Ugrás a tartalomhoz

Hernán Cortés

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Cortés szócikkből átirányítva)


Főnév

Hernán Cortés (tsz. Hernán Cortéses)

  1. (informatika) Hernán Cortés de Monroy y Pizarro Altamirano (1485 – 1547) spanyol konkvisztádor volt, aki leginkább arról ismert, hogy leigázta az Azték Birodalmat és meghódította Mexikót a Spanyol Birodalom számára. Tettei radikálisan megváltoztatták a közép-amerikai történelem menetét, és kulcsszerepet játszottak a spanyol gyarmatosítás korai szakaszában.


Korai élete és neveltetése

Hernán Cortés 1485-ben született a nyugat-spanyolországi Medellín városában, egy középbirtokos nemesi család sarjaként. Tanulmányait a salamancai egyetemen kezdte, ahol jogot tanult, de nyugtalan természetű volt, és hamar katonai és kalandor életre vágyott.

Tizenéves korában otthagyta tanulmányait, és 1499 körül elindult Amerikába, először Hispaniola (a mai Haiti és Dominikai Köztársaság) szigetére. Később részt vett Kuba meghódításában, ahol Diego Velázquez kormányzó bizalmába férkőzött, majd jelentős birtokokat és politikai hatalmat szerzett.


Mexikói expedíció – A hódítás kezdete

Velázquez 1518-ban megbízta Cortést egy kereskedelmi és felfedező expedícióval Mexikó partvidékére. Cortés azonban titokban hódító szándékkal indult útnak, és amikor Velázquez vissza akarta vonni az engedélyét, Cortés nem engedelmeskedett – engedély nélkül hajózott el 1519-ben.

Flottája kb. 600 katonából, 16 lovasból, 13 muskétásból és néhány ágyúból állt. A Yucatán-félszigeten és Tabasco térségében partra szállva helyi indián törzsekkel harcolt, és szövetségeket kötött az aztékok ellen haragvó népekkel.

Itt kapta ajándékba Malinche-t (más néven Doña Marina), egy rabszolgasorba kényszerített női tolmácsot, aki beszélte az aztékok nyelvét (nahuatl) és a maja nyelveket is. Malinche kulcsszereplője lett a hódításnak: tolmács, tanácsadó és szerető volt, akitől Cortésnek gyermeke is született – ő az első ismert „mestizo” (európai–indián) gyermek.


A Tenochtitlánba vezető út

Cortés diplomáciával, katonai erővel és szövetségekkel haladt előre. Legfontosabb partnerei a tlaxcalai indiánok voltak, akik az aztékok ellenségei voltak.

A többszörös figyelmeztetések ellenére Cortés bevonult Tenochtitlánba, az Azték Birodalom fővárosába. Montezuma császár először békésen fogadta, részben vallási okokból: az aztékok egyes vezetői Cortést Quetzalcoatl istenként azonosították.

Cortés gyorsan túszul ejtette Montezumát, és bábcsászárként használta. A helyzet azonban 1520-ban kiéleződött, amikor Cortés távollétében (egy spanyol ellenséges sereg érkezését akadályozta meg) a katonái lemészároltak egy vallási ünnepet tartó azték tömeget. Ezután Tenochtitlán lakossága fellázadt.


Noche Triste és visszatérés

  1. június 30-án Cortés és emberei menekülni kényszerültek a városból – ez az esemény a híres „Noche Triste” (szomorú éjszaka). A spanyolok és szövetségeseik súlyos veszteségeket szenvedtek.

Cortés azonban újjászervezte haderejét, és további szövetségeseket szerzett. Egy évvel később, 1521 augusztusában körülzárta Tenochtitlant, majd hosszú ostrom után elfoglalta a várost. A lakosság nagy része éhínségben, harcokban és himlőjárványban halt meg.

Az Azték Birodalom ezzel megszűnt – Mexikó spanyol gyarmattá vált.


Új-Spanyolország kormányzója

Cortés jelentős szerepet játszott Új-Spanyolország (Mexikó) kormányzásában, de politikai ellenségei miatt pozícióját gyakran megkérdőjelezték. 1528-ban visszatért Spanyolországba, ahol V. Károly császár kihallgatta, majd megerősítette nemesi címét, de korlátozta politikai hatalmát.

Később visszatért Mexikóba, de inkább felfedezőként és földbirtokosként tevékenykedett. Részt vett Kalifornia partvidékének felfedezésében, és finanszírozott több expedíciót.


Végső évek és halála

Cortés 1541-ben visszatért végleg Spanyolországba, de már nem kapta meg az elismertséget, amit várt. Politikai riválisai háttérbe szorították, és sérelmeit több levélben is megírta a királynak. 1547-ben halt meg Sevilla közelében, 62 évesen.


Öröksége

Hernán Cortés neve egyszerre jelenti a bátor felfedezőt és a hódító kegyetlenséget. Tettei:

  • A spanyol gyarmatosítás modelljévé váltak.
  • Hatalmas gazdagságot juttatott Spanyolországnak.
  • Leigázta az egyik legfejlettebb prekolumbián civilizációt.
  • Az ő példája ihlette a többi konkvisztádort (pl. Francisco Pizarro, Pedro de Alvarado).

Azték források gyakran démonizálták, míg a korabeli spanyol krónikások hősként dicsőítették. A modern történetírás komplexebb képet fest róla:

  • Tisztában volt a diplomácia fontosságával.
  • Briliáns taktikus és stratéga volt.
  • Kihasználta az azték birodalmi rendszer ellentmondásait és ellenségeit.
  • Kegyetlenség, árulás és manipulatív módszerek jellemezték politikáját.


Történelmi hatása

Cortés hódítása nem csupán katonai esemény volt, hanem egy civilizációs fordulópont:

  • A közép-amerikai kultúrák összeomlását, népességcsökkenését és átalakulását hozta el.
  • A spanyol korona uralma alá vont hatalmas területeket.
  • Elindította a gyarmatosító Európa és az őslakos világ közötti véres kapcsolatot.

A kultúrák találkozása – bár sokszor tragikus – új társadalmi, vallási és nyelvi keveredéshez vezetett, melyből a mai latin-amerikai világ is kialakult.


Záró gondolat

Hernán Cortés neve a hódítás, kalandvágy, erőszak és politikai zsenialitás szimbóluma. Ő volt az, aki néhány száz emberrel térdre kényszerítette egy egész birodalmat, de ezzel elpusztított egy ősi kultúrát, miközben megteremtette egy új világ alapjait.

Hódítása egyszerre volt tragédia és fordulópont, amely örökre megváltoztatta az amerikai kontinens sorsát – és Cortést bevéste a világtörténelem lapjaira, mint a hódító, aki egy világot formált át karddal, hittel és diplomáciával.

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Hernán_Cortés&oldid=3508109”