Erbteil

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Német

Kiejtés

  • IPA: /ɛɐ̯btaɪ̯l/

Főnév

Erbteil sn (erős, birtokos Erbteiles vagy Erbteils, többes Erbteile)

  1. juss

Ragozás

További információk