Ugrás a tartalomhoz

Wernher von Braun

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Braun szócikkből átirányítva)

Főnév

Wernher von Braun (tsz. Wernher von Brauns)

  1. (informatika) Wernher Magnus Maximilian Freiherr von Braun (1912. március 23. – 1977. június 16.) német származású amerikai rakétatudós, mérnök, fizikus és a világűr-korszak egyik kulcsfigurája. A modern rakétatechnológia és az űrutazás egyik legmeghatározóbb alakjaként vált híressé: a náci Németországban a V–2 rakéta vezető tervezője volt, az Egyesült Államokban pedig az Apollo-program központi szereplőjeként dolgozott. Életpályája a tudományos zsenialitás és az etikai dilemmák keveréke.



Korai élet és tanulmányok

Wernher von Braun egy porosz arisztokrata családban született, a mai Lengyelország területén lévő Wirsitz városában (akkor Német Birodalom). Édesapja gazdasági miniszter volt a weimari köztársaság idején. Wernher korán érdeklődést mutatott a technika iránt, különösen az űrutazás víziója ragadta meg, olvasmányai között szerepelt Hermann Oberth rakétakutató munkássága.

Mérnöki tanulmányait Berlinben és Zürichben végezte, fizikát és matematikát tanult, doktori fokozatát 1934-ben szerezte meg. Már fiatalon a német rakétaprogram tagja lett, és gyorsan előlépett annak vezető mérnökévé.



A náci Németország szolgálatában

1937-ben von Braun csatlakozott a német hadsereg által finanszírozott titkos kutatóintézethez Peenemündében, ahol a V–2 (Vergeltungswaffe-2, vagyis „megtorlófegyver”) fejlesztése zajlott. Ez volt a világ első ballisztikus rakétája, amely a világűr határát is elérte – ezzel a világ első „űreszköze”.

A V–2 rakétát 1944-ben kezdték használni London és Antwerpen elleni támadásokban. A projekt több ezer civil halálát okozta. A rakéták gyártása során koncentrációs táborokból származó kényszermunkásokat alkalmaztak embertelen körülmények között, különösen a Mittelwerk föld alatti üzemében, ahol több mint 10 ezer fogoly halt meg.

Von Braun tagja volt az SS-nek is (1940-től), és a náci pártba is belépett – bár később azt állította, hogy ezek kényszerű döntések voltak a kutatási lehetőségei megőrzése érdekében. Morális szerepe a V–2 programban máig vitatott.



Átállás Amerikába – Operation Paperclip

1945-ben, amikor a náci Németország veresége közeledett, von Braun és csapata (kb. 120 tudós) önként adták meg magukat az amerikai erőknek az ausztriai Alpokban. Az Egyesült Államok a Paperclip-hadművelet keretében titokban az USA-ba szállította őket, hogy tudásukat a Szovjetunió helyett az amerikai hadi és űriparban hasznosítsák.

Von Braun először a hadsereg White Sands Proving Ground kutatóközpontjában dolgozott, majd a Redstone Arsenalban Huntsville-ben (Alabama). Az 1950-es években az amerikai hadsereg első ballisztikus rakétáit (pl. Redstone) fejlesztette. Ezek az eszközök képezték az amerikai űrprogram alapját is.



NASA és az Apollo-program

1958-ban megalakult a NASA, és von Braun csapata annak egyik magját képezte. 1960-ban a Marshall Űrközpont igazgatója lett, és a Saturn rakétaprogram vezető tervezője. Ez a hordozórakéta volt az, amely 1969-ben eljuttatta az első embert a Holdra.

Von Braun meggyőződésesen támogatta az emberes űrutazást, és nyilvánosan is kiállt a holdraszállás mellett, gyakran szerepelt televízióban és újságokban. Tudományos ismeretterjesztőként népszerűsítette az űrkutatást, például a Disney űrprogramos filmjeiben.

A Saturn V rakéta fejlesztése volt élete egyik csúcspontja: ez volt a valaha épített legerősebb rakéta, és az Apollo 11 sikeres küldetésével történelmet írt. Von Braun ezzel beteljesítette ifjúkori álmát: hozzájárult az emberiség világűrbe jutásához.



Későbbi évei és nyugdíjazása

A holdraszállást követően a NASA fókusza megváltozott, a költségvetések csökkentek, és az emberes Mars-utazás egyre távolabbi cél lett. Von Braun 1972-ben kilépett a NASA-ból, és egy magáncégnél, a Fairchild Industries-nál kezdett dolgozni.

A hetvenes években egészsége hanyatlani kezdett, 1976-ban diagnosztizáltak nála rákot. Egy évvel később, 1977-ben hunyt el, 65 éves korában.



Öröksége és ellentmondásai

Von Braun tudományos öröksége megkérdőjelezhetetlen:

  • A modern rakétatechnika egyik atyja.
  • Az első emberes holdraszállás egyik legfontosabb mérnöki vezetője.
  • Több mint 30 szabadalom birtokosa.
  • Számos amerikai és nemzetközi tudományos díj és elismerés birtokosa.

Ugyanakkor élete komoly etikai kérdéseket vet fel:

  • Tudományos munkásságát kezdetben egy totalitárius rendszer katonai céljait szolgálta.
  • Tudatosan vagy hallgatólagosan együttműködött a náci rezsimmel.
  • Részt vett olyan gyártási programban, amelyben több ezer kényszermunkás halt meg.
  • Későbbi karrierjét ezek az események sokáig árnyékolták – bár az amerikai közvélemény és a kormány gyakran szemet hunyt múltja felett, mivel kulcsszerepe volt a hidegháborús űrversenyben.



Záró gondolat

Wernher von Braun személyében egy kivételes mérnököt és tudományos zsenit ismerünk meg, aki kulcsszerepet játszott abban, hogy az emberiség elérje a Holdat. Ugyanakkor múltja emlékeztet arra is, hogy a tudományos haladás nem választható el az etikai felelősségtől. Von Braun alakja a XX. századi történelem egyik legkomplexebb figurája: egyszerre a haladás embere és egy diktatúra eszköze.

Ő maga így fogalmazott:

“Az etikátlan tudós olyan, mint a vak mérnök: lehet, hogy működőképes gépet tervez, de nem látja, mit fog okozni.”

Wernher von Braun tehát nemcsak a rakéták révén emelkedett a csillagokig, hanem morális árnyékokat is maga mögött hagyott – örökségét épp ezért mindig kettős lencsén át kell vizsgálni.