Ugrás a tartalomhoz

Edward C. Prescott

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Edward C. Prescott (tsz. Edward C. Prescotts)

  1. (informatika) Edward C. Prescott (1940–2022) amerikai közgazdász volt, aki 2004-ben Finn E. Kydlanddal megosztva kapta meg a Közgazdasági Nobel-emlékdíjat „a dinamikus makroökonómiához, nevezetesen a gazdaságpolitika időbeli inkonzisztenciájához és az üzleti ciklusokat mozgató erők megértéséhez való hozzájárulásukért”. Munkássága alapvetően befolyásolta a modern makroökonómia alakulását, különösen a reálgazdasági ciklus (Real Business Cycle - RBC) elmélet és a racionális várakozások iskolájának fejlődését.


Korai Élet és Tanulmányok

Edward Christian Prescott 1940. december 26-án született Glens Fallsban, New York államban. Eredetileg rakétatudós szeretett volna lenni, ezért a Swarthmore College-ban fizikát kezdett tanulni, de harmadik évében matematikára váltott, és 1962-ben szerezte meg alapdiplomáját. Ezt követően operatív kutatást (operations research) tanult a Case Institute of Technology-n (ma Case Western Reserve University), ahol 1963-ban mesterfokozatot szerzett. Doktori fokozatát pedig a Carnegie Mellon Egyetemen szerezte közgazdaságtanból 1967-ben.


Pályafutás és Főbb Hozzájárulások

Prescott számos neves intézményben töltött be akadémiai pozíciókat, többek között a Pennsylvaniai Egyetemen, a Carnegie Mellon Egyetemen, a Minnesotai Egyetemen, a Chicagói Egyetemen, és az Arizona Állami Egyetemen (W. P. Carey School of Business), ahol haláláig professzorként tevékenykedett. Emellett hosszú ideig a Minneapolis-i Federal Reserve Bank kutatási osztályának is tagja volt.

Prescott munkássága két fő területen hozott áttörést:

1. A Gazdaságpolitika Időbeli Inkonzisztenciája (Time Inconsistency of Economic Policy)

Az 1977-ben Finn Kydlanddal közösen írt, mérföldkőnek számító cikkük, a „Rules Rather than Discretion: The Inconsistency of Optimal Plans” (Szabályok diszkréció helyett: Az optimális tervek inkonzisztenciája) rávilágított arra a problémára, hogy a kormányok és a jegybankok hajlamosak eltérni az előre bejelentett, optimálisnak tűnő gazdaságpolitikától, ha a körülmények megváltoznak. Ez a jelenség a dinamikus inkonzisztencia.

Például, ha egy jegybank alacsony inflációt ígér, a gazdasági szereplők (vállalatok, munkavállalók) ennek megfelelően alakítják ki várakozásaikat és döntéseiket (pl. bérkövetelések). Amint azonban ezek a várakozások rögzülnek, a jegybanknak lehet egy késztetése arra, hogy a foglalkoztatást növelje egy nem várt inflációs löket révén. Ez azonban aláássa a jegybank hitelességét a jövőben, és magasabb inflációs várakozásokhoz vezethet.

Prescott és Kydland érvelése szerint a gazdaságpolitikai döntéseket szabályokhoz kell kötni (pl. egy inflációs cél betartása), nem pedig diszkrecionális (esetről esetre történő, rugalmas) döntésekre alapozni. Ez azért fontos, mert a szabályok növelik a politikai döntéshozók hitelességét, és kiszámíthatóbbá teszik a gazdasági környezetet, ami hosszú távon jobb gazdasági eredményekhez vezet. Ez az elmélet óriási hatással volt a monetáris és fiskális politika elméletére és gyakorlatára világszerte.

2. Reálgazdasági Ciklusok (Real Business Cycles - RBC)

Prescott és Kydland másik kiemelkedő hozzájárulása az üzleti ciklusok megértéséhez kapcsolódik. Az 1982-es „Time to Build and Aggregate Fluctuations” című cikkükben lerakták a reálgazdasági ciklus elméletének alapjait. Ez az elmélet alapvetően eltért a korábbi, keynesianus nézetektől, amelyek a gazdasági ingadozásokat jellemzően az aggregált kereslet sokkjaival (pl. pénzkínálat változása) magyarázták.

Az RBC elmélet szerint az üzleti ciklusok nem a piaci kudarcok vagy a monetáris sokkok, hanem a termelékenység, azaz a technológiai sokkok következményei. Ezek a sokkok (pl. innovációk, időjárás, természeti katasztrófák, új szabályozások) megváltoztatják a gazdaság termelési képességét. A racionális háztartások és vállalatok pedig optimalizálják döntéseiket (munka, fogyasztás, beruházás, tőkeállomány) ezekre a valós (reál) sokkokra reagálva.

Az RBC modellek fontos jellemzője, hogy feltételezik a racionális várakozásokat és a versenyzői általános egyensúlyt. A ciklusok tehát a gazdaság optimális válaszai a termelékenységi változásokra. Prescott azt állította, hogy a gazdasági ingadozások jelentős része ezzel a mechanizmussal magyarázható, és az üzleti ciklusok nem feltétlenül jelentenek hatékonysági veszteséget, hanem a gazdaság alkalmazkodását tükrözik a változó környezethez.

Bár az RBC modelleket számos kritika érte, különösen a nagy, valós idejű technológiai sokkok empirikus bizonyítékának hiánya miatt, metodológiai szempontból rendkívül befolyásosak voltak. Bevezették a kalibrációs módszert a makroökonómiába, ahol a modell paramétereit empirikus adatok alapján becslik, majd a modell által generált adatokat összehasonlítják a valós gazdasági adatokkal. Ez a megközelítés a modern dinamikus sztochasztikus általános egyensúlyi (DSGE) modellek alapja lett, amelyek ma is a jegybankok és kutatóintézetek alapvető eszközei a makroökonómiai elemzésben és előrejelzésben.


Díjak és Örökség

Edward C. Prescott 2004-ben kapta meg a Közgazdasági Nobel-emlékdíjat, elismerve ezzel a dinamikus makroökonómiához való alapvető hozzájárulásait. Munkássága révén a makroökonómiai kutatások fókusza áthelyeződött a rövid távú ingadozások magyarázatáról a hosszú távú növekedési folyamatok és a ciklusok egységes keretben való elemzésére.

Prescott kiemelkedő gondolkodó volt, aki elkötelezett volt a szigorú, mégis gyakorlatias közgazdasági elemzés iránt. Hosszú és termékeny pályafutása során számos fontos cikket publikált, és jelentős hatást gyakorolt a következő közgazdász generációkra. 2022. november 6-án, 81 éves korában hunyt el.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Edward_C._Prescott&oldid=3511647”