Függlék:Arab keresztnevek

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A[szerkesztés]

Szószedet a példákhoz
(végződések nélkül)
Magyar Egyes szám Többes szám
Könyv kitāb kutub
Férfi raǧul riǧāl
És wa
Füzet daftar dafātir
Gyermek walad awlād
Nagy kabīr kibār
Erős qawiyy qawiyyūn
Tanító mudarris mudarrisūn
Iskola madrasa madāris
Ház bayt buyūt
Kapu bāb abwāb

Az idáfa (إضافة – iḍāfa; szó szerint „hozzáadás, bővítés, összekötés”) – gyakori latin megnevezésével status constructus – az arab nyelv birtokos szerkezetének neve, amely birtokból és birtokosból áll. Sajátossága, hogy nem felbontható, azaz a két tag közé semmi sem kerülhet, illetve hogy határozatlan birtok nem fejezhető ki általa. Egyik speciális fajtája összetett jelzők kifejezésére alkalmas.

A szó – ezáfe (ezâfe) ejtéssel – a perzsa nyelvben, illetve rajta keresztül többek között az oszmán-törökben és az urduban is meghonosodott, azonban ezekben a nyelvekben nem csupán a birtokos szerkezet megjelölésére használatos.

Szerkezete[szerkesztés]

Az idáfa birtokból (مضاف – muḍāf) és birtokosból (مضاف إليه – muḍāf ilayhi) áll, ebben a sorrendben. Tehát az „egy férfi könyve” az alábbi módon képezendő (végződésekkel a felső indexben): كتاب رجل (kitābu raǧulin). A modern arabban mind a birtokok, mind a birtokosok lehetnek többen és többfélék, pl. „férfiak és egy gyermek könyvei és füzete”: كتب ودفتر رجال وولد (kutubu wa daftaru riǧālin wa waladin). A modern irodalmi arabbal ellentétben a klasszikus arabban nem volt megengedett a birtokhalmozás, ezért az első birtok idáfába került, a többi viszont a szerkezet után, kapcsolt személyes névmással, pl. „a férfiak könyvei és füzete” كتب الرجال و دفترهم (kutubu r-riǧāli wa daftaruhum).

A szerkezet nem felbontható, azaz birtok és birtokos közé (más birtokosokat és birtokokat leszámítva) semmi sem kerülhet. Ennek következtében a birtok esetleges jelzői – amelyek alapvetően közvetlenül a jelzett szót követik – a birtokos után következnek, számban, nemben és esetben megfelelő módon a birtokkal egyeztetve:

  • كتاب الرجل الكبير – kitābu r-raǧuli l-kabīru = a férfi nagy könyve

Határozottság[szerkesztés]

A birtok – az alább részletezendő virtuális birtokos esetet leszámítva – az idáfában mindig anélkül határozott, hogy névelő kapcsolódna hozzá, határozatlan birtok nem létezik. (A nunáció elmaradása a határozottság jele.) A birtokos ezzel szemben lehet határozott vagy határozatlan.

  • كتاب رجل – kitābu raǧulin = egy férfi könyve
  • كتاب الرجل – kitābu r-raǧuli = a férfi könyve

Az, hogy határozott birtokosnak határozatlan birtoka van (pl. „a férfi egy könyve”) idáfával nem, csak körülírással fejezhető ki, amire elsősorban a li- (kb. -nak/-nek) prepozíció használatos.

  • كتاب للرجل – kitābun li-r-raǧuli = a férfi egy könyve

Esetvégződések[szerkesztés]

A birtokos mindig birtokos esetben (مجرور – maǧrūr) áll, a birtok viszont mondatbeli helyzetétől függően lehet egyaránt alany- (مرفوع – marfūʿ), tárgy- (منصوب – manṣūb) vagy birtokos esetben. Sajátossága, hogy bár névelő nem áll előtte, a határozatlan névszókkal ellentétben nem kap nunációt (تنوين – tanwīn). A kettes számok -āni/-ayni, illetve az ép hímnemű többesszámú szavak -ūna/-īna végződéséből egyaránt elmarad a leírt N.

  • Egyes szám: كتاب (kitābun) → كتاب الرجل (kitābu r-raǧuli = a férfi könyve)
  • Kettes szám: كتابان (kitābāni) → كتابا الرجل (kitābā r-raǧuli = a férfi két könyve)
  • Ép hímnemű többes szám: مدرّسون (mudarrisūna) → مدرّسو مدرسة (mudarrisū madrasatin = egy iskola tanítói)

Esetvégződéseket nélkülöző szövegekben a jelzős idáfa olykor többféleképpen is fordítható: a végződések nélküli كتاب الرجل الكبير (kitāb ar-raǧul al-kabīr) szöveg értelmezhető „a férfi nagy könyve” vagy „a nagy/idős férfi könyve” módján, köszönhetően annak, hogy a birtok és birtokos egyezik nem, szám és határozottság tekintetében. Kétértelműség, ha jóval kisebb valószínűséggel is, de még a végződések megléte esetében is lehetséges, amennyiben a birtokos és a birtok nemben, számban és – pl. egy prepozíció következtében – nyelvtani esetben is megegyezik = من كتاب الرجل الكبير (min kitābi r-raǧuli l-kabīri) egyaránt jelentheti azt, hogy „a férfi nagy könyvéből” és „a nagy/idős férfi könyvéből.”

A virtuális birtokviszony[szerkesztés]

Az arab nyelv egyik sajátos jelensége az ún. virtuális birtokviszony (الاضافة الغير حقيقية – al-iḍāfa al-ġayr ḥaqīqiyya, „nem igazi idáfa”), ami összetett jelzők (kék szemű, hosszú hajú stb.) kifejezésére alkalmas. Az arab jelzőket nemben, számban, esetben és határozottságban egyaránt egyeztetni kell a jelzett szóval. Az összetett jelzők esetében az egyeztetés a birtok szerepét felvevő szóval – ebben az esetben mindig melléknév – történik meg, a birtokos helyét elfoglaló, ennek megfelelő esetű szó viszont mindig határozott. A birtok így, amennyiben határozott jelzett szóhoz kapcsolódik, felvehet névelőt. Példák:

  • بيت كبير الباب – baytun kabīru l-bābi = egy nagy ajtajú ház
  • البيت الكبير الباب – al-baytu l-kabīru l-bābi = a nagy ajtajú ház
  • في البيت الكبير الباب – fī l-bayti l-kabīri l-bābi = a nagy ajtajú házban

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

1[szerkesztés]

Sablon:Szövegdoboz Az arab nyelv névszói önmagukban határozatlanok, ezért csupán egyetlen, határozott névelőt használ. A „névelő” kifejezés így tulajdonképpen nem is létezik arabul, saját névelőjüket – írásmódjára és szerepére utalva – a „határozottság alif-lám-ja” névvel illetik.

Szerepe[szerkesztés]

A névelő funkciója a határozottság jelölése. Főnevekhez, melléknevekhez és számnevekhez kapcsolódhat.

Írásmódja[szerkesztés]

Az arab névelő a szó előtt áll, mindig összekapcsolódva vele. Két betűből áll: egy alifból (ا) – amin speciális mellékjellel jelölhető, hogy nem [a:] hangot reprezentál – és egy lāmból (ل). Az írásban kapcsolt prepozíciók közül a -nak/-nek jelentésű li- (لِ) kapcsolódása esetén az írásképből – tulajdonképpen esztétikai okokból – kiesik az alif, a bi- (بِ) és a kötőszó szerepű fa- (فَ) mellett azonban nem.

Arab Jelentés
الولد
a fiú
بالولد
a fiú által
للولد
a fiúnak
فالولد
a fiú pedig...

Kiejtése[szerkesztés]

A névelő írásmódja félreértésekhez vezethet a kiejtés vonatkozásában.

Az alif[szerkesztés]

Az alif itt az ún. kötő hamza hordozójaként szerepel, tehát önálló hangértéke csak akkor van, ha nem előzi meg magánhangzó. A tulajdonképpeni névelő tehát a lām. A klasszikus arab nyelvre vonatkozó szótagszabály nem ismer magánhangzóval kezdődő szótagot, ebből következik, hogy minden szó mássalhangzóval kezdődik. Viszont az arabban két mássalhangzóval kezdődő szótag sem létezik, márpedig a lām megjelenésével ilyen alakulna ki. A kötő hamzát reprezentáló alifra tehát csupán ennek kiküszöbölése érdekében van szükség, épp ezért, ha magánhangzóra végződik a névelős névszót megelőző szó, a kiejtésben nem is mutatkozik meg (daḫala l-mudarris = a tanító bejött). Ha viszont mondatkezdő helyzetben van, vagy mássalhangzóra végződik a megelőző szó, torokzár[1] + a [ʔa] módjára vokalizálódik (ʾAl-mudarrisu musinnun. = A tanító idős.) Mivel a nyugati fül számára a szókezdő torokzár általában észrevehetetlen, jelölését még a tudományos átírásban is el szokás hagyni.

A lām[szerkesztés]

Az arab ábécé. Piros: napbetűk, fekete: holdbetűk

Mint említettük, a lām jelképezte hangot tekinthetjük a tulajdonképpeni névelőnek. A betű hangértéke, bár a névelő írásmódja minden esetben változatlan, azonban nem minden esetben [l]. Amennyiben ugyanis a névelős szó kezdőhangjának képzési helye labiodentális, alveoláris vagy posztalveoláris – azaz közel esik az [l] képzési helyéhez –, a névelő mássalhangzója hasonulni fog hozzá a kiejtésben. Ez alól egyetlen kivétel a klasszikus és irodalmi nyelvhasználatban [dʒ] ejtésű ج [ǧīm], aminek feltehetően az az oka, hogy a hang kiejtése eredetileg nem ilyen, hanem veláris [g] volt, amelynél valóban nem következett be hasonulás,[2] ám a kiejtés megváltozását nem követte a névelő mássalhangzójának változása.[3] A többi betű esetében a névelő mássalhangzója [l] hangértékű. Ennek alapján akár úgy is fogalmazhatunk, hogy a névelő az első csoportba tartozó betűk esetén az első mássalhangzó meghosszabbodása, a másodikban pedig [l].

Az arab nyelvészet terminológiáját használva azokat a betűket, amelyek hasonulást váltanak ki, „napbetűk”-nek, a többit pedig „holdbetűk”-nek szokás nevezni, ugyanis a Nap szó [aš-šams] kezdőhangja (posztalveoláris [ʃ]) hasonul, a Hold szóé [al-qamar] (uvuláris [q]) pedig nem.

Átírása[szerkesztés]

  • Mint fentebb említettük, a kezdő helyzetben ejtett torokzár jelölésétől többnyire tartózkodni szokás, így csupán a magánhangzó jelenik meg az átírásban – többnyire kisbetűvel, még tulajdonnevek előtt is, de helyenként nagybetű is előfordul. Azokban az esetekben, amikor ejtésben nem jelenik meg ez a kötőhang, háromféle eljárás létezik. Bizonyos átírások mindig kiírják az a-t, függetlenül a megjelenésétől. Szintén gyakori eljárás az, hogy aposztrófot tesznek a helyére. Ritkább, hogy az egyébként nem ejtett hangot egyáltalán nem jelölik.
  • A mássalhangzó átírásában kétféle gyakorlat létezik. A legtöbb átírásban a tényleges ejtés figyelembe vétele nélkül minden esetben l betűvel jelölik, és ritkább (pl. a DIN 31635-ös szabvány is így használja), hogy a hasonulásokat tükrözve a tényleges hangértéknek megfelelő betűt használjuk fel.
  • Az arab nyelv tudományos átírásai esetében általános, hogy a névelőt kötőjellel kapcsolják a szóhoz, jelezve, hogy annak nem szerves része. (Egybe- vagy különírás populáris átiratokban jelenik meg.)

Jegyzetek[szerkesztés]

Sablon:források

Felhasznált irodalom[szerkesztés]

  • Nyelvtani összefoglaló. In Dévényi Kinga – Iványi Tamás: Indul a karaván: Alapfokon arabul. Budapest: Kőrösi Csoma Társaság. 1996. 96–140. o. ISBN 9638378034  
  • A. S. Tritton: Teach Yourself Arabic. 4. kiadás. London: The English Universities Press. 1949.  

Figyelem: a(z) „Arabnevelo~” rendezőkulcs felülírja a korábbit („Idafa”).

B[szerkesztés]

A klasszikus arab nyelv kétféle személyragot ismer: egy igékhez kapcsolódó tárgyi és egy névszókhoz kapcsolódó birtokos személyragkészletet. A két kategória személyragjai jórészt egybeesnek, ezért a hagyományos arab nyelvészet nem tesz köztük különbséget, és mindkettőt „kötött személyes névmás” (ضمير متّصل – ḍamīr muttaṣil) névvel illeti, mivel a birtokos és tárgyi helyzetben lévő „önálló” személyes névmást helyettesítik.

Tárgyi személyragok[szerkesztés]

Személy Egyes szám Kettős szám Többes szám Nem
1.
ني [-nī]
نا [-nā]
m.
f.
2.
كَ [-ka]
كما [-kumā]
كم [-kum]
m.
كِ [-ki]
كنّ [-kunna]
f.
3.
ه [-hu]
هما [-humā]
هم [-hum]
m.
ها [-hā]
هنَّ [-hunna]
f.

Használatuk[szerkesztés]

A tárgyi személyragokat tárgyas igékhez kapcsoljuk olyan esetekben, amikor az ige tárgyát magyarul a személyes névmás tárgyragos alakjával fejeznénk ki. Pl.: megütötte őt = ḍaraba (ضرب) + hu (ه) → ḍarabahu (ضربه); megöljük kettejüket = naqtulu (نقتل) + humā (هما) → naqtuluhumā (نقتلهما).

Megjelenésük esetén a befejezett igealakok többes számú, harmadik személyű, hímnemű alakjának végén látható, egyébként nem ejtett alif (ا) eltűnik. Pl.: megitták = šaribū [شربوا] + hu [ه] → šaribūhu [شربوه]. A befejezetlen alakoknál a legtöbb -n végződés esik ki tárgyi személyrag kapcsolódása esetén (E/2 nőnem, az összes kettős számú alak, T/2 és T/3 hímnem). Pl.: ők ketten vernek téged = yaḍribāni (يضربان) + ka (ك) → yaḍribāka (يضرباك).

A -hu szótaggal kezdődő személyragok (E/3 hímnem, K/3, T/3 hím- és nőnem) sajátossága, hogy i/ī és y környezetében a szótag magánhangzója i-re változik. Pl.: Dobd el őket! = irmi (ارم) + hunna (هُنّ) → irmīhinna (ارميهِنّ).

Birtokos személyragok[szerkesztés]

A birtokos személyragok csak annyiban térnek el a tárgyi személyragokról, hogy az egyes szám, első személyű alakból hiányzik a n.

Személy Egyes szám Kettős szám Többes szám Nem
1.
ي [-ī]
نا [-nā]
m.
f.
2.
كَ [-ka]
كما [-kumā]
كم [-kum]
m.
كِ [-ki]
كنّ [-kunna]
f.
3.
ه [-hu]
هما [-humā]
هم [-hum]
m.
ها [-hā]
هنَّ [-hunna]
f.

Használatuk[szerkesztés]

A birtokos személyragokat névszókhoz kapcsoljuk olyan esetekben, amikor a birtokosukat személyes névmással fejeznénk ki. Pl.: a kutyájuk = kalb•un (كلبٌ) + hum (هم) = kalbuhum (كلبهم). Az előbbi példából is látszik, hogy a kapcsolódás esetén eltűnik a határozatlanságot jelző nunáció (-n végződés) a névszó végéről. Az E/1 személyrag kapcsolódása esetén nem csak ez, hanem az esetet jelző magánhangzó is eltűnik. Pl.: a füzetem = daftar•un (دفترٌ) + ī (ي) → daftarī (دفتري). Ugyanígy eltűnik birtokos személyrag kapcsolódása esetén a kettős szám és az ép hímnemű többesszám toldalékának -n betűje. Pl.: az ápolóitok = mumarriḍūna (ممرضون) + kum (كم) → mumarriḍūkum (ممرضوكم).

A birtokos személyragokat prepozíciókhoz is kapcsolhatjuk. Pl.: veletek = maʿa (مع) + kum (كم) → maʿakum (معكم), tőled (nő) = min (من) + ki (كِ) = minki (منكِ). A két alif maksūrára végződő prepozíció (ilā: -hoz/-hez/-höz, felé; ʿalā: -on/-en/-ön, -ra/-re, terhére) utolsó betűje ay-já változik prepozíció kapcsolódása esetén. Pl.: rátok/rajtatok/terhetekre: ʿalā (على) + kum (كم) = alaykum (عليكم).

Ahogy a tárgyi személyragoknál, itt is érvényes az a szabály, hogy a -hu szótaggal kezdődő személyragok magánhangzója i/ī és y környezetében i-re változik. Pl.: felé (férfi) = ilā (إلى) + hu (هُ) → ilayhi (إليهِ). További változás, hogy az E/1 -ī végződés -ya-vá változik, ha ā után kapcsolódik. Pl.: a kezeim (sz.sz. a két kezem) = yadāni (يدان) + ī (ي) = yadāya (يداي).

Felhasznált irodalom[szerkesztés]

  • Nyelvtani összefoglaló. In Dévényi Kinga – Iványi Tamás: Indul a karaván: Alapfokon arabul. Budapest: Kőrösi Csoma Társaság. 1996. 96–140. o. ISBN 9638378034  
  • A. S. Tritton: Teach Yourself Arabic. 4. kiadás. London: The English Universities Press. 1949.  

2[szerkesztés]

Maintenance notes[szerkesztés]

This list includes any Arabic name that is known to be used as a personal name in any cultural or religious tradition, not exclusively limited to ethnic Arabs nor to Islam. If the gender of the name is not listed, it is (as yet) of undetermined gender.

Format[szerkesztés]

For linguistic consistency, as long as a name has an attestable or logical Arabic form, then Standard Arabic form (if applicable) in Arabic, Arabic alphabet order is preferred in all cases, even if none of the people who use the name are active speakers of an Arabic language. If a name is of Maltese origin, the Maltese name may be included with Maltese spelling if it has an authentic Arabic-derived form.

Convention of list items[szerkesztés]

For clarity, the current convention for list items is:

Names of Hebrew or Biblical origin are marked as "Arabic form of ..." if the exact form is used both in Islam and by Arab Christians. If the Qur'anic form is found in another form than in the Arabic Bible (e.g. يوحنا Yūḥannā of the Bible as against يحيى Yaḥyā of the Qur'an), it is marked as "Islamic form of ...".

Adding names[szerkesztés]

Please expand and/or correct this list if you can. If a name does not exist in this list and you do not know all the details of the name, you can add it in an incomplete form, and other editors can review the name and expand and/or correct the name with the details they know. If you do not know the alphabetical order of a name, place the name at the bottom of the list; please do not use English alphabetical order, as it will clutter the list.

Arabic names in other languages[szerkesztés]

If a name of ultimate Arabic origin exists in another language but has in some way been modified to reflect circumstances such as a different gender, "pet form", diminutive ("little") state, or hypocoristic (shortened/nickname) state, etc., then the name probably does not belong in this list. In most of these cases, the name has become inseparably integrated with the grammar of the host language and no longer has a distinct Arabic counterpart. If there are name lists on Wikipedia for the host language, then such a name probably belongs in that particular list.

List[szerkesztés]

ا[szerkesztés]

ب[szerkesztés]

ت[szerkesztés]

ث[szerkesztés]

ج[szerkesztés]

ح[szerkesztés]

خ[szerkesztés]

د[szerkesztés]

ذ[szerkesztés]

ر[szerkesztés]

  • رَاوِية(rāwiya). "A narrator or a storyteller". Feminine.
  • رَجَاء(rajāʾ). "Hope". Feminine, rarely Masculine.
  • رَشَاد(rašād). "Righteousness". Masculine
  • رَشِيد(rašīd), Rasheed. "Righteous". Masculine.
  • رِضَا(riḍā). "Contentment". Masculine.
  • رِضْوَان(riḍwān). "Satisfaction (of Allah)", it is also the name of the Guardian Angel of Paradise in Islamic belief". Masculine.
  • رَمَضَان(ramaḍān), Ramadan. "Ninth month of the Islamic Calender, the month of prayer; ultimately it means "The hot month". Masculine.
  • رِيم(rīm), Reem. "Deer". Feminine.
  • رَامِز(rāmiz). "Signaled". Masculine.
  • رَامِي(rāmī). "Archer". Masculine.
  • رَيَان(rayān). "Filled with water, the opposite of thirsty". Masculine.

ز[szerkesztés]

س[szerkesztés]

ش[szerkesztés]

  • شَرِيف(šarīf). "Honorable". Masculine.
  • شَعْبَان(šaʿbān). "The eighth month of the Islamic calender". Masculine.
  • شَيْماء(šaymāʾ). "The one with great traits". Feminine.
  • شِيرِين(šīrīn). "Sweet, pleasant, gracious, delicate". Persian name. Feminine.
  • شُومَان(šūmān). "Old name of brightness". Masculine.

ص[szerkesztés]

ض[szerkesztés]

ط[szerkesztés]

ظ[szerkesztés]

ع[szerkesztés]

غ[szerkesztés]

ف[szerkesztés]

ق[szerkesztés]

ك[szerkesztés]

ل[szerkesztés]

م[szerkesztés]

ن[szerkesztés]

ه[szerkesztés]

و[szerkesztés]

ي[szerkesztés]

See also[szerkesztés]

  1. Másképp hangszalagzár, gégezár, glottális stop; arabul a hamza (ء) nevű betű jelöli.
  2. Több, főleg egyiptomi nyelvjárásban máig /g/ a betű hangértéke és kiejtése, még klasszikus nyelvhasználatban is.
  3. Legalább is az irodalmi nyelv kiejtésében; azon népnyelvekben, ahol [dʒ] vagy [ʒ] a hangértéke, hasonul.