Függlék:Arabic névszók

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

1[szerkesztés]

Az arab névszóragozás (arabul إعراب الأسماء [iʿrāb al-asmāʾ]) a klasszikus vagy irodalmi arab nyelv névszóit helyezi el négy morfológiai kategóriában. Kifejezi egyrészt az adott szó állapotát (ami lehet határozatlan vagy határozott), nyelvtani nemét (ami lehet hím- vagy nőnemű), számát (ami lehet egyes, kettős és többes), valamint esetét (alany-, tárgy- vagy birtokos eset). Az egyes változatokat többnyire az írásképben csak korlátozottan – mellékjelek révén – megjelenő végződések, illetve írásban mindig látható toldalékok, egyes esetekben pedig flexió fejezi ki. Az alább elmondottak érvényesek a főnevekre, melléknevekre és számnevekre; a névmásokról a cikkben nem esik szó, mivel azok a fentebbi kategóriák közül nem mindegyikbe tartoznak bele.

A cikkben olvasható arab kifejezések a DIN 31635 szabványban szereplő tudományos átiratban szerepelnek. Az esetvégződéseket • jel választja el a szó többi részétől.

Állapot[szerkesztés]

Sablon:Szövegdoboz

Az arab névszó határozatlan vagy határozott.

Határozatlanság[szerkesztés]

Az arab névszó önmagában határozatlan – szemben a magyarban és az ismertebb európai nyelvekben megszokottal, ahol ezt határozatlan névelő jelöli.[1] A határozatlanságot sok esetben a szó végén megjelenő [n] hang jelöli, amit a betű arab nevéről (nūn) nunációnak nevezünk.[2] A nunáció alany- és birtokos esetben csak mellékjellel jelölhető, azaz nem képezi az íráskép részét; a tárgyesetnél mellékjelek és egy szó végi alif formájában jelenik meg (kivéve a tāʾ marbūṭára (ld. lejjebb) végződő és -an végű szavaknál). A kalb (= kutya) szóval illusztrálva:

Eset Arab Átírt Jelentés
A
كلبٌ
kalb•un
egy kutya
T
كلباً
kalb•an
egy kutyát
B
كلبٍ
kalb•in
egy kutyáé

A határozatlanságot nunáció jelöli a legtöbb egyes számú alaknál és a tört többes számú alakok zöménél, valamint az ép nőnemű többes számoknál is. Más esetekben csupán a határozottság okainak hiánya jelzi ki a határozatlanságot, így a kettős számú és az ép hímnemű többes számú alakoknál, illetve a diptota szavaknál. (Ezek részletes tárgyalását lásd alább, a számról és esetről szóló fejezetben.)

Határozottság[szerkesztés]

A névszó határozottságát kétféleképpen fejezhetjük ki (a nunáció egyikben sem fordulhat elő):

  1. A szót megelőző, azzal egybeírt névelővel;
  2. Birtokos szerkezet (idáfa) birtokaként (határozatlan birtokot ugyanis az arab csak körülírással tud kifejezni).

Példák a tuffāḥa (= alma) szó felhasználásával:

Arab Átírt Jelentés
Névelővel
التفاحةُ
at-tuffāḥat•u
az alma
Birtokként
تفاحةُ الولد
tuffāḥat•u l-walad•i
a fiú almája

Bizonyos tulajdonnevek, amelyek valójában határozott névszók, formailag határozatlanok (pl. Muḥammad•un, Zayd•un), és ennek megfelelően is ragozódnak. Előfordulnak ragozhatatlan, [ā]-ra végződő tulajdonnevek is, ahol pusztán forma szempontból nem eldönthető határozottságuk vagy határozatlanságuk (pl. Lībiyā = Líbia).

Nem[szerkesztés]

Sablon:Szövegdoboz Az arabban két nyelvtani nem létezik: hímnem és nőnem.

Hímnem[szerkesztés]

A hímnem többnyire jelöletlen; ez alól csupán az ép hímnemű többes számú alakok a kivételek (ld. alább, a vonatkozó fejezetben).

Nőnem[szerkesztés]

A nőnem többnyire jelölt. Jele alapvetően az ún. „kötött t” [tāʾ marbūṭa] (ة), egy szó végére illeszthető speciális betű, amely [at] módon olvasandó ki, és további elemek kapcsolódása esetén egyszerű tāʾ [t] betűvé válik. A betű nőnemet jelölve mind főnevekhez, mind melléknevekhez kapcsolódhat. Fontos megjegyezni, hogy a betű nem minden esetben nőnemet jelöl (pl. ʿallāmat•un = nagy tudós, asātiḏat•un = tanárok) és a nőnemű szavaknak nem mindegyike végződik így.

A melléknevek egy csoportja (amelyek diptota ragozásúak, lásd alább) például alif maksūrával (szó végén álló, ā-nak ejtendő, pontok nélküli yāʾ-ra emlékeztető betű [ى]) képzi a nőnemű alakját. Ezek közé jellemzően olyan melléknevek tartoznak, amelyek hímnemben -ān végűek,[3] illetve a melléknevek elatív (fokozott) alakja esetén – amelynek hímneme afʿal alakú[4] – a nőnem a fuʿlā alakot követi, alif maksūra végződéssel. Egy másik csoport -āʾ végződéssel (اء) képzi a nőnemet; ebbe pedig az alapfokon is afʿal alakú, színeket és fogyatékosságokat jelző melléknevek tartoznak.

Nőnem jele Arab Átírt Jelentés
Tāʾ marbūṭa
مدرسة
mudarrisat•un
tanítónő
صغيرة
ṣaġīrat•un
kicsi
Alif maksūra
نعسى
naʿsā
álmos
كبرى
kubrā
nagyobb
-āʾ
زرقاء
zarqāʾ•u
kék
طرشاء
ṭaršāʾ•u
süket

A jelöletlen végződésű nőnemű szavak közé tartoznak egyebek mellett a nőrokonokat jelölő szavak (pl. umm•un = anya, uḫt•un = nővér), a páros szervek (pl. yad•un = kéz, ʿayn•un = szem) és az égitestek nevei (pl. aš-šams•u = Nap, al-arḍ•u = Föld).

Az egyes, kettős és tört többes számú alakok esetében a fentebb elmondottak igazak. Az ún. „ép” (tehát flexió helyett toldalékkal képződő) többes számok esetében viszont mind a hímnem, mind a nőnem jól elkülöníthető módon jelölve van, ld. alább.

Szám[szerkesztés]

Sablon:Szövegdoboz Ahogy az eddigiekből kiderült, az arab nyelv három nyelvtani számot ismer: az egyes, a kettős és a többes számot.

Egyes szám[szerkesztés]

Az egyes szám jelöletlen. Pl. mudarris•un = tanító, al-ǧāriyat•u = a rablány.

Kettős szám[szerkesztés]

A kettős számot a szó végéhez kapcsolt toldalékok jelzik: -āni (انِ) alany-, -ayni (ينِ) tárgy- és birtokos esetben. (Az eredeti esetvégződés eltűnik.) Pl. mudarrisāni = két tanító, al-ǧāriyatayni = a két rablányt/a két rablányé. Birtokos szerkezet birtokaként a szó végi -ni eltűnik, így -ā vagy -ay marad a szó végén. Pl. mudarrisā l-madrasat•i (= az iskola két tanára).

Többes szám[szerkesztés]

A többes szám kétféle lehet: ép (toldalékkal képzett) vagy tört (flexióval képzett).[5]

Ép többesszámok[szerkesztés]

Az ép többes szám, amely toldalékkal képződik, nemtől függően kétféle:

  1. Ép hímnemű többes szám: alanyesetben -ūna (ونَ), tárgy- és birtokos esetben pedig -īna (ينَ) végződést kap. Pl. mumaṯṯil-ūna = színész-ek. Birtokos szerkezet birtokaként a -na eltűnik, így -ū vagy -ī marad a szó végén. (Vö. a kettős szám toldalékával.)
  2. Ép nőnemű többes szám: -āt (ات) végződést kap, amihez még esetvégződések és nunáció járul esettől és határozottságtól függően. Amennyiben a szó egyes számban kötött t-re végződött, annak helyén jelenik meg. Pl. mudarrisat•un → mudarrisāt•un = tanítónők. Birtokos szerkezet birtokaként csak a nunációt veszti el.

Tört többes szám[szerkesztés]

A tört többes szám megnevezés flexióval előállított alakokat takar. A tört többes számú alakok képzése olykor szabályszerűen történik, de alapvetően szótári kérdés, hogy melyik szónak van és milyen. Pl. kitāb•un → kutub•un (könyv-ek), silāḥ•un → asliḥat•un (fegyver-ek), madḫan•un → madāḫin•u (kémény-ek), qalb•un → qulūb•un (szív-ek), ṭālib•un → ṭullāb•un (diák-ok) stb.

Eset[szerkesztés]

Sablon:Szövegdoboz Az arab nyelv három nyelvtani esetet ismer, amelyeket alany-, tárgy- és birtokos esetnek szokás nevezni. (A hagyományos arab nyelvészet formai alapon kialakult rendszerében nincs elkülönülő névszó- és igeragozás. Szisztémája, az ún. iráb [kb. „toldalékolás”] minden szófajra kiterjedő, egységes szabályrendszer. Ebből fakadóan az általunk esetnek nevezett jelenségek megjelölésére használt szavak bizonyos igeragozási sajátságokra is utalnak.) A „tárgyeset” a határozói esetet is kifejezi, a birtokos eset pedig a prepozíciók vonzataként is előállhat.

Az esetet esetvégződések vagy – a kettes szám és az ép hímnemű többes szám esetében – toldalékok fejezik ki. Az esetvégződések rövid magánhangzók, ennek megfelelően a szó írásképének nem részei, legfeljebb mellékjellel fejezhetőek ki.

Végződésekkel jelölt eset[szerkesztés]

Triptota szavak[szerkesztés]

Az alanyesetet az -u, a tárgyesetet az -a, a birtokos esetet pedig az -i hang fejezi ki (határozatlanság esetén ezeket nunáció követi). A határozatlan tárgyeseti végződés sajátossága, hogy az -an végződés írásképben is megjelenik egy szó végi alif formájában, szemben az összes többi végződéssel. A teljesen szabályosan ragozható szavakat triptotának („háromfejű”) nevezzük, utalva arra, hogy mindhárom végződést megkaphatják. Ezek lehetnek egyes- vagy tört többes számúak. A kitāb (= könyv) szó példáján bemutatva:

Határozatlan Határozott
Eset Arab Átírt Arab Átírt
A
كتابٌ
kitāb•un
الكتابُ
al-kitāb•u
T
كتاباً
kitāb•an
الكتابَ
al-kitāb•a
B
كتابٍ
kitāb•in
الكتابِ
al-kitāb•i

Az öt névszó[szerkesztés]

Az öt névszó egyszótagú triptota szavak csoportja, amelyek sajátossága, hogy birtokos szerkezetbe kerülve birtokként hosszú magánhangzókat kapnak esetragul. (Önállóan állva ugyanúgy a végződések változnak, ahogy a többi triptota szónál.) Az öt szó az alábbi: ab•un (= apa), aḫ•un (= fivér), ḥam•un (= após), fam•un (= száj),[6] ḏū (= valaminek tulajdonosa, birtokosa).[7] Példa: abū malik•in (= egy király apja).

Eset Arab Átírt
A
أبو ملك
abū malik•in
T
أبا ملك
abā malik•in
B
أبي الملك
abī malik•in

Diptota szavak[szerkesztés]

A szavak egyik csoportja diptota („kétfejű”), ami arra a sajátosságukra utal, hogy határozatlan állapotban csak kétféle végződést kaphatnak, mivel a tárgy- és birtokos eseti rag egybeesik. Mivel ezek a szavak nunációt sem kapnak, ez a közös végződés az -a lesz. Határozott állapotban viszont ugyanúgy viselkednek, mint a triptoták. Ebbe a csoportba tartoznak az idegen eredetű tulajdonnevek (pl. Maryam•u = Mária, Lubnān•u = Libanon), az afʿal alakú szavak (pl. Aḥmad•u = Ahmed, akbar•u = nagyobb), illetve a többes számú mafāʿil és a mafāʿīl alakú szavak (dafātir•u = füzetek, ṭawāwīs•u = pávák), valamint a melléknevek egy csoportja (pl. naʿsān•u = álmos, ʿaṭšān•u = szomjas). Példa a „makātib” (= irodák) szóval:

Határozatlan Határozott
Eset Arab Átírt Arab Átírt
A
مكاتبُ
makātib•u
المكاتبُ
al-makātib•u
T
مكاتبَ
makātib•a
المكاتبَ
al-makātib•a
B
المكاتبِ
al-makātib•i

Ép nőnemű többes szám[szerkesztés]

Az ép nőnemű többesszám -āt toldalékához még esetvégződések is járulnak, amelyek határozatlanság esetén nunációt kapnak. Azonban ezek a végződések nem triptotaként és nem is diptotaként viselkednek. A tárgy- és birtokos esetű alakok ugyan itt is egybeesnek, de a birtokos esetre jellemző -i végződéssel, és nem csak határozatlan állapotban. Példaként a „muhandis-āt” (= mérnök-nők) szót felhasználva:

Határozatlan Határozott
Eset Arab Átírt Arab Átírt
A
مهندساتٌ
muhandisāt•un
المهندساتُ
al-muhandisāt•u
T/B
مهندساتٍ
muhandisāt•in
المهندساتِ
al-muhandisāt•i

Yāʾ-végű szavak[szerkesztés]

Bizonyos szavak utolsó gyöke a yāʾ (ي), azaz a [y] és [ī] hangot egyaránt jelölő betű. Amennyiben ezt -i magánhangzó előzi meg, határozatlan állapotban alany- és birtokos esetben egyaránt eltűnik, helyette -in végződés jelenik meg, tárgyesetben viszont mind ejtésben, mind írásban felbukkan, és (írásban is) megkapja az -an végződést. Határozott állapotban mindig látható az utolsó gyök, amely alany- és birtokos esetben [ī] hangértéket képvisel, tárgyesetben viszont megkapja az -a végződést.[8] Példa: „muḥām•in” (= ügyvéd).

Határozatlan Határozott
Eset Arab Átírt Arab Átírt
A
محامٍ
muḥām•in
المحامي
al-muḥāmī
T
محامياًً
muḥāmiy•an
المحاميَ
al-muḥāmiy•a
B
محامٍ
muḥām•in
المحامي
al-muḥāmī

Ennek egy altípusa, a faʿāl•in alakú szavak csoportja annyiban tér el a többitől, hogy itt nem jelenik meg a határozatlan tárgyesetű végződés -an nak ejtendő alifja, csupán egy -a végződést kap. Erre lehet példa a maqāh•in (= kávéházak) szó, aminek tárgyesete maqāhiy•a.

Toldalékkal jelölt eset[szerkesztés]

Kettős szám[szerkesztés]

Amint fentebb említettük, a duális szavak esettől függően kétféle végződést kaphatnak: alanyesetben -āni, tárgy- és birtokos esetben pedig -ayni toldalék járul hozzájuk. Mindez független a névszó állapotától és nemétől. Példa: „intiḫāb-āni” (= két választás)

Határozatlan Határozott
Eset Arab Átírt Arab Átírt
A
انتخابَانِ
intiḫābāni
الانتخابَانِ
al-intiḫābāni
T/B
انتخابَينِ
intiḫābayni
الانتخابَينِ
al-intiḫābayni

Ép hímnemű többes szám[szerkesztés]

Amint fentebb említettük, az ép hímnemű többes számú szóalakok esettől függően kétféle végződést kaphatnak: alanyesetben -ūna, tárgy- és birtokos esetben pedig -īna toldalék járul hozzájuk. Mindez független a névszó állapotától. Példa: „muraššaḥ-ūna” (= jelölt-ek).

Határozatlan Határozott
Eset Arab Átírt Arab Átírt
A
مرشحُونَ
muraššaḥūna
المرشحُونَ
al-muraššaḥūna
T/B
مرشحِينَ
muraššaḥīna
المرشحِينَ
al-muraššaḥīna

Nem jelölt eset[szerkesztés]

-an végű szavak[szerkesztés]

Bizonyos, alif maksūrára végződő szavak sajátossága, hogy minden esetben azonos végződést kapnak. Határozatlan állapotban ez -an (a megszokott alif kiírása nélkül), határozott állapotban pedig alif maksūrával jelölt -ā. Esetük így csak a kontextusból következtethető ki. Példaszó: mustašf•an (= kórház).

Határozatlan Határozott
Eset Arab Átírt Arab Átírt
A/T/B
مستشفىً
mustašf•an
المستشفى
al-mustašfā

Ragozhatatlan szavak[szerkesztés]

Bizonyos szavak -ā hangot jelölő alifra végződnek. Ezek semmiféle végződést nem kaphatnak, így esetük nem jelölhető, csupán a kontextusból lehet kitalálni. Ilyen például a dunyā (= világ) vagy az Afrīqiyā (= Afrika) szó.

Határozatlan Határozott
Eset Arab Átírt Arab Átírt
A/T/B
دنيا
dunyā
الدنيا
ad-dunyā

Jegyzetek[szerkesztés]

Sablon:források

Felhasznált irodalom[szerkesztés]

  • Nyelvtani összefoglaló. In Dévényi Kinga – Iványi Tamás: Indul a karaván: Alapfokon arabul. Budapest: Kőrösi Csoma Társaság. 1996. 96–140. o. ISBN 9638378034  
  • A. S. Tritton: Teach Yourself Arabic. 4. kiadás. London: The English Universities Press. 1949.  


2[szerkesztés]

Multiple plurals[szerkesztés]

Arabic nouns often have multiple plural forms. For example بَحْر(baḥr, sea) can have plurals بِحَار(biḥār), بُحُور(buḥūr), أَبْحَار(ʾabḥār), or أَبْحُر(ʾabḥur). These forms are alternative ways of pluralizing the same noun. Sometimes a particular plural form corresponds to a particular sense of the noun, for example in the word عَيْن(ʿayn, eye), the fifth sense of "the thing itself" has a distinct plural أَعْيُن(ʾaʿyun). In other cases it is a matter of preference or dialect. Attempts should be made to put the most common plural form first in entry headings with multiple plurals.

Derived nouns and adjectives[szerkesztés]

In Arabic, many types of nouns and adjectives can be derived from verbal roots. Typically, derivations and other patterns for triliteral verbs are indicated using the root ف ع ل(f-ʿ-l). For quadriliteral (four-consonant) verbs, the classical root is ف ع ل ل(f-ʿ-l-l), but this is unfortunate in that the third and fourth consonants are the same, which wrongly suggests a geminated verb. Instead, we use ف ع ز ل(f-ʿ-z-l).

Verbal nouns[szerkesztés]

Verbal nouns (مَصْدَر(maṣdar)) of form I do not follow any particular pattern. Most common is فَعْل (faʿl) but there are many others, e.g. فِعْل (fiʿl), فُعْل (fuʿl), فَعَل (faʿal), فَعَال (faʿāl), فِعَال (fiʿāl), فُعُول (fuʿūl), فُعَال (fuʿāl), فَعُول (faʿūl), مَفْعَل (mafʿal), مَفْعِل (mafʿil), تَفْعَال (tafʿāl), فِعْلَان (fiʿlān), فُعْلَان (fuʿlān), فَعَلَان (faʿalān), etc. as well as the corresponding feminines: فَعْلَة (faʿla), فِعْلَة (fiʿla), فُعْلَة (fuʿla), فَعَلَة (faʿala), فَعَالَة (faʿāla), فِعَالَة (fiʿāla), فُعُولَة (fuʿūla), فَعْلُولَة (faʿlūla), مَفْعَلَة (mafʿala), مَفْعِلَة (mafʿila), etc.

Verbal nouns of the other forms do follow particular patterns:

Form Sound verbal noun Final-weak verbal noun
I No particular pattern No particular pattern
II تَفْعِيل (tafʿīl), تَفْعِلَة (tafʿila), تَفْعَال (tafʿāl) تَفْعِيَة (tafʿiya)
III مُفَاعَلَة (mufāʿala), فِعَال (fiʿāl) مُفَاعَاة (mufāʿāh), فِعَاء (fiʿāʾ)
IV إِفْعَال (ʾifʿāl) إفْعَاء (ʾifʿāʾ)
V تَفَعُّل (tafaʿʿul) تَفَعٍّ (tafaʿʿin)
VI تَفَاعُل (tafāʿul) تَفَاعٍ (tafāʿin)
VII اِنْفِعَال (infiʿāl) اِنْفِعَاء (infiʿāʾ)
VIII اِفْتِعَال (iftiʿāl) اِفْتِعَاء (iftiʿāʾ)
IX اِفْعِلَال (ifʿilāl)
X اِسْتِفْعَال (istifʿāl) اِسْتِفْعَاء (istifʿāʾ)
XI اِفْعِيلَال (ifʿīlāl)
XII اِفْعِيعَال (ifʿīʿāl) اِفْعِيعَاء (ifʿīʿāʾ)
XIII اِفْعِوَّال (ifʿiwwāl) اِفْعِوَّاء (ifʿiwwāʾ)
XIV اِفْعِنْلَال (ifʿinlāl) اِفْعِنْيَاء (ifʿinyāʾ)??
XV اِفْعِنْلَاء (ifʿinlāʾ) اِفْعِنْيَاء (ifʿinyāʾ)??
Iq فَعْزَلَة (faʿzala) فَعْزَاة (faʿzāh)??
IIq تَفَعْزُل (tafaʿzul) تَفَعْزٍ (tafaʿzin)
IIIq اِفْعِنْزَال (ifʿinzāl) اِفْعِنْزَاء (ifʿinzāʾ)
IVq اِفْعِزْلَال (ifʿizlāl) اِفْعِزْيَاء (ifʿizyāʾ)??

Active participles[szerkesztés]

Active participles (اِسْم الْفَاعِل(ism al-fāʿil)) follow regular patterns:

Form Sound active participle Final-weak active participle
I فَاعِل (fāʿil) فَاعٍ (fāʿin)
II مُفَعِّل (mufaʿʿil) مُفَعٍّ (mufaʿʿin)
III مُفَاعِل (mufāʿil) مُفَاعٍ (mufāʿin)
IV مُفْعِل (mufʿil) مُفْعٍ (mufʿin)
V مُتَفَعِّل (mutafaʿʿil) مُتَفَعٍّ (mutafaʿʿin)
VI مُتَفَاعِل (mutafāʿil) مُتَفَاعٍ (mutafāʿin)
VII مُنْفَعِل (munfaʿil) مُنْفَعٍ (munfaʿin)
VIII مُفْتَعِل (muftaʿil) مُفْتَعٍ (muftaʿin)
IX مُفْعَلّ (mufʿall) مُفْعَيّ (mufʿayy)??
X مُسْتَفْعِل (mustafʿil) مُسْتَفْعٍ (mustafʿin)
XI مُفْعَالّ (mufʿāll) مُفْعَايّ (mufʿāyy)??
XII مُفْعَوْعِل (mufʿawʿil) مُفْعَوْعٍ (mufʿawʿin)
XIII مُفْعَوِّل (mufʿawwil) مُفْعَوٍّ (mufʿawwin)
XIV مُفْعَنْلِل (mufʿanlil) مُفْعَنْيٍ (mufʿanyin)??
XV مُفْعَنْلٍ (mufʿanlin) مُفْعَنْيٍ (mufʿanyin)??
Iq مُفَعْزِل (mufaʿzil) مُفَعْزٍ (mufaʿzin)
IIq مُتَفَعْزِل (mutafaʿzil) مُتَفَعْزٍ (mutafaʿzin)
IIIq مُفْعَنْزِل (mufʿanzil) مُفْعَنْزٍ (mufʿanzin)
IVq مُفْعَزِلّ (mufʿazill) مُفْعَزِيّ (mufʿaziyy)??

Passive participles[szerkesztés]

Passive participles (اِسْم الْمَفْعُول(ism al-mafʿūl) follow regular patterns:

Form Sound passive participle Final-weak passive participle
I مَفْعُول (mafʿūl) مَفْعُوّ (mafʿuww), مَفْعِيّ (mafʿiyy)
II مُفَعَّل (mufaʿʿal) مُفَعًّى (mufaʿʿan)
III مُفَاعَل (mufāʿal) مُفَاعًى (mufāʿan)
IV مُفْعَل (mufʿal) مُفْعًى (mufʿan)
V مُتَفَعَّل (mutafaʿʿal) مُتَفَعًّى (mutafaʿʿan)
VI مُتَفَاعَل (mutafāʿal) مُتَفَاعًى (mutafāʿan)
VII مُنْفَعَل (munfaʿal) مُنْفَعًى (munfaʿan)
VIII مُفْتَعَل (muftaʿal) مُفْتَعًى (muftaʿan)
IX (مُفْعَلّ (mufʿall)) (مُفْعَيّ (mufʿayy)??)
X مُسْتَفْعَل (mustafʿal) مُسْتَفْعًى (mustafʿan)
XI (مُفْعَالّ (mufʿāll)) (مُفْعَايّ (mufʿāyy)??)
XII مُفْعَوْعَل (mufʿawʿal) مُفْعَوْعًى (mufʿawʿan)
XIII مُفْعَوَّل (mufʿawwal) مُفْعَوًّى (mufʿawwan)
XIV مُفْعَنْلَل (mufʿanlal) مُفْعَنْلًى (mufʿanlan)
XV مُفْعَنْلًى (mufʿanlan) مُفْعَنْيًى (mufʿanyan)??
Iq مُفَعْزَل (mufaʿzal) مُفَعْزًى (mufaʿzan)
IIq مُتَفَعْزَل (mutafaʿzal) مُتَفَعْزًى (mutafaʿzan)
IIIq مُفْعَنْزَل (mufʿanzal) مُفْعَنْزًى (mufʿanzan)
IVq مُفْعَزَلّ (mufʿazall) مُفْعَزَيّ (mufʿazayy)??

Relative adjectives (nisba)[szerkesztés]

Relative adjectives, also known by the Arabic term nisba, are adjectives formed from another word by adding ـِيّ(-iyy) (usually pronounced as if written ـِي (), also the pronunciation with yy returns in the feminine ـِيَّة (-iyya), the masculine plural ـِيُّون (-iyyūn), and the feminine plural ـِيَّات (-iyyāt)). This construction is quite flexible, and the nisba suffix can be added to any sort of noun, including plurals, as well as in some cases other parts of speech (e.g. خَارِجِيّ(ḵārijiyy, outer, external) from the adjective خَارِج(ḵārij, outer, outside), ثَانَوِيّ(ṯānawiyy, secondary) from the adjective ثَانٍ(ṯānin, second), أَنَانِيّ(ʾanāniyy, egotistical, selfish) from the pronoun أَنَا(ʾanā, I), فَوْقَانِيّ(fawqāniyy, upper) from the adverb فَوْقُ(fawqu, above)). Nisba adjectives can also be formed directly from foreign words, such as دِيمُقْرَاطِيّ(dimuqrāṭiyy, democratic), where no such word *دِيمُقْرَاط (dimuqrāṭ) exists.

When nisba adjectives are added to a feminine noun in ـَة(-a) or ـَاة(-āh), this suffix is normally dropped, as in the adjective مَادِّيّ(māddiyy, material, physical), formed from the noun مَادَّة(mādda, matter, material). The common suffix ـِيَا(-iyā) occurring in country names (sometimes written ـِيَة(-iya), both forms borrowed from -ia) is also dropped; for example, from بِرِيطَانِيَا(biriṭāniyā, Britain) is formed بِرِيطَانِيّ(biriṭāniyy, British). Other suffixes may also be dropped, e.g. from كِيمِيَاء(kīmiyāʾ, chemistry) is formed كِيمِيّ(kīmiyy, chemical) (also كِيمِيَائِيّ(kīmiyāʾiyy) or كِيمَاوِيّ(kīmāwiyy)).

In some cases, especially in very short words with only consonants and a short vowel intervening, a linking consonant added, as in سَنَوِيّ(sanawiyy, annual) from سَنَة(sana, year), نَوَوِيّ(nawawiyy, nuclear) from نَوَاة(nawāh, nucleus), يَدَوِيّ(yadawiyy, manual) from يَد(yad, hand), دَمَوِيّ(damawiyy, blood-) from دَم(dam, blood) (also دَمِيّ(damiyy) without a linking consonant). The particular linking consonant is usually و(w), but may be a different consonant if that consonant appears in other derived forms of the underlying word; cf. شَفَهِيّ(šafahiyy, labial), also شَفَوِيّ(šafawiyy), from شَفَة(šafa, lip) (cf. plural شِفَاه(šifāh, lips), also شَفَوَات(šafawāt)). Note that linking consonants are not used in cases like عَادِيّ(ʿādiyy, normal) with a long vowel (from عَادَة(ʿāda, custom, habit)) or صِحِّيّ(ṣiḥḥiyy, health) with a geminate consonant (from صِحَّة(ṣiḥḥa, healthy)). Linking consonants may also appear with stems from final-weak roots, e.g. ثَانَوِيّ(ṯānawiyy, secondary) from ثَانٍ(ṯānin, second), عَلَوِيّ(ʿalawiyy, upper, heavenly, Alawite) from عَلِيّ(ʿaliyy, high, exalted, Ali). Examples with a linking ـَانـ (-ān-) are أَنَانِيّ(ʾanāniyy, egotistical, selfish) from أَنَا(ʾanā, I) and عَلْمَانِيّ(ʿalmāniyy, secular, worldly) from عَالَم(ʿālam, world). Sometimes the stem may be distorted (usually shortened) in the nisba, as in عَلْمَانِيّ(ʿalmāniyy) just mentioned (also pronounced عِلْمَانِيّ(ʿilmāniyy)) and عُلْوِيّ(ʿulwiyy, upper) from عُلُوّ(ʿuluww, height).

Relative nouns (nisba)[szerkesztés]

Relative (nisba) adjectives can be freely made into nouns. For example, from the adjective بِرِيطَانِيّ(biriṭāniyy, British) is derived the noun بِرِيطَانِيّ(biriṭāniyy, British man, Briton) and from the adjective دِيمُقْرَاطِيّ(dimuqrāṭiyy, democratic) is formed the noun دِيمُقْرَاطِيّ(dimuqrāṭiyy, democrat). These nouns form feminines and plurals the same way as the corresponding adjectives.

In addition, the feminine nisba noun frequently has the meaning of an abstract noun, e.g. دِيمُقْرَاطِيَّة(dimuqrāṭiyya, democracy) from دِيمُقْرَاطِيّ(dimuqrāṭiyy, democratic) or ذِهْنِيَّة(ḏihniyya, mentality) from ذِهْنِيّ(ḏihniyy, mental) (in turn formed from ذِهْن(ḏihn, mind)). In some cases, it is best to view these nouns as being formed directly using a suffix ـِيَّة(-iyya), especially since the corresponding word in ـِيّ(-iyy) may not exist. Examples are كَمِّيَة(kammiya, quantity) formed from كَمّ(kamm, quantity), أَهَمِّيَة(ʾahammiya, importance) formed from أَهَمّ(ʾahamm, more important, very important) and هُوِيَّة(huwiyya, identity) formed from هُوَ(huwa, he) (note that the last two examples are formed from parts of speech other than nouns).

Basic adjectives[szerkesztés]

Many adjectives are formed from the triliteral root using the pattern فَعِيل (faʿīl), for instance:

Some nouns also use this form: for instance, الْخَمِيس(al-ḵamīs, Thursday).

The masculine plural is sound, or broken. The most common patterns are فُعَلاء (fuʿalāʾ) and فِعَال (fiʿāl); others include أَفْعِلاء (ʾafʿilāʾ), فُعُل (fuʿul), and أَفْعال (ʾafʿāl).

Elative adjectives[szerkesztés]

Elative adjectives (اِسْم التَّفْضِيل(ism at-tafḍīl) or أَفْعَل التَّفْضِيل(ʾafʿal at-tafḍīl)) are formed from basic triliteral adjectives, typically of the form فَعِيل (faʿīl) or فَاعِل (fāʿil), but also forms like فَعْل (faʿl), فِعْل (fiʿl), or فُعْل (fuʿl). The elative is formed directly from the root of the adjective and has the diptote form أَفْعَل (ʾafʿal) in the masculine singular. Elatives have the meaning of comparatives (as in English smarter or more intelligent), superlatives (as in English smartest or most intelligent), and absolute superlatives (as in English very smart, utterly intelligent). The difference is often expressed through different syntactical constructions. A few adjectives are formally elative without having an elative meaning, for example آخَر(ʾāḵar, other). Conversely, some adjectives are used as elatives without being in elative form, for example خَيْر(ḵayr, better, best).

The inflectional pattern for elative adjectives is as follows: The feminine singular has the form فُعْلَى (fuʿlā), which is invariable with regard to case and state. The masculine plural is diptote أَفَاعِل (ʾafāʿil), or sound أَفْعَلُون (ʾafʿalūn). The feminine plural is either فُعَل (fuʿal) or sound فُعْلَيَات (fuʿlayāt). An example with full declension is أَكْبَر(ʾakbar, bigger, biggest), elative of كَبِير(kabīr, big). This adjective has feminine singular كُبْرَى(kubrā), masculine plurals أَكْبَرُون(ʾakbarūn) and أَكَابِر(ʾakābir), and feminine plural كُبْرَيَات(kubrayāt).

Some elatives, like آخَر (ʾāḵar) and أَوَّل(ʾawwal, first), follow these inflections consistently. Most elatives, however, can be in the form of the masculine singular even when they refer to feminine or plural nouns. In fact, only a limited number of inflected elative forms are current in contemporary Arabic, and these are typically restricted to the absolute superlative sense; as in بْرِيطانْيَا اَلْعُظْمَى(brīṭānyā l-ʿuẓmā, Great Britain). In Classical Arabic, inflected elative forms were used more freely.

Color or defect adjectives[szerkesztés]

Color or defect adjectives are adjectives of the form أَفْعَل (ʾafʿal), with feminine singular فَعْلَاء (faʿlāʾ), generally referring to colors and physical defects. Both masculine and feminine are diptotes. Note that the masculine singular has the same form as elative adjectives, but the feminine singular is different. The plural, both masculine and feminine, is usually of the form فُعْل (fuʿl), but there are exceptions, e.g. أَحْمَق(ʾaḥmaq, crazy), with regular plural حُمْق(ḥumq) but also the plurals حُمُق(ḥumuq), حَمْقَى(ḥamqā) and حَمَاقَى(ḥamāqā). Prototypical examples of color adjectives of this form are:

There are others, such as

but most remaining common colors are in the form of nisba adjectives, e.g.

Prototypical "defect" adjectives do refer to actual physical defects such as

but others refer to mental defects such as

while others refer to characteristics that may have negative connotations but are not obviously "defects", such as

and yet others have meanings that cannot in any way be characterized as defects, e.g.

First-weak and second-weak roots are formed the same way as strong roots, e.g. أَوْجَر(ʾawjar, timid, fearful) and أَبْيَض(ʾabyaḍ, white); third-weak roots are formed on the pattern أَفْعَى (ʾafʿā) e.g. أَعْمَى(ʾaʿmā, blind); geminated roots are formed on the pattern أَفَعّ (ʾafaʿʿ) e.g. أَزَبّ(ʾazabb, hairy).

Collective nouns[szerkesztés]

Collective nouns have the form of a singular but the meaning of a plural. Most collective nouns refer to non-humans (usually animals or plants), but there also exist collectives for people or other intelligent beings. These latter are sometimes called ethnic collectives. They often take plural agreement, whereas non-human collectives generally take singular agreement.

The noun with the corresponding singular meaning is the singulative (see below). From it, an actual plural can often be formed.

Singulative nouns[szerkesztés]

Singulative nouns have a singular meaning and are formed from collective nouns by adding َة(a), unless the collective refers to people or intelligent beings, in which case the ending is the nisba ending ـِيّ(-iyy), e.g. أَمْرِيكَان(ʾamrīkān, Americans), أَمْرِيكَانِيّ(ʾamrīkāniyy, an American), or يَهُود(yahūd, Jews), يَهُودِيّ(yahūdiyy, a Jew), or جِنّ(jinn, jinn, demons), جِنِّي(jinnī, a jinn, a demon).

Singulative nouns form plurals in the normal way, e.g. from شَجَرَة(šajara, tree) the plural أَشْجار(ʾašjār). This form and the collective شَجَر(šajar) both translate to English as “trees”. The difference is that أَشْجار (ʾašjār) considers them individually, شَجَر(šajar) collectively. (A similar case in English may be the difference between persons and people.) The plurals of singulative nouns are sometimes called plurals of variety; this term is somewhat misleading, but is based on the fact that أَشْجار (ʾašjār) is also used in the sense of “different kinds of trees”.

Instance nouns[szerkesztés]

Instance nouns (اِسْم مَرَّة(ism marra)) have the meaning "an instance of doing something" and are formed from verbal nouns by adding َة(a), e.g. from the verbal noun ضَرْب(ḍarb, hitting, striking) is formed ضَرْبَة(ḍarba, a blow, a stroke) and from the verbal noun اِنْتِفَاض(intifāḍ, shaking off) is formed اِنْتِفَاضَة(intifāḍa, a shaking off, an uprising, an intifada).

Nouns of place[szerkesztés]

Nouns of place (اِسْم مَكَان(ism makān)) are typically derived from verbal roots and have the approximate meaning “the place for doing x”, where x is the meaning of the verb. Nouns of place usually have the prefix مَـ (ma-) and are often of the form مَفْعِل (mafʿil), مَفْعَل (mafʿal) or مَفْعَلَة (mafʿala).

It is often said that the noun of place is derived directly from the Form I verb, although technically it is derived from the root extracted from that verb. Examples are:

Some nouns of place are formed from non-verbal roots, e.g. مَقْهًى(maqhan, cafe), formed from the root of قَهْوَة(qahwa, coffee), and meaning literally “place of coffee”.

Others are formed from non-form-I verbs, and in this case take the same form as the passive participle, meaning they tend to begin with مُـ (mu-), such as مُسْتَشْفًى(mustašfan, hospital), formed from the form-X verb اِسْتَشْفَى(istašfā, to seek a cure), hence “place for seeking a cure”.

Tool nouns[szerkesztés]

Tool nouns (اِسْم الْآلَة(ism al-ʾāla)) are typically derived from verbs and have the approximate meaning tool for doing X where X is the meaning of the underlying verb. Tool nouns usually have the prefix مِـ (mi-) and are often of the form مِفْعَل(mifʿal), مِفْعَلَة(mifʿala) or مِفْعَال(mifʿāl). Examples are:

Some such nouns are derived from other nouns, having the approximate meaning "tool related to X":

A recent trend is to instead derive tool nouns from the feminine of occupational/characteristic nouns/adjectives or active participles, perhaps calqued on English:

Some tool nouns are derived directly from active participles:

Occupational nouns[szerkesztés]

Occupational nouns can be derived from many verb stems, generally using the form فَعَّال (faʿʿāl), e.g. كَتَّاب(kattāb, scribe) from كَتَبَ(kataba, to write).

The active participle can also be used to form occupational nouns, e.g. طَالِب(ṭālib, student) from طَلَبَ(ṭalaba, to ask), كَاتِب(kātib, writer, clerk) from كَتَبَ(kataba, to write), بَائِع(bāʾiʿ, vendor) from بَاعَ(bāʿa, to sell), مُهَنْدِس(muhandis, engineer) from هَنْدَسَ(handasa, to engineer). The words using the form فَاعِل (fāʿil) often have plurals of the form فُعَّال (fuʿʿāl) or sometimes فَعَلَة (faʿala); sometimes both plurals exist with different meanings, e.g. كُتَّاب(kuttāb, writer) but كَتَبَة(kataba, clerk).

In addition, some occupational nouns are in the form of a nisba (with an ـِيّ(-iyy) suffix), e.g. صُحُفِيّ(ṣuḥufiyy, journalist) or صِحَافِيّ(ṣiḥāfiyy, journalist), derived respectively from صُحُف(ṣuḥuf, newspapers) and صِحَافَة(ṣiḥāfa, journalism).

Characteristic nouns and adjectives[szerkesztés]

Characteristic nouns can be derived from verb stems using the form فَعَّال (faʿʿāl), creating nouns with the meaning of "person who habitually does X", e.g. كَذَّاب(kaḏḏāb, liar). Note that this is the same form as is used for many occupational nouns. Characteristic adjectives have the same form as characteristic nouns, e.g. دَبَّاب(dabbāb, crawling), نَظَّار(naẓẓār, keen-eyed).

Diminutives[szerkesztés]

Diminutives can be derived from triliteral nouns and some quadriliteral and longer nouns using the form فُعَيْل (fuʿayl) or فُعَيِّل (fuʿayyil); فُعَيْزِل (fuʿayzil) for quadriliteral and longer nouns. Diminutives are not very productive in Modern Standard Arabic or in many modern dialects (e.g. Egyptian) but were much more productive in some Classical Arabic dialects, as evidenced by their continuing productivity and prevalence in some dialects, such as Moroccan Arabic, where nearly every noun has an associated diminutive. A diminutive noun has the meaning "a small X" or "a cute, little X". Some examples are كُلَيْب(kulayb, little dog) from كَلْب(kalb), كُتَيِّب(kutayyib, booklet) from كِتَاب(kitāb, book), and بُنَيّ(bunayy, little son) from اِبْن(ibn, son). An example from a long noun is أُبَيْطِر(ʾubayṭir, little emperor) from إِمْبِرَاطُور(ʾimbirāṭūr, emperor). Feminine diminutives are also possible, e.g. قُصَيْبَة(quṣayba, oats) from قَصَبَة(qaṣaba, cane, reed) and بُنَيَّة(bunayya, little daughter) (compare بُنَيّ(bunayy, little son)).

References[szerkesztés]

  1. Egy kutya / a dog / un chien stb. = كلبٌ [kalb•un]
  2. A jelenség más sémi nyelvekben is előfordul, pl. az ódélarab nyelvekben és a korai akkádban.
  3. De nem minden -ān végű melléknév ilyen, pl. tabʿān•un → tabʿānat•un (= fáradt).
  4. Az arab nyelvészetben a faʿala (= csinál) ige gyökeit használják mindenféle példa és mintaszó megalkotására is. Ezeket az egyébként többnyire jelentéssel nem bíró szóalakokat mértékeknek is szokás nevezni az arab terminus (wazn = súlymérték) nyomán.
  5. Tört, mivel a szó eredeti, egyes számú alakja felismerhetetlenné válik az átalakulás következtében, szemben az ép többesekkel, ahol az eredeti alakhoz kapcsolunk toldalékokat. Az arab nyelvészek által megalkotott megnevezések más (sémi) nyelveknél is használatosak.
  6. Megjegyzendő, hogy a fam szabályosan is ragozható [fam•un, fam•an, fam•in], de a ḏū-hoz hasonlóan hosszú magánhangzókkal is [fū, fā, fī]. Ekkor eltűnik a szó végi -m, aminek az a magyarázata, hogy nem gyök, hanem más sémi nyelvek hagyatéka, ahol mimáció volt használatban.
  7. A ḏū kizárólag birtokos szerkezetben fordul elő, önállóan nem létezik.
  8. Ennek magyarázata, hogy két rövid magánhangzó közé kerülve a diftongusok eltűnnek, összeolvadnak, kivéve az [ā] környezetében lévőket, illetve az iya hangsort.