Erlaubnis

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
eset egyes szám többes szám
alanyeset die Erlaubnis die Erlaubnisse
birtokos eset der Erlaubnis der Erlaubnisse
részes eset der Erlaubnis den Erlaubnissen
tárgyeset die Erlaubnis die Erlaubnisse

Német

Kiejtés

  • IPA: /ɛrlaʊ̯pnɪs/

Főnév

Erlaubnis nn

  1. engedély

Etimológia

erlauben (megenged) szóból képezve

Szinonimák