Ugrás a tartalomhoz

Canis latrans

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Coyote
Temporal range: Middle Pleistocene – present (0.74–0.85 Ma)
↓
Mountain coyote (C. l. lestes) at Yosemite National Park, California

Secure  (NatureServe)[2]
Scientific classification Edit this classification
Missing taxonomy template (fix): Canina
Genus: Canis
Species:
C. latrans
Binomial name
Canis latrans
Say, 1823[3]
Modern range of Canis latrans
Synonyms[4]
List
    • Canis andersoni Merriam, 1910
    • Canis caneloensis Skinner, 1942
    • Canis clepticus Eliot, 1903
    • Canis estor Merriam, 1897
    • Canis frustror Woodhouse, 1851
    • Canis goldmani Merriam, 1904
    • Canis hondurensis Goldman, 1936
    • Canis impavidus Allen, 1903
    • Canis irvingtonensis Savage, 1951
    • Canis jamesi Townsend, 1912
    • Canis lestes Merriam, 1897
    • Canis mearnsi Merriam, 1897
    • Canis microdon Merriam, 1897
    • Canis nebrascensis Merriam, 1898
    • Canis ochropus Eschscholtz, 1829
    • Canis orcutti Merriam, 1910
    • Canis pallidus Merriam, 1897
    • Canis peninsulae Merriam, 1897
    • Canis riviveronis Hay, 1917
    • Canis vigilis Merriam, 1897
    • Lyciscus cagottis Hamilton-Smith, 1839

Angol


Főnév

Canis latrans (tsz. Canis latranses)

  1. (informatika) prérifarkas

A Canis latrans, közismert nevén prérifarkas, Észak-Amerika egyik legalkalmazkodóképesebb és legsikeresebb ragadozó emlőse. A farkashoz (Canis lupus) közeli rokon faj, de annál kisebb termetű, és rendkívüli rugalmasságának köszönhetően képes volt alkalmazkodni az urbanizált környezethez is. A faj neve latinul „ugató kutyát” jelent, amely hűen utal a prérifarkas hangadására. Bár eredetileg csak a nyugati síkságokon és prériken volt elterjedt, ma már megtalálható egész Észak-Amerikában, sőt, Közép-Amerikában is.


Rendszertani besorolás

  • Ország: Animalia (állatok)
  • Törzs: Chordata (gerinchúrosok)
  • Osztály: Mammalia (emlősök)
  • Rend: Carnivora (ragadozók)
  • Család: Canidae (kutyafélék)
  • Nem: Canis
  • Faj: Canis latrans

Legközelebbi rokonai a szürke farkas (Canis lupus) és a házikutya (Canis familiaris). A genetikai kutatások kimutatták, hogy egyes populációk részben farkasoktól és kutyáktól is származhatnak (hibridizáció).


Általános elnevezések

  • Magyarul: prérifarkas
  • Angolul: coyote (kiejtése: /ˈkaɪ.oʊti/ vagy /kaɪˈjoʊt/)
  • Spanyolul: coyote (ejtsd: kojóte)
  • Indián nyelveken: többféle változat, mitológiai alak is lehet


Morfológiai jellemzők

Testméretek:

  • Testhossz (fej–farok nélkül): 75–100 cm
  • Farokhossz: 30–40 cm
  • Marmagasság: kb. 60 cm
  • Tömeg: 8–20 kg (területi eltérések: északon nagyobb, délen kisebb egyedek)
  • Élettartam: vadon 6–8 év, fogságban 12–15 év

Külső jellemzők:

  • Bundaszín: szürkésbarna, vöröses, krémszínű árnyalatokkal
  • Fülek: hegyes, mozgékony
  • Fark: bozontos, általában lefelé lóg
  • Láb: hosszú, karcsú, alkalmazkodott a gyors futáshoz

A prérifarkas megjelenésében emlékeztet a középtermetű kutyákra, de keskenyebb fejformája és ravasz tekintete jellegzetes.


Hangadás

A prérifarkas rendkívül hangos és változatos kommunikációs repertoárral rendelkezik:

  • Üvöltés (howling) – a territórium jelzésére
  • Ugatás – riasztás, védelem
  • Vonyítás – kapcsolattartás
  • Nyüszítés – alárendeltség, kölykök hangja

A „kórusos” üvöltés, amikor több egyed válaszol egymásnak, különösen éjszaka hallható.


Elterjedés és élőhely

Természetes elterjedés:

  • Kanada déli részétől Közép-Amerikáig
  • Eredetileg a Nagy-síkságok és a nyugati préri lakója volt

Jelenlegi előfordulás:

  • Az USA minden államában (Alaszka kivételével)
  • Kanada déli és középső részein
  • Mexikó, Guatemala, Honduras

Élőhelyek:

  • Füves puszták (prérik)
  • Erdők, bozótosok
  • Sivatagos területek
  • Mezőgazdasági területek
  • Városi és elővárosi környezet (külvárosok, ipartelepek)

Az emberi környezethez való alkalmazkodása figyelemre méltó: a prérifarkas ma már városok közelében, sőt városi parkokban is előfordul (pl. Chicago, Los Angeles).


Viselkedés

Társas szervezet:

  • Területvédő párokban vagy kis családi csoportokban él
  • Nem alkot nagy falkákat, mint a farkas
  • A szülők gyakran együtt nevelik az almot

Territórium:

  • Területméret: 4–40 km²
  • Határait hanggal és szagjelekkel (vizelet, ürülék) jelöli

Nappali/éjszakai aktivitás:

  • Többnyire éjszakai vagy kora hajnali/alkonyati aktivitású
  • Emberi zavarástól függően nappal is aktív lehet


Táplálkozás

A prérifarkas mindenevő, de főként húsevő:

Zsákmányállatok:

  • Kisemlősök: mezei nyúl, pocok, egér, mókus
  • Madarak: fácán, pulyka, vízimadarak
  • Hüllők, kétéltűek
  • Rovarok: sáskák, bogarak, hernyók
  • Gyümölcsök, bogyók, dinnye, gyökerek
  • Húsfogyasztás: dögevés, elhagyott vadászzsákmány

Egyes helyeken haszonállatokat is megtámadhat (pl. bárány), ami konfliktusforrás lehet.


Vadászat és technikák

  • Lopakodás, hallgatózás, ugrás
  • Egyedül vagy párban vadászik
  • Társas vadászat: szarvasborjú, kisebb őz, vagy madárcsapat ellen

Nagyon ügyes rágcsálóvadász, télen a hó alá ugrik, fejjel lefelé becsapódva.


Szaporodás és szociális élet

Ivarérettség:

  • 1 éves kortól

Párosodás:

  • Monogám párkapcsolatok (egy szaporodási szezonra vagy több évre)
  • Párzási időszak: január–március (területi eltérések)

Vemhesség:

  • 60–65 nap
  • Alomszám: 4–7 kölyök (néha akár 12 is)

Kölyöknevelés:

  • Kotorékban történik
  • A hím is részt vesz az etetésben
  • 10 naposan nyílik ki a szemük, 5–6 hetesen kijárnak a kotorékból

Fiatalok önállósodása:

  • 4–6 hónaposan kezdenek vadászni
  • Ősszel vagy a következő tavasszal elvándorolnak


Kommunikáció és intelligencia

A prérifarkas kimagaslóan intelligens, adaptív állat:

  • Képes tanulni csapdák elkerülését
  • Megfigyeli az emberek szokásait
  • Kommunikáció: hang, testbeszéd, szagjelölés

A kölykök játékos tanulás révén sajátítják el a vadászati technikákat.


Ökológiai szerep

A prérifarkas kulcsfontosságú szerepet játszik az ökoszisztémákban:

  • Zsákmány-szabályozó: kontrollálja a kisemlős-populációkat
  • Tápanyagciklusban: dögevés révén segíti a lebomlást
  • Ragadozó-prey dinamika: verseng más közepes ragadozókkal (róka, borz, hiúz)


Természetes ellenségek és fenyegetések

Ragadozók:

  • Farkas (Canis lupus)
  • Puma (Puma concolor)
  • Medvék (ritkán)

Ember:

  • Vadászat: bőrükért, haszonállat-védelem miatt
  • Élőhelyvesztés: mezőgazdasági terjeszkedés
  • Gépjármű-gázolások

Mindezek ellenére a faj erőteljesen terjeszkedik.


Az emberrel való kapcsolat

Pozitív oldalak:

  • Rágcsálóirtás természetes módon
  • Természetfilmes és ökoturisztikai érték
  • Indián kultúrák mitológiájában fontos szereplő

Konfliktusok:

  • Baromfi, juh, kecske elleni támadások
  • Házikedvencek (macska, kis kutya) elleni incidensek
  • Ember elleni támadás: ritka, évente 1–2 dokumentált eset

Városlakó prérifarkasok:

  • Chicago, Phoenix, Los Angeles – populációk figyelhetők meg városi parkokban, temetőkben, elhagyott épületeknél


Természetvédelem és állomány

IUCN státusz:

  • „Least Concern” – nem veszélyeztetett

Egyedszám:

  • Több millió példány Észak-Amerikában
  • Tény: a faj létszáma az európai telepesek megérkezése óta nőtt

Védelmi eszközök:

  • Konfliktusmegelőző intézkedések: villanypásztor, védőkerítés, éjjeli istállózás
  • Oktatás: lakossági tudatosságnövelés, háziállatok védelme
  • Kóbor kutyákkal való kereszteződés megelőzése


Hibridizáció

  • A prérifarkas képes hibridizálódni házikutyával (Canis familiaris) és farkassal (Canis lupus)
  • Hibrid: „coydog” (prérifarkas-kutya), „coywolf” (prérifarkas-farkas)
  • Coywolf különösen elterjedt az USA északkeleti részén – erősebb, városibb környezetben is boldogul


Kulturális és mitológiai szerepe

  • Indián mitológiában: gyakran trickster (cselszövő), alakváltó, tanító figura
  • Kortárs kultúrában: rajzfilmekben (pl. Wile E. Coyote), filmekben, regényekben
  • Szimbolikus jelentése: túlélés, ravaszság, alkalmazkodás


Érdekességek

  • Egyes városi prérifarkasok lifteket, zebrákat is használnak
  • „Yipping” – a kölykök játékközben kiadott jellegzetes, nevetés-szerű hangja
  • A nőstény prérifarkas képes álvemhességre, ha nem termékenyül meg
  • A faj a Yellowstone Nemzeti Parkban is jelen van, ahol a farkas visszatelepítése után részben visszaszorult


Összefoglalás

A Canis latrans, vagyis a prérifarkas, egy rendkívül sikeres, intelligens és sokoldalúan alkalmazkodó ragadozó, amely képes volt túlélni az ember térhódítását és a környezet változásait. Bár néha konfliktusba kerül az emberrel, ökológiai szerepe kiemelkedő, és jelenléte hozzájárul a természetes egyensúly fenntartásához. A jövő kihívása az ember és a prérifarkas békés együttélése lehet.


További információk

  1. ↑  
  2. ↑ Canis latrans. NatureServe Explorer
  3. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) say1823 nevű lábjegyzeteknek
  4. ↑ 'Canis latrans'. Fossilworks.org. [2023. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva].
A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Canis_latrans&oldid=3521980”