Ugrás a tartalomhoz

Carl von Ossietzky

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Carl von Ossietzky (tsz. Carl von Ossietzkies)

  1. (informatika) Carl von Ossietzky (1889–1938) német újságíró, békeaktivista és Nobel-békedíjas, akinek neve mára a lelkiismereti szabadság, a szólásszabadság és a náci diktatúrával való bátor szembenállás szimbólumává vált. Ő volt az egyetlen ember, aki a béke ügyéért vívott küzdelméért a náci Németországból kapta meg a Nobel-békedíjat – egy olyan tettért, amelyért élete hátralévő részét börtönben és koncentrációs táborban töltötte, egészsége pedig visszafordíthatatlanul megromlott.


Korai élete és háttere

Carl von Ossietzky 1889. október 3-án született Hamburgban. Édesapja indiai származású jogász volt, ám korán elhunyt, így Carl nehéz anyagi körülmények között nőtt fel. Nem fejezte be középiskolai tanulmányait, mivel fiatalon újságíróként kezdett dolgozni. Már ekkor megmutatkozott pacifista világnézete és társadalmi igazságérzete. A militarizmus, a nacionalizmus és az autoriter rendszerek elleni kritikája fiatal korától kezdve meghatározta tevékenységét.

Az első világháború alatt besorozták, de a háborúban való részvételt is nyilvánosan ellenezte. Ez a tapasztalat még inkább megerősítette pacifizmusát.


Újságírói pályafutása és politikai nézetei

A háború után a Weimari Köztársaság szellemi és politikai pezsgésében Ossietzky az egyik leghatásosabb liberális, baloldali értelmiségivé vált. 1927-ben vette át a „Die Weltbühne” című politikai és kulturális folyóirat szerkesztését, amelyet korábban Kurt Tucholsky és Siegfried Jacobsohn is irányított. A lap a pacifizmus, a demokrácia és a szólásszabadság bástyája volt, és éles kritikát fogalmazott meg a német hadsereg (Reichswehr) titkos újrafegyverkezése ellen.

Ossietzky, miközben a Német Birodalom hivatalosan a versailles-i békeszerződés katonai korlátozásai alatt állt, leleplezte a rejtett fegyverkezési programokat, beleértve a titkos repülőgépgyártást és a Szovjetunióval való katonai együttműködést. Ez rendkívül kényes téma volt, mivel a birodalmi hadsereg a parlamenti demokrácia megkerülésével építkezett.


Börtön és Nobel-békedíj

1929-ben Ossietzkyt „államtitok megsértésének” vádjával bíróság elé állították a Weltbühne-cikkek miatt, amelyeket Walter Kreiser újságíróval együtt publikált. A tárgyalás inkább politikai leszámolás volt, mintsem jogi eljárás. Két év börtönbüntetésre ítélték. Ez megrázta a demokratikus közvéleményt, és Ossietzky a szólásszabadság mártírjává vált.

1933-ban, miután a nácik hatalomra jutottak, Ossietzky ismét letartóztatásra került, ezúttal mint politikai ellenfél. A Reichstag felgyújtása utáni tömeges letartóztatások keretében internálták, először Spandau börtönbe, majd a Sonnenburg, később Esterwegen koncentrációs táborba vitték. Itt embertelen körülmények között tartották fogva, és folyamatos kínzásoknak, megaláztatásoknak volt kitéve. Egészsége súlyosan megromlott: tuberkulózist kapott és alultáplálttá vált.

1935-ben nemzetközi kezdeményezés indult a kiszabadításáért. Az angol–norvég békemozgalom és Thomas Mann, Albert Einstein, valamint sok más értelmiségi támogatta jelölését a Nobel-békedíjra. A Nobel-bizottság 1936-ban, nagy politikai vihart kavarva, Carl von Ossietzkyt tüntette ki a díjjal – visszamenőleg 1935-ös évre.


A nácik reakciója

Adolf Hitler és a náci vezetés rendkívül dühösen reagált a döntésre. Megtiltották minden német állampolgárnak, hogy elfogadja a Nobel-díjat (helyette bevezették a „Német Nemzeti Díjat a Művészetekért és Tudományokért”). Ossietzky, bár hivatalosan „kegyelmet kapott”, továbbra is szigorú felügyelet alatt állt, és soha többé nem nyerte vissza szabadságát. A Nobel-díj átvételére sem engedték el Norvégiába.

Ossietzkyt végül egy berlini kórházba szállították, ahol kezelést kapott, de állapota tovább romlott. Megtiltották neki, hogy nyilvánosan megszólaljon vagy publikáljon.


Halála és öröksége

Carl von Ossietzky 1938. május 4-én halt meg Berlinben, 48 éves korában, kimerültségben, tuberkulózisban és az évekig tartó bántalmazások következményeként. Temetésén szűk családi és baráti kör vehetett csak részt, a náci rezsim mindenféle nyilvános megemlékezést betiltott.

Halála után emléke tovább élt a második világháború utáni Németország szellemi örökségében. A szólásszabadság, a lelkiismereti szabadság és a pacifizmus melletti kiállásának példája inspirációt jelentett a háború utáni demokratikus mozgalmak számára.


Emlékezet és elismerés

A hidegháború idején Ossietzky emléke két Németországban eltérően alakult. A keletnémet (NDK) állam hősként tekintett rá, iskolákat, intézményeket neveztek el róla. A nyugatnémet köztársaságban azonban hosszú ideig nem kapta meg az őt megillető figyelmet. Az 1960-as évek után azonban egyre több elismerés érkezett:

  • Az Ossietzky Egyetem (Carl von Ossietzky Universität Oldenburg) 1991-ben vette fel nevét.
  • Számos német városban található róla elnevezett utca, tér, emléktábla.
  • A Carl-von-Ossietzky-érem ma is a német PEN Club egyik legrangosabb díja a szólásszabadság védelmezőinek.


Összegzés

Carl von Ossietzky a modern történelem egyik legfontosabb lelkiismereti harcosa, aki tollal vívta meg harcát a diktatúra, a háború és a hazugság ellen. Bátorsága és erkölcsi szilárdsága példa marad mindazok számára, akik hisznek a szabadság, a jogállamiság és az emberi méltóság védelmében. Az ő története arra figyelmeztet, hogy az igazság kimondásáért néha az életünkkel fizethetünk – de ezzel örökre nyomot hagyhatunk a történelemben.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Carl_von_Ossietzky&oldid=3509684”