Ugrás a tartalomhoz

Edmond Halley

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Edmond Halley (tsz. Edmond Halleys)

  1. (informatika) Edmond Halley (1656. november 8. – 1742. január 14.) angol csillagász, matematikus, geofizikus, meteorológus és kartográfus volt, akit leginkább az utána elnevezett üstökös, a Halley-üstökös előrejelzéséről ismernek. Ugyanakkor munkássága messze túlmutat ezen: Halley úttörő szerepet játszott a newtoni fizika elterjesztésében, feltérképezte a déli égboltot, vizsgálta a föld mágneses terét, a légköri jelenségeket, és a tengerszint alatti nyomást. A 17–18. század tudományos forradalmának egyik kulcsfigurája volt.


Gyermekkora és tanulmányai

Edmond Halley 1656-ban született Haggerstonban, London közelében, egy gazdag szappangyáros fiaként. Már fiatalon érdeklődött a csillagászat és a matematika iránt. A St. Paul’s School kiváló tanulójaként szerzett hírnevet, majd Oxfordi Egyetemre, a Queen’s College-ba nyert felvételt.

Egyetemi évei alatt is már saját csillagászati műszereket készített, napfoltokat figyelt meg, és pontos méréseket végzett. Olyan korai tehetség volt, hogy Isaac Newton, Robert Hooke és John Flamsteed is felfigyeltek rá.


Déli égbolt feltérképezése

Halley 1676-ban – alig 20 évesen – útra kelt a Szent Ilona-szigetre (az Atlanti-óceánon), hogy onnan térképezze fel a déli égboltot, amelyről akkor még alig voltak pontos adatok. A szigeten 1,5 év alatt több száz csillag pozícióját határozta meg.

1678-ban – még diplomája megszerzése előtt – publikálta Catalogus Stellarum Australium (Déli csillagkatalógus) című munkáját. Ezzel kiérdemelte, hogy „az angol Hipparkhosz” néven emlegessék. Oxford később „honoris causa” doktori címet adományozott neki.


Kapcsolata Isaac Newtonnal

1684-ben Halley vitába keveredett Robert Hooke-kal és Christopher Wrennel a bolygók mozgásának okáról. Halley meglátogatta Isaac Newtont Cambridge-ben, és megkérdezte tőle, milyen pályán mozognának a bolygók, ha a Naphoz vonzó erő hatna. Newton azt válaszolta: ellipszis alakú pályán – és meg is mutatta a levezetést, amit addig még nem publikált.

Halley ösztönözte és finanszírozta Newton főművét, a Philosophiæ Naturalis Principia Mathematica (1687) kiadását – a klasszikus fizika alapművét. Ha Halley nincs, a Principia talán sosem jelenik meg.


A Halley-üstökös előrejelzése (1705)

1705-ben Halley tanulmányozta a 1531-ben, 1607-ben és 1682-ben megfigyelt üstökösök pályáját, és felismerte, hogy ezek ugyanaz az égitest, amely kb. 76 évente tér vissza.

Halley megjósolta, hogy az üstökös 1758 karácsonyán újra feltűnik. Bár ő maga ezt már nem élhette meg, a jóslat beteljesült, és ezzel ő lett az első ember, aki egy égi jelenség visszatérését sikeresen előre jelezte.

Az üstököst azóta Halley-üstökösnek nevezzük.


Geofizikai munkái

Halley nemcsak csillagász volt, hanem a Föld természeti jelenségeinek kutatója is:

  • Mágneses tér: összeállította az első izogon térképet (a mágneses deklináció vonalai), és azt javasolta, hogy a Föld belsejében több mágneses réteg lehet.
  • Meteorológia: tanulmányozta a passzátszeleket, a légnyomást és a párolgást. Megpróbálta megmagyarázni az esőzés mechanizmusát is.
  • Tengerszint alatti nyomás: feltalált egy búvárharangot, amellyel víz alatti munkát lehetett végezni.
  • Ősföld-hipotézis: feltételezte, hogy a Föld belseje több koncentrikus gömbből áll, amelyek egymáshoz képest foroghatnak – ez korai sejtése volt a Föld dinamikus magjáról.


Térképezés és hajózás

Halley 1698-ban parancsnoki rangot kapott egy haditengerészeti hajón, a Paramore-on – ezzel ő lett az első tudós, akit a brit kormány tudományos célból bízott meg tengeri expedícióval.

Küldetése: feltérképezni az Atlanti-óceán mágneses és meteorológiai viszonyait, ami a hajózás és kereskedelem számára óriási haszonnal járt.

A feljegyzéseiből készült mágneses térkép mérföldkő volt a hajózási navigáció történetében.


Tudományos öröksége

  • Royal Society: Halley aktív tagja volt, sőt 1713-tól titkáraként szolgált. Számos fiatal tudós támogatását segítette.
  • Brit Királyi Csillagász (Astronomer Royal): 1720-ban nevezték ki, és haláláig töltötte be a pozíciót.
  • Csillagászati megfigyelések: Nap- és holdfogyatkozások pontos időzítése, pályaszámítás, planéták keringési modelljei.
  • Csillagászati időszámítás: segített kidolgozni a hosszúsági fok kiszámítására vonatkozó módszereket, amelyek kulcsfontosságúak voltak a tengeri navigációban.


Személyisége és magánélete

Halley rendkívül művelt, széles érdeklődésű és fáradhatatlan kutató volt. Jól beszélt több nyelven, köztük latinul és görögül. Életét a tudomány szolgálatába állította, és különösen híres volt arról, hogy összekötő kapocs volt a tudósok között.

Nős volt, három gyermeke született. Kortársai tisztelték, különösen nyitottsága és gyakorlati szemlélete miatt.


Halála és emlékezete

Halley 1742-ben hunyt el, 85 évesen, Greenwichben. Halála után a Royal Greenwich Obszervatórium közelében temették el.

Emlékét a következők őrzik:

  • Halley-üstökös, amelyet legutóbb 1986-ban figyeltek meg, és 2061-ben tér vissza.
  • Halley-kráter a Holdon és a Marson.
  • Számos iskola, intézmény és díj viseli nevét.
  • Az űrtudomány és csillagászat történetében kitörölhetetlen a nyoma.


Összegzés

Edmond Halley az egyik legnagyobb formátumú tudós volt a 17–18. század fordulóján. Nemcsak az első üstökösjósló emberként írta be nevét a tudomány történetébe, hanem azáltal is, hogy:

  • segítette Newton főművének megjelenését,
  • feltérképezte a déli csillagképeket,
  • vizsgálta a Föld mágneses és meteorológiai tulajdonságait,
  • expedíciót vezetett tudományos célból,
  • és szinte minden természettudományos területen alkotott maradandót.

Halley életműve a sokoldalú tudós és elkötelezett felfedező példája. Ő volt az a tudós, aki még Newtonnál is messzebbre nézett – időben és térben egyaránt. Az égbolton ciklikusan visszatérő üstökös ma is az ő nevét hirdeti: örök jelképe annak, hogy az ember képes előre látni az univerzum rendjét.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Edmond_Halley&oldid=3507714”