Ugrás a tartalomhoz

Jimmy Carter

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Carter szócikkből átirányítva)


Főnév

Jimmy Carter (tsz. Jimmy Carters)

  1. (informatika) James Earl Carter Jr., ismertebb nevén Jimmy Carter, az Amerikai Egyesült Államok 39. elnöke (1977–1981), demokrata párti politikus, georgiai földimogyoró-termesztő, korábbi haditengerészeti tiszt, kormányzó és későbbi Nobel-békedíjas humanitárius. Elnöksége ellentmondásos, de életműve példamutató, különösen a politikai pályafutását követő évtizedek során. Carter a 20. század egyik leginkább emberközpontú és erkölcsi alapon politizáló amerikai államfője volt.



Gyermekkor és tanulmányok

Jimmy Carter 1924. október 1-jén született Plainsben, Georgia államban. Apja földműves és üzletember volt, anyja ápolónő. A család mélyen vallásos, baptista értékrenddel bírt, ami végigkísérte Carter életét. Gyerekként fekete bérlők gyerekei között nőtt fel, ami mély benyomást tett rá az amerikai faji egyenlőtlenségek kapcsán.

Carter a Georgia Southwestern College után felvételt nyert a U.S. Naval Academy-re, ahol 1946-ban végzett. A haditengerészetnél szolgált, részt vett atom-tengeralattjáró programokban is, mielőtt apja halála után leszerelt, hogy átvegye a családi földimogyoró-farm vezetését.



Korai politikai karrier

Carter 1962-ben megválasztották a georgiai szenátus tagjának, ahol korán szembeszállt a korrupcióval és a faji megkülönböztetéssel. 1970-ben Georgia kormányzója lett, kampányában mérsékelt és integrációt támogató nézeteket képviselt. Kormányzóként a közoktatás reformját, a környezetvédelmet és az állami bürokrácia átszervezését szorgalmazta. Kormányzósága alatt megerősítette: „A faji diszkriminációnak nincs helye Georgia jövőjében.”



1976-os elnökválasztás

Carter 1976-ban a Watergate-botrányt követően erősen meggyengült republikánus kormányzás alternatívájaként jelent meg. Kívülállóként indult, hangsúlyozva, hogy nem tartozik Washington politikai elitjéhez. Kampányának egyik kulcsmondata: „I’ll never lie to you.” (Soha nem fogok hazudni nektek.)

A választást szoros eredménnyel, de megnyerte Gerald Ford ellen, és 1977. január 20-án hivatalba lépett.



Elnöksége (1977–1981)

Carter elnöksége egy különösen bonyolult időszakra esett: gazdasági visszaesés, energiaválság, infláció, nemzetközi konfliktusok és társadalmi nyugtalanság jellemezte.

Belföldi politika:

  • Energiapolitika: Carter elismerte az USA energiafüggőségének problémáját, és energiahatékonyságra, megújulókra, takarékosságra ösztönzött. Létrehozta az Energy Departmentet, sőt napelemeket szereltetett a Fehér Ház tetejére.
  • Infláció és munkanélküliség: gazdaságpolitikáját a „stagfláció” (magas infláció + magas munkanélküliség) nehezítette. A FED szigorú kamatpolitikáját támogatta, de ez népszerűségvesztéshez vezetett.
  • Polgárjogi előrelépések: női és kisebbségi képviseletet növelte a kormányzatban, támogatott több társadalmi reformot.

Külpolitika:

  • Camp David-i egyezmény (1978): Közvetített Egyiptom (Anwar Szadat) és Izrael (Menáchem Begin) között, létrehozva a történelmi békeszerződést. Ez Carter egyik legnagyobb sikere.
  • Kína kapcsolatok normalizálása: hivatalosan elismerte a Kínai Népköztársaságot, megszakítva a Tajvannal való formális diplomáciai kapcsolatot.
  • Afganisztán (1979): a szovjet invázió után Carter keményen reagált: embargókat vezetett be, bojkottálta az 1980-as moszkvai olimpiát, és támogatást nyújtott a mudzsahedeknek.
  • Irán (1979–1981): Az iráni forradalom után az USA támogatta a megbuktatott sahát. Ezután következett az iráni túszdráma, amikor 52 amerikai túszt 444 napig tartottak fogva Teheránban. A kudarcba fulladt mentési akció és a krízis húzódása politikai katasztrófává vált Carter számára.



1980-as választás és vereség

A nehéz gazdasági helyzet és a túszválság miatt Carter népszerűsége mélypontra süllyedt. A republikánusok Ronald Reagan vezetésével kihasználták a helyzetet, és 1980-ban földcsuszamlásszerű győzelmet arattak.

Carter hivatalosan 1981 januárjában távozott, néhány órával azelőtt, hogy a túszokat szabadon engedték – ezzel zárva egyik legnagyobb elnöki megpróbáltatását.



Posztelnöki tevékenység

Carter visszavonulása után kivételes módon új pályára lépett: a világ egyik legismertebb és legsikeresebb humanitárius vezetője lett.

The Carter Center (1982):

  • Célja a demokrácia előmozdítása, betegségek visszaszorítása, emberi jogok védelme.
  • Részt vett választások megfigyelésében több mint 100 országban.
  • Fontos szerepet játszott a guineaféreg-betegség visszaszorításában, az afrikai egészségügyi missziókban, valamint konfliktusok békés megoldásában.

Habitat for Humanity:

  • Aktívan részt vett az alacsony jövedelmű családok számára otthonokat építő projektben – nemcsak támogatva, de maga is kalapáccsal a kézben dolgozva.

Nobel-békedíj (2002):

  • Az ENSZ-szel és más nemzetközi szervezetekkel együttműködve elért hosszú távú béketeremtő munkájáért tüntették ki.
  • A díjjal a világ elismerte Carter posztelnöki humanitárius karrierjét – sokak szerint a legaktívabb, legpozitívabb utóéletű elnök lett az USA történetében.



Egészség és késői évek

Jimmy Carter idős korára is aktív maradt: íróként több mint 30 könyvet publikált politikáról, hitről, történelemről, költészetről. 2015-ben rákbetegséget diagnosztizáltak nála, amit sikeresen legyőzött. 2023-tól hospice-ellátásban részesült, visszavonulva a nyilvános életből.



Magánélet

Felesége, Rosalynn Carter 2023-ban hunyt el – több mint 77 évig voltak házasok. Négy gyermekük született. Házasságuk és partnerségük egyedülálló volt az amerikai elnöki történelemben: Rosalynn First Ladyként aktív tanácsadó és önálló szociálpolitikai szereplő is volt.



Örökség

Jimmy Carter elnökségét sokáig gyenge vezetésként értékelték: nehéz gazdasági idők, diplomáciai kudarcok, politikai tapasztalatlanság jellemezték. Azonban évtizedekkel később az értékelés átalakult:

  • Elnökként erkölcsi alapállása és emberközpontúsága kiemelkedő volt.
  • Posztelnöki tevékenysége révén a világ egyik legismertebb és legelismertebb béketeremtője és humanitáriusa lett.



Jimmy Carter ma is a tiszta lelkiismeret politikája megtestesítőjeként él az emlékezetben. Bár elnökként sok nehézséggel nézett szembe, az emberi jogok, a béke és az igazságosság melletti kitartó kiállása történelmi jelentőségű.