Ugrás a tartalomhoz

Charles Darwin

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Charles Darwin (tsz. Charles Darwins)

  1. (informatika) Charles Robert Darwin (1809. február 12. – 1882. április 19.) angol természettudós, aki a modern evolúciós biológia megalapítójaként ismert. Leghíresebb műve, A fajok eredete (1859) alapjaiban változtatta meg az élővilág fejlődéséről alkotott felfogást azzal az elméletével, hogy a fajok természetes szelekció révén alakulnak ki és fejlődnek. Darwin munkássága hatalmas hatással volt nemcsak a biológiára, hanem a filozófiára, a vallásra és a társadalomtudományokra is.


Korai élet és tanulmányok

Darwin Shrewsbury-ben született, Angliában, jómódú családban. Apja, Robert Darwin orvos volt, anyja pedig Susannah Wedgwood, a híres kerámiakészítő, Josiah Wedgwood lánya. Már gyermekkorában érdeklődött a természet iránt, gyűjtötte a kagylókat, rovarokat, ásványokat.

Tanulmányait az Edinburgh-i Egyetemen kezdte, ahol először orvosnak készült, de nem érdekelte az orvostudomány. Később a Cambridge-i Egyetemre ment teológiát tanulni, apja kérésére, de itt is inkább a természetrajz és a geológia kötötte le. Kiemelkedő hatással volt rá John Stevens Henslow botanikus, akinek ajánlására 1831-ben részt vehetett a HMS Beagle nevű hajó földkörüli tudományos expedícióján.


A Beagle utazása (1831–1836)

Ez az ötéves utazás döntő jelentőségű volt Darwin életében és tudományos pályáján. Az út során bejárta Dél-Amerika partvidékét, a Galápagos-szigeteket, Ausztráliát és más területeket. A megfigyelései alapján különös figyelmet szentelt az állat- és növényfajok földrajzi elterjedésének és hasonlóságainak.

A Galápagos-szigeteken például megfigyelte, hogy a különböző szigeteken élő pintyek csőrének alakja alkalmazkodik az adott környezet tápláléklehetőségeihez – ez fontos megfigyelés volt az evolúciós elmélete szempontjából.


A természetes szelekció elmélete

Darwin 1838-ban olvasta Thomas Malthus esszéjét a népesedésről, amely szerint az élőlények száma gyorsabban növekszik, mint az élelemforrások. Ebből arra következtetett, hogy a túlélésért folytatott küzdelem során azok az egyedek maradnak életben, amelyek jobban alkalmazkodnak a környezethez – ezt nevezte természetes kiválasztódásnak (natural selection).

Darwin azonban több mint 20 évig nem publikálta az elméletét, részben a kor vallási nézeteitől való félelmében. Csak akkor gyorsította fel a munkát, amikor 1858-ban Alfred Russel Wallace hasonló következtetésekre jutott. Ekkor közösen mutatták be elméletüket a Londoni Linnean Társaság előtt.


A fajok eredete (1859)

1859-ben Darwin megjelentette fő művét, A fajok eredetét a természetes kiválasztódás útján (On the Origin of Species by Means of Natural Selection). A könyvben részletesen bemutatta, hogyan alakulnak ki új fajok a természetes szelekció során, hogyan történik az alkalmazkodás, és miként magyarázható az élővilág sokfélesége.

A könyv óriási vitát váltott ki – tudományos körökben nagy érdeklődést, de vallási szempontból komoly ellenállást. Ennek ellenére Darwin elméletét fokozatosan elfogadták a tudományos közösségben.


Későbbi művei és kutatásai

Darwin nem állt meg A fajok eredetének megírása után. Számos más művet is publikált, többek között:

  • A háziállatok és termesztett növények változatossága (1868)
  • Az ember származása és a nemi kiválasztás (1871) – Ebben az ember evolúcióját is vizsgálta, valamint a szexualitás és párválasztás szerepét.
  • Az érzelmek kifejeződése embernél és állatoknál (1872) – A viselkedést, mimikát és érzelmi reakciókat hasonlította össze.
  • Növénytani munkák, például a kúszónövények mozgásáról, rovarfogó növényekről.

Ezek a művek azt mutatják, hogy Darwin kutatásai kiterjedtek az állati és emberi viselkedésre, érzelmekre, valamint növénytani kérdésekre is.


Családi élete és személyisége

Darwin 1839-ben feleségül vette unokatestvérét, Emma Wedgwoodot. Tíz gyermekük született, közülük néhányan korán meghaltak, egyik fiuk, George Darwin neves csillagász lett. Darwin szerető férj és apa volt, érzékeny ember, aki sokat szenvedett egészségi problémáktól, valószínűleg krónikus emésztőrendszeri betegségtől.

Bár vallásos családban nőtt fel, tudományos felfedezései eltávolították a hagyományos keresztény hittől. Élete végére inkább agnosztikusnak vallotta magát.


Halála és öröksége

Darwin 1882-ben halt meg, és a Westminster-apátságban temették el, nem messze Isaac Newtontól – ez is bizonyítja, mekkora hatással volt a tudományos világra.

Az ő elmélete az evolúcióról ma is az egyik alappillére a biológiának. A genetika fejlődése – különösen a DNS felfedezése – később megerősítette a természetes szelekció mechanizmusát. Darwin gondolatai alapot adtak az evolúciós pszichológiának, a szociobiológiának és még a mesterséges intelligencia adaptív rendszereinek is.


Értékelés

Charles Darwin nemcsak tudós, hanem gondolkodó is volt. Megkérdőjelezte az emberiség helyét a természetben, és egy új, természettudományos világképet alakított ki. Munkásságát ma is viták övezik bizonyos körökben, de tudományos értelemben az ő neve egyet jelent az evolúció megértésével.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Charles_Darwin&oldid=3507640”