Ugrás a tartalomhoz

Elinor Ostrom

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Elinor Ostrom (tsz. Elinor Ostroms)

  1. (informatika) Elinor Claire Ostrom (1933. augusztus 7. – 2012. június 12.) amerikai politikatudós és közgazdász, aki 2009-ben Nobel-emlékdíjat kapott a közgazdaságtudományok terén, első nőként a díj történetében. Kutatásai a közjavak és közösségi erőforrások kezelésére fókuszáltak, szembehelyezkedve azzal a közgazdasági dogmával, hogy az ilyen erőforrásokat csak privatizációval vagy állami szabályozással lehet hatékonyan kezelni.


Életútja

Elinor Ostrom 1933-ban született Los Angelesben, egy szerény hátterű családban. Apja metsző volt, anyja tanítónő. A második világháború idején egyedül nevelte őt az édesanyja, ami Elinor önállóságát és társadalmi érzékenységét is korán megalapozta.

Annak ellenére, hogy nőként nem biztatták tudományos pályára, a UCLA-n (University of California, Los Angeles) tanult, ahol előbb politikatudományi BA-t, majd MA-t és végül PhD-fokozatot szerzett. Disszertációját vízszabályozási kérdésekből írta – ez jelezte későbbi érdeklődését a közösségi erőforrások iránt.

1965-ben csatlakozott az Indiana University-hez, ahol férjével, Vincent Ostrom-mal közösen dolgozott és kutatott évtizedeken át. Itt alapították meg az Ostrom Workshop in Political Theory and Policy Analysis nevű intézményt.


Kutatási területei

Közjavak és közlegelők tragédiája

Ostrom legnagyobb hatású munkái a „közjavak” vagy „közösségi erőforrások” (common-pool resources, CPR) témáját vizsgálták. Ilyenek például a halállomány, az öntözővíz, a közös legelők, az erdők, vagy a tiszta levegő. Ezek az erőforrások nem kizárhatók, de versengő fogyasztásúak – vagyis ha valaki túl sokat használ, másoknak kevesebb marad.

A közgazdasági közhely szerint ezek az erőforrások csak két módon kezelhetők hatékonyan:

  1. Állami szabályozás útján (pl. kvóták, engedélyek)
  2. Privatizációval – egyéni tulajdonba adással

Garrett Hardin 1968-as híres cikke, a „The Tragedy of the Commons” szerint a közlegelők „elkerülhetetlenül” túlhasználódnak, mivel mindenki a saját hasznát maximalizálja.

Ostrom ezzel szembehelyezkedett, és empirikus kutatásokkal bizonyította, hogy sok közösség képes saját maga, alulról szerveződve hatékonyan és fenntarthatóan kezelni a közjavakat – állam vagy piac beavatkozása nélkül.


Empirikus kutatások és esettanulmányok

Ostrom több kontinensen, különféle kultúrákban tanulmányozott közösségi gazdálkodási rendszereket, például:

  • Nepáli öntözőrendszerek
  • Japán halászfalvak
  • Svájci alpesi legelők
  • Fülöp-szigeteki vízgazdálkodás
  • Afrikai erdőgazdálkodás

Megfigyelte, hogy ezek a közösségek gyakran informális szabályokat, szankciókat, önkéntes ellenőrzést és konszenzusos döntéshozatalt alkalmaznak, hogy megelőzzék a túlhasználatot.


Ostrom nyolc alapszabálya

Az egyik legismertebb hozzájárulása a „Design Principles” nevű nyolc elv, amelyeket a sikeres közösségi gazdálkodási rendszerekben azonosított:

  1. Egyértelmű határok: pontosan meg van határozva, ki használhatja az erőforrást.
  2. Szabályozás illeszkedése: a szabályok igazodnak a helyi szükségletekhez.
  3. Közösségi döntéshozatal: az érintettek részt vesznek a szabályok kialakításában.
  4. Ellenőrzés: a szabályok betartását a közösség figyelemmel kíséri.
  5. Graduális szankciók: a szabálysértőket fokozatos büntetések sújtják.
  6. Gyors és olcsó vitarendezés: helyben elérhető, tisztességes konfliktuskezelés.
  7. Jog elismerése: a közösség autonómiáját jogilag is tiszteletben tartják.
  8. Többszintű irányítás: nagyobb rendszerek esetén hálózatba kapcsolódó helyi szervezetek.

Ezek az elvek alternatívát kínálnak az állami és piaci logikával szemben, és máig használják természetvédelem, klímapolitika, várostervezés és vízgazdálkodás területén is.


Nobel-díj és elismerések

2009-ben Elinor Ostrom elnyerte a Sveriges Riksbank Közgazdasági Nobel-emlékdíját (Oliver Williamson-nel megosztva), „a gazdasági irányítás, különösen a közjavak irányításának elemzéséért”. Ezzel ő lett az első nő, aki megkapta ezt az elismerést a közgazdaságtanban.

A Nobel-bizottság kiemelte, hogy Ostrom munkássága új megértést adott arról, hogy a társadalmi intézmények hogyan fejlődnek ki alulról, és hogyan képesek közösségek saját szabályaik szerint élni és fenntartható módon kezelni erőforrásaikat.

További elismerései:

  • Johan Skytte Prize in Political Science (1999)
  • John J. Carty-díj (National Academy of Sciences, 2004)
  • James Madison-díj (American Political Science Association)
  • Az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagja
  • A National Academy of Sciences tagja
  • A Time magazin „100 legbefolyásosabb emberének” egyike (2012-ben, halála után)


Társadalmi üzenete és öröksége

Ostrom munkássága széles körben hatott a közgazdaságtan, politikatudomány, környezetvédelem, fejlődéselmélet és ökológia területére. Arra tanít, hogy a közösségi intézmények nemcsak létezhetnek, de gyakran hatékonyabbak is lehetnek, mint a központosított vagy piaci megoldások.

Üzenete különösen aktuális a 21. századi globális problémák – klímaváltozás, biodiverzitás-csökkenés, vízhiány – idején, amikor nincs egyetlen központi irányítás, de milliók részvételére van szükség.

Ostrom követői és tanítványai ma is aktívak például:

  • közösségi erdőgazdálkodásban
  • városi kertek fenntartásában
  • digitális közjavak (pl. nyílt forráskódú szoftverek) kezelésében
  • decentralizált vízkezelési programokban


Halála és emlékezete

Elinor Ostrom 2012-ben hunyt el hasnyálmirigyrákban, 78 éves korában. Élete végéig aktív kutató maradt. Utolsó publikációiban már a globális klímaváltozás közösségi kezeléséről írt.

Halála után az Indiana University kampusza több épületet és intézményt nevezett el róla. Munkája ma is inspirálja azokat, akik hisznek abban, hogy alulról szerveződő közösségek képesek felelősen és demokratikusan kezelni közös ügyeiket.


Zárszó

Elinor Ostrom forradalmasította a közgazdaságtan egyik legalapvetőbb gondolatát: hogy a közjavak sorsa nemcsak állam vagy piac függvénye. Az emberek – ha van joguk és lehetőségük – képesek együttműködésre, önszerveződésre és hosszú távú gondolkodásra.

Ostrom életműve példát mutat arra, hogy intézmények nem „fentről jönnek”, hanem alulról fejlődnek – és ebben a fejlődésben a közösségek kollektív bölcsessége legalább olyan fontos, mint bármilyen kormányzati vagy piaci eszköz.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Elinor_Ostrom&oldid=3511854”