Ugrás a tartalomhoz

Edmund Phelps

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Edmund Phelps (tsz. Edmund Phelpses)

  1. (informatika) Edmund Strother Phelps (született: 1933. július 26-án, Evanston, Illinois, USA) amerikai közgazdász, aki a makroökonómia modern elméletének egyik úttörője. Leginkább a természetes munkanélküliségi ráta koncepciójáról, valamint az infláció és munkanélküliség közötti kapcsolat dinamikus értelmezéséről ismert. Phelps munkája döntő szerepet játszott a keynesiánus és monetarista elméletek közötti szakadék áthidalásában, és megalapozta a későbbi újklasszikus makroökonómia fejlődését.

2006-ban közgazdasági Nobel-emlékdíjat kapott „a makrogazdasági politikák időbeli hatásaira és a mikroökonómiai alapokra épített dinamikus elemzésekre tett hozzájárulásaiért”.


Életút és tanulmányok

Edmund Phelps 1933-ban született az Illinois állambeli Evanston városában. Családja később New Yorkba költözött. Tanulmányait a Amherst College-ban kezdte, ahol 1955-ben szerezte diplomáját. Ezután a Yale Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol mesterei között volt többek közt James Tobin és Thomas Schelling. 1959-ben doktorált.

Pályafutása során tanított a Yale-en, a Pennsylvaniai Egyetemen és a Columbia Egyetemen, ahol hosszú évtizedeken keresztül professzor volt. Emellett vendégprofesszorként dolgozott Európa számos intézményében is, és aktívan részt vett nemzetközi közgazdasági vitákban.


Tudományos munkásság – fókuszban a makroökonómia

Phelps közgazdasági munkássága középpontjában a makrogazdaság dinamikus viselkedésének mikroökonómiai alapokon történő megértése állt. A fő témái:

  • infláció és munkanélküliség kapcsolata,
  • természetes munkanélküliségi ráta,
  • elvárások szerepe,
  • gazdaságpolitika időbeli hatásai,
  • gazdasági dinamizmus és innováció.

1. A természetes munkanélküliségi ráta elmélete (1968)

Phelps legismertebb és legnagyobb hatású munkája az úgynevezett természetes munkanélküliségi ráta elmélete, amit Milton Friedman függetlenül, nagyjából egy időben szintén megfogalmazott.

A kiindulási helyzet:

A Phillips-görbe azt mutatta, hogy az infláció és a munkanélküliség között negatív összefüggés van: ha az egyik nő, a másik csökken. Ez alapján úgy tűnt, hogy a kormány hosszú távon választhat az infláció és a munkanélküliség között.

Phelps újítása:

Phelps rámutatott, hogy ez az összefüggés csak rövid távon áll fenn. Hosszú távon azonban a gazdaságban létezik egy „természetes” munkanélküliségi szint, amely az árakhoz és bérekhez való alkalmazkodás, valamint az emberek inflációs elvárásai mentén kialakul.

E szerint:

  • ha a kormány túlkeresletet teremt (pl. költekezik vagy laza monetáris politikát folytat),
  • az emberek először meglepődnek, a munkanélküliség csökken,
  • de idővel alkalmazkodnak (pl. béremelést követelnek), és az infláció beépül az elvárásokba,
  • így a munkanélküliség visszatér a természetes szintre, de az infláció magasabb marad.

Ez az elmélet végérvényesen megváltoztatta a gazdaságpolitika céljairól alkotott képet: már nem lehetett tartósan alacsony munkanélküliséget elérni infláció feláldozásával.

2. Elvárások, időbeli dinamika és mikroalapok

Phelps úttörő szerepet játszott abban, hogy a makroökonómiát mikroökonómiai alapokra helyezze.

  • Rámutatott, hogy az emberek várakozásai (expectations) kulcsszerepet játszanak a gazdasági döntésekben.
  • Az infláció nem csak aktuális pénzmennyiségen, hanem a jövőbeli inflációval kapcsolatos várakozásokon is múlik.
  • Kidolgozott modelleket, amelyekben a gazdaság szereplői korlátozott információval, bizonytalanság mellett hoznak döntéseket.
  • Ezekkel megelőlegezte a későbbi újklasszikus makroökonómia és a racionális várakozások forradalmát (Lucas, Sargent).


Későbbi munkái – innováció, dinamizmus, jólét

A 2000-es években Phelps érdeklődése a gazdasági dinamizmus, vállalkozás és innováció kérdései felé fordult.

Kiemelte, hogy a hosszú távú gazdasági növekedés nem csupán tőkeakkumuláció vagy technológiai sokk, hanem egyéni kezdeményezés, vállalkozás és kreativitás eredménye.

Könyveiben (pl. Mass Flourishing, 2013) azt hangsúlyozza, hogy a valódi jólét nemcsak gazdasági növekedést, hanem egzisztenciális kiteljesedést és alkotó munkát jelent.

Szerinte a modern jóléti államok sok esetben elnyomják a dinamizmust, túlszabályoznak, és elidegenítik az embereket a munkától.


Nobel-díj (2006)

A Sveriges Riksbank közgazdasági Nobel-emlékdíjat 2006-ban ítélték oda Edmund S. Phelps-nek:

„az intertemporális makroökonómia és a gazdaságpolitikai döntések következményeinek mikroökonómiai alapú elemzéséért”.

Ez a díj az egész modern közgazdasági gondolkodás egyik sarokkövét ismerte el: azt, hogy a gazdaság szereplői nem „automaták”, hanem gondolkodó és tanuló egyének, akiknek döntései hosszú távon határozzák meg a gazdaság állapotát.


Főbb művei

  • “Microeconomic Foundations of Employment and Inflation Theory” (1970) – klasszikus monográfia a makroökonómia mikroalapjairól.
  • “Structural Slumps: The Modern Equilibrium Theory of Employment, Interest and Assets” (1994)
  • “Rewarding Work: How to Restore Participation and Self-Support to Free Enterprise” (1997)
  • “Mass Flourishing: How Grassroots Innovation Created Jobs, Challenge, and Change” (2013)


Tudományos és közéleti szerepvállalás

  • A Columbia Egyetem McVickar professzora.
  • Alapítója és vezetője a Center on Capitalism and Society nevű kutatóintézetnek.
  • Tagja több akadémiának, tudományos testületnek, nemzetközi szervezetnek.
  • Rendszeresen publikál közéleti és gazdaságpolitikai kérdésekről is, több nyelven.


Elismerések

  • Közgazdasági Nobel-emlékdíj (2006),
  • Tagja az American Academy of Arts and Sciences-nek,
  • A francia Becsületrend lovagja,
  • Számos nemzetközi díszdoktori cím birtokosa.


Hatása a közgazdaságtanra

Edmund Phelps munkássága nélkülözhetetlen a modern makroökonómia történetében:

  • Megalapozta azt az elméletet, amely szerint a gazdaság nem manipulálható tartósan politikai eszközökkel.
  • Mikroökonómiai alapokra helyezte a foglalkoztatás és infláció elméletét.
  • Hatással volt a jegybanki politikákra, a strukturális reformok gondolatára, és a gazdasági dinamizmus elméletére.
  • Inspirálta a racionális várakozások forradalmát, bár maga nem ezen az úton haladt tovább.


Záró gondolat

Edmund Phelps nem csupán egy elméletalkotó közgazdász, hanem egy gazdaságfilozófus, aki mélyebb kérdéseket tett fel: Mi a célja a gazdasági növekedésnek? Mitől lesz jó egy társadalom gazdasága – nemcsak hatékony, de értelmes és alkotó életet kínáló?

Munkásságának középpontjában mindig az ember és a szabadság állt: az, hogy a gazdaság akkor működik jól, ha lehetőséget ad az embereknek a kibontakozásra, a tanulásra, az újításra. A Nobel-díj nem csupán egy technikai közgazdászt ismert el, hanem az emberközpontú gazdaságtan egyik legnagyobb élő alakját.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Edmund_Phelps&oldid=3512003”