Ugrás a tartalomhoz

Dwight D. Eisenhower

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Eisenhower szócikkből átirányítva)
Dwight D. Eisenhower
Official portrait of Dwight D. Eisenhower as president of the United States
Official portrait, 1959
34th President of the United States
In office
January 20, 1953  January 20, 1961
Vice PresidentRichard Nixon
Preceded byHarry S. Truman
Succeeded byJohn F. Kennedy
1st Supreme Allied Commander Europe
In office
April 2, 1951  May 30, 1952
PresidentHarry S. Truman
DeputyBernard Montgomery
Preceded byPosition established
Succeeded byMatthew Ridgway
13th President of Columbia University
In office
June 7, 1948  January 19, 1953
Preceded byNicholas Murray Butler
Succeeded byGrayson L. Kirk
16th Chief of Staff of the Army
In office
November 19, 1945  February 6, 1948
PresidentHarry S. Truman
DeputyJ. Lawton Collins
Preceded byGeorge C. Marshall
Succeeded byOmar Bradley
1st Military Governor of the American-occupied zone of Germany
In office
May 8  November 10, 1945
PresidentHarry S. Truman
Preceded byPosition established
Succeeded byGeorge S. Patton (acting)
Supreme Commander Allied Expeditionary Force
In office
December 24, 1943  July 14, 1945
Appointed byFranklin D. Roosevelt
DeputyArthur Tedder
Preceded byPosition established
Succeeded byPosition abolished
Personal details
Born
David Dwight Eisenhower

(1890-10-14)October 14, 1890
Denison, Texas, US
DiedMarch 28, 1969(1969-03-28) (aged 78)
Washington, D.C., US
Resting placeDwight D. Eisenhower Presidential Library, Museum and Boyhood Home
Political partyRepublican (from 1952)
Other political
affiliations
Democratic (1909)
Spouse
(
m. July 1, 1916)
Children
RelativesEisenhower family
EducationUnited States Military Academy (BS)
Occupation
SignatureCursive signature in ink
Nickname"Ike"
Military service
Branch/serviceUnited States Army
Years of service
  • 1915–1953
  • 1961–1969
RankGeneral of the Army
Battles/wars
See battles
Awards


Főnév

Dwight D. Eisenhower (tsz. Dwight D. Eisenhowers)

  1. (informatika) Dwight David Eisenhower (1890. október 14. – 1969. március 28.) az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke volt 1953 és 1961 között. Katonai vezetőként is világhírnévre tett szert: a második világháború idején ő volt az európai szövetséges erők főparancsnoka, a D-nap invázió vezetője. Elnökként higgadt, mérsékelt és határozott vezető volt a hidegháború korai időszakában. Politikai és katonai pályafutása egyaránt meghatározó az amerikai történelemben.



Gyermekkor és neveltetés

Eisenhower Texas államban született, de gyermekéveit a Kansas állambeli Abilene városában töltötte. Egy munkásosztálybeli család hat fia közül volt az egyik. Vallásos, szorgalmat és önfegyelmet hirdető nevelésben részesült.

1911-ben felvételt nyert a West Point katonai akadémiára, ahol közepes tanulmányi eredményei ellenére kiváló szervezőképességéről és vezetői készségeiről tett tanúbizonyságot.



Katonai pályafutás

Eisenhower a 1. világháború idején még nem került harctérre, de a központi hadseregparancsnokságnál szolgált mint tervezőtiszt. Az 1920-as és 30-as években gyorsan emelkedett a ranglétrán, különösen Douglas MacArthur mellett szolgálva a Fülöp-szigeteken.



Második világháború

A második világháború kitörésekor Eisenhower már vezérkari tapasztalatokkal rendelkező tiszt volt. 1942-ben nevezték ki a szövetséges haderők főparancsnokává Észak-Afrikában, majd részt vett a szicíliai és olasz hadműveletek tervezésében is.

A világtörténelem egyik legnagyobb hadműveletét, a Normandiai partraszállást (D-nap, 1944. június 6.) ő irányította. A szövetséges csapatok európai győzelmeiben kulcsszerepe volt, és katonai sikerei miatt világszerte elismerték.



Háború utáni időszak és NATO

A háború után Eisenhower a hadsereg vezérkari főnöke lett, majd 1950-ben őt nevezték ki az újonnan alakult NATO első főparancsnokává. E szerepében az európai védelmi együttműködést erősítette a Szovjetunióval szemben.



Politikai pályafutás: az elnökség

Bár eredetileg katonai emberként kerülte a pártpolitikát, a háború utáni Amerika komoly kihívásokkal nézett szembe: hidegháború, Korea, gazdasági átrendeződés. Eisenhowert sokan alkalmasnak tartották arra, hogy erős, de nem szélsőséges vezetője legyen a nemzetnek.

1952-ben a Republikánus Párt jelöltjeként megnyerte az elnökválasztást, Adlai Stevenson demokrata jelölttel szemben. Népszerűségét később is megőrizte, 1956-ban újraválasztották.



Elnöksége alatt történt fontosabb események

1. A koreai háború lezárása (1953)

Eisenhower egyik első intézkedése a koreai háború befejezése volt. A fegyverszünet 1953 júliusában lépett életbe, így megőrizte Dél-Korea függetlenségét.

2. Hidegháborús politika: „Visszatartás” és elrettentés

Elnökként visszafogott katonai beavatkozásokat pártolt, és a nukleáris elrettentésen alapuló stratégiát támogatta. Ez volt az úgynevezett „masszív megtorlás” elve: ha a Szovjetunió támad, az USA atomcsapással válaszol.

3. Gazdasági stabilitás és autópálya-hálózat

Elnöksége alatt jelentős gazdasági növekedés ment végbe. Eisenhower egyik legnagyobb hazai projektje az Interstate Highway System, az amerikai autópálya-hálózat kiépítése volt – ez stratégiai, gazdasági és közlekedési szempontból is mérföldkő volt.

4. Polgárjogi mozgalmak kezdete

Elnöksége alatt indultak el a modern polgárjogi mozgalmak, például:

  • 1954: Brown v. Board of Education – a Legfelsőbb Bíróság megtiltotta a faji alapon elkülönített iskolák működését.
  • 1957: Little Rock krízis – Arkansas államban Eisenhower szövetségi csapatokat küldött, hogy biztosítsa a fekete diákok iskolába járását a helyi ellenállás ellenére.

Bár nem volt a polgárjogi mozgalmak hangos támogatója, cselekedetei fontos precedenst teremtettek a szövetségi beavatkozásra.

5. Kémkedés és űrverseny

  • 1957-ben a Szovjetunió fellőtte a Szputnyikot, az első műholdat. Ez sokkot okozott Amerikában, és elindította az űrversenyt.
  • 1960-ban a Szovjetunió lelőtt egy U–2 amerikai kémrepülőgépet – ez súlyos diplomáciai feszültséget keltett.



Búcsúbeszéd: „Katonai-ipari komplexum”

Eisenhower 1961-es búcsúbeszéde híres lett figyelmeztetéséről:

„Óvakodjunk a katonai-ipari komplexum befolyásától.”

Ez alatt azt értette, hogy a védelmi ipar és a kormányzat túlzott összefonódása veszélyeztetheti a demokráciát. Ez a mondat később az amerikai baloldal és békemozgalmak kulcsüzenetévé vált.



Élet a hivatal után

Elnöksége után visszavonult Gettysburgbe, ahol írt, gazdálkodott és időnként tanácsot adott. Haláláig közmegbecsülés övezte. 1969 márciusában halt meg szívelégtelenségben. Állami temetésben részesült, és Kansasban temették el.



Személyisége és öröksége

Eisenhower mérsékelt, pragmatikus, kompromisszumkereső vezető volt. Tiszta, higgadt gondolkodása, integritása és stratégiai érzéke mind katonaként, mind elnökként megnyilvánult. Nem törekedett ideológiai harcra, hanem a stabilitást és nyugalmat részesítette előnyben.



Összegzés

Dwight D. Eisenhower az amerikai történelem egyik kulcsfigurája:

  • Győztes tábornok a világ legnagyobb háborújában,
  • Higgadt elnök egy bonyolult és veszélyes korszakban,
  • Infrastruktúra- és béketeremtő vezető,
  • és egy ember, aki katonából államférfivá érett, miközben megőrizte emberségét.

Ahogy egyik kortársa fogalmazott:

„Nem csinált forradalmat – csak kormányzott. De úgy, ahogy kevesen tudtak.”