Boka

Lásd még: boka

Magyar

Boka

családnév: Ótörök eredetű bika szavunk magyarba került alakja bïqa [b¿ka] volt, amelyből Buka > Boka > (majd a magyarban hangsúly hatására a gyakoribb) Bóka keletkezett. Bármelyik köztes alak metaforikusan (külső-belső tulajdonság alapján: olyan erős, izmos, komor vagy vad, szertelen, nemileg túlfűtött, mint a bika) egyéni névvé, abból pedig apai családnévvé vált. Jelentése ’Boka ~ Bóka ~ Buka nevű személy fia, leszármazotta’ volt. Természetesen közvetlenül is családnévvé válhatott a közszó a fölsorolt tulajdonságok alapján (metaforikusan). Ugyanakkor a szintén ótörök eredetű és ’állati lábszárcsont’ jelentésű boka testrésznévből is lehetett pars pro toto (egy jellegzetes testrész szimbolizálva az egész személyt) elnevezési gyakorlat alapján egyéni, majd családnév. Föltételezhetjük azt is, hogy az -a végződés kicsinyítő képző, mert igen sok a Bokó családnév is. Ebben az esetben a név alapja a német eredetű, ’állat hímje’ jelentésű bok ~ bak közszó, illetőleg az ebből eredő Boka ~ Bóka egyénnév. Akkor az -u-t tartalmazó nevek nyelvjárási különfejlődés eredményei.