeként.

1977-ben James Meade-del megosztva elnyerte a közgazdasági Nobel-emlékdíjat a nemzetközi kereskedelem és tőkeáramlás elméletében végzett alapvető munkásságáért.


Életútja és tanulmányai

Bertil Ohlin 1899-ben született Klippanban, Svédországban. Kivételes képességei már fiatalon megmutatkoztak, különösen a matematikában és közgazdaságtanban.

Felsőfokú tanulmányok:

  • Lundi Egyetem – matematika és közgazdaságtan
  • Stockholmi Egyetem – tanára Eli Heckscher, későbbi társszerzője a híres H–O modellnek
  • Harvard Egyetem – posztgraduális tanulmányok
  • Cambridge (UK) – találkozás többek között John Maynard Keynes-szel

1924-ben Ohlin PhD fokozatot szerzett a Stockholmi Egyetemen, majd a Koppenhágai Egyetemen lett professzor, később pedig a Stockholmi Közgazdasági Iskola vezetője (1930–1945).


A Heckscher–Ohlin-elmélet

Ohlin legismertebb közgazdasági hozzájárulása a nemzetközi kereskedelem elméletének új megközelítése, amelyet mentorával, Eli Heckscherrel együtt dolgozott ki.

A tétel alapja:

A Heckscher–Ohlin-elmélet (H–O tétel) azt állítja, hogy:

„Egy ország azokban az árukban fog komparatív előnyt élvezni, amelyek előállításához viszonylag bőségesen rendelkezik a szükséges termelési tényezőkkel.”

Ez azt jelenti:

  • A tőkében gazdag ország tőkeintenzív javakat exportál,
  • A munkaerőben gazdag ország munkaintenzív javakat exportál.

Ez a megközelítés kiegészíti és mélyíti David Ricardo klasszikus komparatív előny elméletét, azzal, hogy strukturális tényezőkre vezeti vissza a különbségeket.

Főbb előfeltevések:

  • Az országok eltérő mértékben rendelkeznek termelési tényezőkkel (tőke, munka),
  • A technológia minden országban azonos,
  • A tényezők mobilak az országon belül, de nemzetközi szinten nem mozdulnak,
  • A termékek viszont szabadon áramlanak a határokon át.

Ez az elmélet hosszú évtizedeken át a nemzetközi kereskedelem elméleti alappillére volt, még akkor is, ha később paradoxonok (mint a Leontief-paradoxon) kérdőjelezték meg bizonyos aspektusait.


„Interregional and International Trade” (1933)

Ohlin főműve a Interregional and International Trade, amelyben teljes egészében kifejti a H–O modellt és az abból származó következtetéseket. Ebben a műben:

  • Elméleti keretbe helyezi a régiók közötti és országok közötti kereskedelmet,
  • Elemzi a kereskedelem hatását az árakra, a tényezőjövedelmekre, a bérszintekre,
  • Bevezeti az árkiegyenlítődés tételét (factor price equalization), miszerint a szabad kereskedelem hosszú távon kiegyenlíti a tényezők (munka, tőke) jövedelmeit is a különböző országok között.

Ez a könyv a modern nemzetközi kereskedelemelmélet egyik alapművének számít.


Közgazdasági viták: Keynes-szel való szembenállás

Ohlin a harmincas években élénk vitát folytatott John Maynard Keynes-szel a háborús jóvátételek kérdéséről, különösen Németország I. világháború utáni helyzetéről.

Keynes szerint Németország nem volt képes ekkora összegeket fizetni, míg Ohlin úgy vélte:

  • A jóvátétel fizethető, ha megfelelő gazdaságpolitikai intézkedésekkel kísérik,
  • A nemzetközi fizetési mérleg nemcsak export–import, hanem tőkemozgások függvénye is,
  • A kereslet és kínálat rugalmas alkalmazkodása lehetővé teheti a fizetési kötelezettségek teljesítését.

Ez a vita szimbolikus jelentőségű volt: mutatta, hogy Ohlin a klasszikus közgazdaságtan talaján maradt, míg Keynes forradalmi új irányt képviselt.


Politikai karrier

Ohlin nemcsak tudósként, hanem politikusként is aktív volt:

  • 1944-ben a Svéd Liberális Néppárt (Folkpartiet) vezetője lett, amelyet egészen 1967-ig irányított.
  • 1944–1967 között a svéd parlament tagja volt.
  • A második világháború után a szociáldemokratákkal versengő liberális gazdaságpolitika arca lett.
  • Támogatta a piacgazdaságot, de a társadalmi felelősséget is fontosnak tartotta – egyfajta „liberális középutat” képviselt.

Szerepet játszott Svédország európai integrációhoz való közeledésében is, bár óvatosabb álláspontot képviselt, mint a szociáldemokraták.


Nobel-díj (1977)

1977-ben Ohlin James Meade-del közösen kapta meg a közgazdasági Nobel-emlékdíjat:

„A nemzetközi kereskedelem és a nemzetközi tőkeáramlások elméletében végzett úttörő munkásságukért.”

A díj hivatalosan elismerte Ohlin hatalmas hatását:

  • A nemzetközi kereskedelem elméleti kereteinek formalizálásában,
  • A kereskedelem hatásainak megértésében a tényezőjövedelmekre,
  • A globalizáció és gazdasági integráció kérdéseinek elemzésében.


Tudományos módszertana

Ohlin módszertana:

  • Erősen matematikailag formalizált, mégis intuitívan követhető,
  • Középutat keresett a klasszikus és keynesiánus megközelítések között,
  • Az általános egyensúlyi gondolkodást képviselte (minden piac kapcsolódik minden másikhoz),
  • Törekedett a gyakorlati gazdaságpolitikai következtetések levonására.


Hatása és öröksége

Ohlin elméletei a mai napig:

  • Központi szerepet játszanak a nemzetközi kereskedelem tankönyveiben,
  • Az OECD, WTO és EU kereskedelempolitikájának alapvető szellemiségét tükrözik,
  • Inspirálták az új kereskedelemelméleti iskolákat (pl. Paul Krugman munkásságát).

Róla nevezték el:

  • Ohlin Institute (Svédország),
  • Ohlin Lecture Series (Stockholm School of Economics),
  • Kereskedelemelméleti díjak és ösztöndíjak világszerte.


Főbb művei

  • Interregional and International Trade (1933)
  • The Theory of International Prices (1927)
  • Számos tanulmány a nemzetközi pénzügyekről, kamatparitásról, bérstruktúráról


Záró gondolat

Bertil Ohlin a modern közgazdaságtan azon klasszikusai közé tartozik, akik képesek voltak elméleti alaposságot gyakorlati relevanciával ötvözni. Az általa kidolgozott Heckscher–Ohlin-modell több mint egy évszázada ad keretet annak megértésére, miért kereskednek az országok, és hogyan hat ez a gazdaságok belső struktúrájára.

Ohlin nemcsak kutatóként, hanem közéleti vezetőként is hozzájárult ahhoz, hogy a piacgazdaság ne pusztán profitról, hanem felelősségről is szóljon. Nevét a nemzetközi kereskedelem és liberális gazdaságpolitika klasszikusai között tartjuk számon.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Bertil_Ohlin&oldid=3511908”