Ugrás a tartalomhoz

Calvin Coolidge

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Coolidge szócikkből átirányítva)

Angol


Főnév

Calvin Coolidge (tsz. Calvin Coolidges)

  1. (informatika) John Calvin Coolidge Jr. (1872. július 4. – 1933. január 5.) az Egyesült Államok 30. elnöke volt (1923–1929). A „csendes emberként” (Silent Cal) ismert politikus a republikánus párt konzervatív irányvonalát képviselte, és az 1920-as évek egyik legmeghatározóbb, ugyanakkor legvisszafogottabb vezetője volt. Híres volt a kormányzat minimalizálásába vetett hitéről, az üzleti élet szabadságának támogatásáról, valamint arról, hogy a lehető legkevesebb szót ejtette közszereplésein.


Korai élet

Calvin Coolidge Vermont államban, egy kisvárosban született, puritán, hagyománytisztelő családban. Apja postamester, jegyző és farmer is volt – a családi értékek, mint a takarékosság, fegyelem és önállóság, végigkísérték Coolidge életét.

  • Jogot tanult a Amherst College-ben,
  • Ügyvédként dolgozott Massachusettsben,
  • Lépésről lépésre haladt előre a politikai ranglétrán: városi tanácstag, majd polgármester, állami szenátor, kormányzó.


Felemelkedése – Massachusetts kormányzója

Coolidge országos figyelmet kapott 1919-ben, amikor Massachusetts kormányzójaként megtagadta a sztrájkoló bostoni rendőrök visszavételét, mondván:

„Nincs joga senkinek sztrájkolni a közrend fenntartásáért felelős közszolgálatban.”

Ez a határozott, jogtisztelő fellépés országos népszerűséget hozott neki.


Alelnök, majd elnök: a Harding-örökség átvétele

1920-ban alelnökjelöltként Harding oldalán került a Fehér Házba. Az elnök 1923-as halála után Coolidge automatikusan átvette az elnöki tisztséget. Éjszaka, Vermontban épp apja házában tartózkodott, édesapja eskette fel egy olajlámpás fényénél – ez máig egyedülálló pillanata az amerikai elnöki eskütételek történetének.


Elnöksége (1923–1929)

Coolidge elnöksége az 1920-as évek gazdasági fellendülésének időszaka volt, amelyet gyakran „Roaring Twenties”-ként emlegetnek.

Gazdaságpolitika: „A business az Amerika üzlete”

Coolidge politikai filozófiája három alappilléren nyugodott:

  1. Kis állam – a szövetségi kormányzat szerepének csökkentése,
  2. Alacsony adók – főként a gazdagok és vállalkozások számára,
  3. Költségvetési fegyelem – a szövetségi kiadások visszafogása.

1924-ben, amikor megválasztották saját jogon is elnökké, a kampány során stabilitást és üzletbarát környezetet ígért. A gazdaság bővült, a munkanélküliség csökkent, a részvénypiac virágzott – látszólag mindenki gazdagodott.

Coolidge úgy vélte, hogy az államnak nem feladata beavatkozni a gazdaság természetes működésébe. A túlzott állami szabályozás helyett a piacra bízta az erőforrások elosztását.


Társadalom és politika

Coolidge a társadalmi ügyekben is visszafogott volt:

  • Ellenezte a fajügyi egyenlőségi reformokat,
  • Elfogadta a korabeli bevándorlási korlátozásokat (1924-es Bevándorlási Törvény),
  • Nem támogatta az afroamerikai jogok előmozdítását, de elítélte a Ku Klux Klan-t,
  • Támogatta a nők politikai szerepvállalását, elfogadva a 19. alkotmánykiegészítést.


Külföldi politika

Coolidge izolacionista külpolitikát folytatott, elkerülve minden felesleges külföldi konfliktust. Fontosabb külpolitikai események:

  • Dawes-terv (1924): a német jóvátétel újratárgyalása a stabilitás érdekében,
  • Kellogg–Briand-paktum (1928): a háború, mint konfliktuskezelési eszköz elutasítása – idealista, de gyenge gyakorlati hatással,
  • Latin-Amerikában csökkentette az amerikai katonai jelenlétet.


Személyiség és kommunikáció

Coolidge híres volt visszafogott, szűkszavú stílusáról – innen ered a „Silent Cal” becenév. Egy ismert anekdota szerint egy hölgy fogadást kötött, hogy kihúz belőle három szót. Coolidge válasza csak ennyi volt:

„Vesztett.”

Mindezek ellenére nagyon tudatosan építette imázsát: elsőként használta hatékonyan a rádiót elnökként, és jól érezte a modern tömegkommunikáció súlyát.


1928: nem indul újra

Bár rendkívül népszerű volt, Coolidge nem vállalt újabb ciklust. Egyszerűen ennyit mondott:

„Úgy érzem, tíz év elég Washingtonban.”

Helyére a republikánus Herbert Hoover került.


Halála és öröksége

Coolidge 1933-ban hunyt el szívrohamban. Halálának évében már elkezdődött a Nagy Gazdasági Világválság, és utódját, Hoover elnököt súlyos kritikák érték.

Ekkor sokan visszatekintettek Coolidge elnökségére:

  • Dicsérték a stabilitásért, költségvetési fegyelemért,
  • Kritizálták, hogy nem vett észre mélyebb társadalmi és gazdasági problémákat, amelyek később a válsághoz vezettek.


Értékelés

Előnyök:

✅ Takarékos és fegyelmezett pénzügypolitika, ✅ Stabil kormányzás, ✅ A gazdasági prosperitás fenntartása, ✅ Politikai tisztaság – nem keveredett korrupcióba, ✅ Kiváló közrend és kommunikációs fegyelem.

Hátrányok:

❌ Társadalmi kérdések elhanyagolása, ❌ Teljes passzivitás a gazdasági buborék és egyenlőtlenségek terén, ❌ Nem állította meg a szabályozatlan pénzügyi spekulációt, ❌ Faji és etnikai kérdésekben konzervatív, visszafogott fellépés.


Zárszó

Calvin Coolidge az egyszerűség, tisztesség és önmérséklet elnöke volt. Ő testesítette meg az „állam ne avatkozzon” elvét, miközben egy látszólag aranykorszakot vezényelt le. Visszatekintve azonban sok elemző szerint túl sok mindent hagyott a piacra és a véletlenre, így akarva-akaratlanul hozzájárult a válság előkészítéséhez.

Mégis, karaktere és vezetői stílusa máig emlékeztet arra, hogy egy elnök nem feltétlenül harsány vagy nagy szónok, hanem lehet fegyelmezett, csendes szolgáló is – ha tudja, hol a határ a hatalom és alázat között.

„Az államot úgy kell vezetni, mint egy jó háztartást: nem túlköltekezni, nem túlgondolkodni, és nem túlpörögni.” – Calvin Coolidge

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Calvin_Coolidge&oldid=3505016”