Ugrás a tartalomhoz

John Cornforth

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Cornforth szócikkből átirányítva)

Angol


Főnév

John Cornforth (tsz. John Cornforths)

  1. (informatika) John Warcup Cornforth (1917. szeptember 7. – 2013. december 8.) ausztrál születésű brit kémikus volt, aki 1975-ben kémiai Nobel-díjat kapott a sztereokémia és az enzimatikus hidrogénátviteli reakciók tanulmányozásáért. Élete egyedülálló példa arra, hogyan lehet a hallásvesztés ellenére is világszínvonalú tudományos munkát végezni.


Korai évek és oktatás

John Cornforth Sydney-ben született, édesapja, John Warcup Cornforth Sr., angol származású tanár volt, míg édesanyja, Hilda Eipper, német és svájci ősökkel rendelkezett. Gyermekkorában elkapta az otoszklerózist, egy olyan örökletes rendellenességet, amely fokozatos hallásvesztéshez vezet. Mire tinédzser lett, már gyakorlatilag teljesen elveszítette a hallását.

Ez a hátrány azonban a kémia felé terelte, mivel ez egy olyan tudományterület volt, ahol a látás fontosabb szerepet játszott, mint a hallás. A Sydney-i Egyetemen végzett kémia szakon, ahol találkozott leendő feleségével, Rita Harradence-szel is, aki szintén kémikus lett.


Tanulmányok Oxfordban

1939-ben, az Ausztrál Nemzeti Egyetem ösztöndíjával Oxfordba ment továbbtanulni a Balliol College-ba. Ott Sir Robert Robinson, a neves szerves kémikus mentorálása alatt kezdett el dolgozni. Robinson akkoriban a természetes vegyületek, például az alkaloidok szerkezetének kutatásában volt érdekelt, és Cornforth vele közösen vizsgálta például a szteroidokat, flavonoidokat és terpéneket.

Ekkor kezdődött Cornforth szakmai érdeklődése a sztereokémia iránt — az iránt, hogy a molekulák térbeli elrendeződése hogyan befolyásolja kémiai viselkedésüket.


Második világháborús kutatások

A második világháború alatt Cornforth és felesége olyan vegyületek szintézisével foglalkozott, amelyek a penicillin előállításában játszanak szerepet. A penicillin ipari előállítása stratégiai fontosságú volt a szövetségesek számára, így Cornforth munkája közvetett módon a háborús erőfeszítések részévé vált.


A szteroid bioszintézis feltérképezése

Cornforth pályafutásának egyik legnagyobb tudományos eredménye a szteroidok, különösen a koleszterin bioszintézisének feltérképezése volt. Ez egy rendkívül összetett enzimatikus folyamat, amelyben sok lépés során hidrogénatomok vándorolnak a molekulákon belül.

A kérdés az volt: hogyan „döntik el” az enzimek, hogy egy adott kémiai reakció melyik oldalon történik? Melyik hidrogénatom kerül átvitelre? Cornforth izotópos jelöléstechnikákkal dolgozott: deutériumot (nehézhidrogént) és rádióaktív izotópokat használt, hogy nyomon kövesse, hogyan mozognak az atomok a bioszintézis során.


Nobel-díj (1975)

Cornforth 1975-ben kapta meg a kémiai Nobel-díjat Vladimir Preloggal megosztva. Míg Prelog a szintetikus sztereokémia elméleti alapjait fektette le, addig Cornforth a biokémiai reakciók sztereoszelektivitásának feltérképezésében ért el áttörést. A díj indoklása szerint:

„az enzimkatalizált sztereospecifikus reakciók mechanizmusának kutatásáért”.

Hallásvesztés és kommunikáció

Cornforth teljesen siket volt már harmincas éveire. Ezt a hátrányt hihetetlen módon kompenzálta olvasással, ajakolvasással, és írásos kommunikációval. Kollégái, barátai és felesége is segítették ebben, és kiváló memóriával és vizuális képességekkel rendelkezett. A kémia számára „vizuális nyelv” volt, amit kiválóan értett — képletek, térszerkezetek, szimmetria, logika.


Együttműködések és karrier Angliában

A Nobel-díjig vezető út során Cornforth több tudományos intézményben dolgozott, köztük a National Institute for Medical Research-ben és a Shell kutatólaboratóriumában. Később az angliai Sussexi Egyetemen lett professzor.

Több fontos együttműködése is volt, köztük George Popják nevű kutatóval, akivel a koleszterin szintézis mechanizmusát vizsgálták. Ők ketten rendkívül termékeny párost alkottak: közös publikációik alapvetően változtatták meg az enzimatikus mechanizmusokról alkotott képet.


Elismerések és tudományos közösségi szerepvállalás

Cornforth a Brit Tudományos Akadémia (Royal Society) tagja lett 1953-ban, és később lovaggá ütötték (1977), így hivatalosan Sir John Cornforth néven is ismertté vált.

Elismerései közé tartozik:

  • Copley-érem (Royal Society, 1982)
  • Davy-érem
  • Ausztrál Érdemrend (Order of Australia)
  • Oxford és Cambridge díszdoktori címek


Személyes élet és jellemvonások

Cornforth feleségével, Ritával 1941-ben házasodott össze. Életük során három gyermekük született. Rita szintén elismert kutató volt, és hosszú éveken át együtt dolgoztak.

John Cornforth személyisége nyugodt, megfontolt, türelmes volt. Sokan mély tisztelettel és szeretettel beszéltek róla, nemcsak tudományos teljesítménye, hanem emberi nagysága miatt is. Hallássérülése ellenére sosem panaszkodott, inkább az alkalmazkodás mestere volt.


Halála és öröksége

Cornforth 2013. december 8-án hunyt el 96 éves korában Angliában. Halála után az ausztrál és brit tudományos közösség is méltatta érdemeit. Az ausztrál kormány 2015-ben róla nevezte el az egyik tudományos központját (Cornforth Medal), és több laboratórium is viseli a nevét.


Összegzés

John Cornforth élete lenyűgöző példa arra, hogy az akadályokat – legyen az fizikai, társadalmi vagy tudományos – le lehet győzni. A hallásvesztése ellenére világszintű kutatásokat végzett, és hozzájárult a biokémia egyik legösszetettebb területének, a szteroid bioszintézisnek a megértéséhez. Kutatásai máig hatással vannak a gyógyszerfejlesztésre, a sztereokémiára és az enzimológiára. Életműve arra emlékeztet, hogy a tudományban az eltökéltség, kíváncsiság és logikus gondolkodás minden fizikai korlátot képes áthidalni.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=John_Cornforth&oldid=3511003”