Ugrás a tartalomhoz

Charles de Gaulle

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Charles de Gaulle (tsz. Charles de Gaulles)

  1. (informatika) Charles André Joseph Marie de Gaulle (1890. november 22. – 1970. november 9.) francia tábornok, politikus és államférfi volt, a 20. századi Franciaország történetének egyik legmeghatározóbb alakja. Ő vezette a Szabad Franciaország mozgalmát a náci Németország elleni ellenállásban a második világháború alatt, majd később ő lett az Ötödik Köztársaság megalapítója és első elnöke. De Gaulle nevéhez fűződik a francia nemzeti büszkeség és függetlenség modern újraértelmezése, valamint az ország világhatalmi szerepének megőrzésére tett kísérlet.


1. Családi háttér és katonai pálya

Charles de Gaulle katonai hagyományokkal rendelkező katolikus, konzervatív családból származott. Apja történelemtanár volt, és nagy hangsúlyt fektetett fia klasszikus nevelésére és hazaszeretetre. De Gaulle 1912-ben végzett a Saint-Cyr katonai akadémián, majd az első világháborúban harcolt.

1916-ban a verduni csatában sebesült meg és került német hadifogságba. Ötször próbált megszökni, sikertelenül. Ez az élmény mély hatással volt rá: megerősítette benne az elszántságot és az akaratot, hogy Franciaország szuverenitását soha többé ne áldozzák fel.


2. A két világháború között

A háború után a hadseregben maradt, és kiemelkedő stratégiai gondolkodóként ismerték. Tankokkal és mozgó hadviseléssel kapcsolatos úttörő nézeteit azonban a francia katonai vezetés sokáig figyelmen kívül hagyta.

1934-ben jelent meg Vers l’Armée de Métier (Egy hivatásos hadsereg felé) című könyve, amelyben egy modern, gépesített hadsereg fontosságát hangsúlyozta. Nézetei megelőzték a korát – hasonló elveket alkalmazott a német hadsereg a “villámháború” során.


3. Második világháború: Szabad Franciaország vezetője

Amikor 1940-ben a németek megszállták Franciaországot, és a francia kormány (Pétain marsall vezetésével) a fegyverletétel mellett döntött, de Gaulle nem értett egyet ezzel. 1940. június 18-án a BBC rádió hullámhosszán felhívást intézett a franciákhoz, hogy folytassák a harcot a nácik ellen – ez a híres „Appel du 18 juin” a francia ellenállás szimbólumává vált.

Létrehozta a Szabad Franciaország (France Libre) mozgalmat, amely Londoni központtal működött, és fokozatosan a francia ellenállás nemzetközi képviselőjévé vált. Katonai és diplomáciai erőfeszítéseivel elérte, hogy a szövetségesek ismerjék el őt a szabad francia erők vezetőjeként. Vezetésével Franciaország a győztesek oldalán térhetett vissza a háború végére.


4. A háború utáni időszak és visszavonulás

1944-ben Párizs felszabadítása után átmeneti kormányt alakított, de 1946-ban, az új alkotmánytervezettel való elégedetlensége miatt lemondott. Úgy vélte, hogy az új negyedik köztársaság túlzottan parlamentarista és gyenge, ami káoszhoz vezethet.

„La traversée du désert” („a sivatagi vándorlás”) időszaka következett: évekig visszavonultan élt, és könyveket írt, köztük az emlékiratait (Mémoires de guerre), amelyek a francia irodalom klasszikusai közé tartoznak.


5. A visszatérés: Az Ötödik Köztársaság megalapítása

1958-ban Algériában katonai és politikai válság tört ki a francia gyarmattartás jövője miatt. A francia hadsereg egy része fellázadt a kormány ellen, és polgárháború fenyegetett. Ebben a válságban de Gaulle-t hívták vissza a hatalomba, mint az egyetlen személyt, aki képes rendet teremteni.

De Gaulle elfogadta a felkérést, de feltételeket szabott: új alkotmányt akart, amely erős végrehajtó hatalmat biztosít az elnöknek. Így 1958-ban megszületett a Francia Ötödik Köztársaság, amelynek első elnökévé választották meg.


6. Elnöksége (1959–1969)

De Gaulle 10 éven át állt Franciaország élén. Kormányzása alatt több kulcsfontosságú esemény és reform zajlott:

a) Algéria függetlensége (1962)

Annak ellenére, hogy korábban Algéria francia kézen tartását ígérte, de Gaulle rájött, hogy a háború fenntarthatatlan. 1962-ben megkötötte az Eviani Egyezményt, és ezzel elismerte Algéria függetlenségét. Ez heves ellenállást váltott ki a hadsereg és a gyarmatosítók részéről – merényletek is fenyegették.

b) Franciaország világhatalmi státusza

De Gaulle célja egy független és erős Franciaország volt. Ennek érdekében:

  • Franciaország kilépett a NATO katonai parancsnoki struktúrájából (1966), noha tag maradt.
  • Saját nukleáris fegyverprogramot fejlesztett ki („force de frappe”).
  • Kritizálta az amerikai és szovjet dominanciát a világpolitikában.
  • Vétózta Nagy-Britannia belépését az Európai Gazdasági Közösségbe – szerinte túlságosan amerikai befolyás alatt állt.

c) Gazdaság és társadalom

Bár autoriter személyiség volt, de Gaulle idején Franciaországban gazdasági növekedés, iparosodás, modernizáció zajlott. Támogatta az európai integrációt, de nem egy szövetségi Európát, hanem egy nemzetállamokra épülő „Európa a nemzeteké” vízióját.


7. 1968 – A diáklázadások és lemondása

1968-ban Franciaországot országos diáktüntetések és általános sztrájkok rázták meg. A tüntetők a szociális igazságtalanság, a paternalista államvezetés és a konzervatív értékrend ellen tiltakoztak. Bár de Gaulle kormányzata megőrizte a hatalmat, az események megrendítették elnöki tekintélyét.

1969-ben egy alkotmányos népszavazáson reformterveit elutasították, amit ő személyes bizalmi vereségként értelmezett, és lemondott az elnökségről.


8. Visszavonulás és halála

De Gaulle visszavonult Colombey-les-Deux-Églises nevű falujába, ahol emlékiratait fejezte be. 1970-ben halt meg szívrohamban, 79 évesen. Halála után nemzeti gyászt hirdettek Franciaországban.


9. Öröksége

Charles de Gaulle a francia történelem ikonikus alakja, akit sokan a 20. századi Franciaország „mentőatyjának” tartanak. Öröksége több szinten is jelentős:

  • Politikailag: az Ötödik Köztársaság ma is működik, az általa kidolgozott erős elnöki rendszerrel.
  • Nemzetközileg: Franciaország függetlenségét és szuverenitását a hidegháború idején is megőrizte.
  • Kulturálisan: a „gaulle-izmus” politikai hagyománya a mai napig jelen van a francia jobboldalon.

Nevét viseli a párizsi Charles de Gaulle repülőtér, több városrész, intézmény, sőt az Európai Parlament egyik épülete is Strasbourgban. Sírja ma is zarándokhely sok franciának.


10. Összegzés

Charles de Gaulle a 20. századi Franciaország történetének egyik legsokoldalúbb és legnagyobb hatású alakja volt. Tábornokként, ellenállóként, alkotmányalkotóként és elnökként egyaránt szerepet vállalt hazája megújításában.

Víziója egy független, szuverén, egységes és nagy Franciaországról meghatározta egész politikai karrierjét. Bár sokan vitatták autoriter stílusát, a franciák többsége ma is nagy államférfiként emlékezik rá, aki a nemzeti büszkeséget és a felelősségteljes államvezetést testesítette meg.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Charles_de_Gaulle&oldid=3510850”