Alexander Fleming
Főnév
Alexander Fleming (tsz. Alexander Flemings)
- (informatika) Sir Alexander Fleming (1881. augusztus 6. – 1955. március 11.) skót bakteriológus, orvos és farmakológus volt, aki világhírűvé vált a penicillin felfedezésével. Ez az áttörés forradalmasította az orvostudományt, és elindította az antibiotikumok korszakát, amely rengeteg fertőző betegség hatékony kezelését tette lehetővé.
Gyermekkora és tanulmányai
Fleming a skóciai Ayrshire megyében, Darvel városka közelében született egy parasztcsalád negyedik gyermekeként. Már fiatalon kiváló tanuló volt, de nem különösebben mutatott érdeklődést az orvostudomány iránt. Először egy londoni szállítmányozási cég alkalmazottjaként dolgozott.
20 évesen egy örökségnek köszönhetően beiratkozott a St Mary’s Hospital Medical School-ba, a Londoni Egyetemen belül. Itt diplomázott orvostudományból 1906-ban, majd csatlakozott a híres immunológus, Sir Almroth Wright kutatócsoportjához. Ekkor kezdődött hosszú pályafutása a bakteriológia világában.
Korai kutatásai
Az első világháború alatt Fleming katonai szolgálatot teljesített a Royal Army Medical Corps kötelékében, ahol a sebfertőzések elleni harcban szerzett értékes tapasztalatokat. Ez az élmény mély nyomot hagyott benne: felismerte, hogy a háborús sebeket gyakran nem a lövedékek, hanem a fertőzések teszik halálossá. E tapasztalat ösztönözte őt arra, hogy hatékonyabb fertőzésellenes kezeléseket keressen.
Ekkor figyelte meg, hogy sok antiszeptikus szer – például a karbolsav – ugyan megöli a baktériumokat, de a test sejtjeit is károsítja, így a gyógyulás sem gyorsul jelentősen. Ez az ellentmondás vezette el őt a „selektív toxicitás” elvének kereséséhez: olyan anyagra volt szükség, amely csak a kórokozót pusztítja, de az emberi szervezetet nem károsítja.
A penicillin felfedezése
1928 szeptemberében történt a tudománytörténet egyik leghíresebb „véletlen” felfedezése. Fleming laboratóriuma – mint sok más korabeli kutatóé – nem volt steril környezet. Egyik nap, miközben Staphylococcus aureus baktériumtenyészeteket vizsgált, észrevette, hogy az egyik Petri-csészén egy penésztelep nőtt, amely körül a baktériumok elpusztultak.
A penészt azonosította: ez a Penicillium notatum nevű faj volt. Fleming felismerte, hogy a penész valamilyen antibakteriális anyagot bocsát ki – ezt nevezte el penicillinnek.
Kutatásainak korlátai
Fleming bár felismerte a penicillin jelentőségét, nem tudta azt ipari méretekben előállítani vagy stabil formában izolálni. Bár publikálta eredményeit 1929-ben, a felfedezés hosszú ideig nem keltett nagy érdeklődést. A penicillin instabilitása, gyors lebomlása és előállítási nehézségei miatt úgy tűnt, nincs gyakorlati alkalmazása.
A penicillin újrafelfedezése és tömeggyártása
Csak több mint egy évtizeddel később, a második világháború előestéjén kezdett el komoly figyelmet kapni a penicillin. Howard Florey, Ernst Boris Chain és Norman Heatley az Oxfordi Egyetemen továbbfejlesztették Fleming felfedezését. Ők dolgozták ki a penicillin tisztításának és tömeges gyártásának módszerét.
A második világháború alatt az Egyesült Államok és Nagy-Britannia összefogásával megindult a penicillin ipari előállítása. Először katonai célokra használták, de később a civil lakosság körében is elérhetővé vált. A penicillin gyakorlatilag megszüntette a korábban halálos fertőzések, például a tüdőgyulladás, vérmérgezés vagy szifilisz végzetes kimenetelét.
Elismerések
Fleming, Florey és Chain hármasát 1945-ben orvosi Nobel-díjjal tüntették ki „a penicillin felfedezéséért és gyógyító hatásának megállapításáért az emberi fertőző betegségekkel szemben”. Fleming ekkor már világszerte ismert név volt, és igazi nemzeti hősként tekintettek rá.
Emellett lovaggá ütötték (Sir Alexander Fleming), számos kitüntetésben és díszdoktori címben részesült világszerte.
Személyisége és munkastílusa
Fleming rendkívül szerény ember volt. Gyakran hangsúlyozta, hogy a felfedezésében a véletlen is szerepet játszott, és nem habozott elismerni mások hozzájárulását. Ugyanakkor éles szemű megfigyelő és kitartó kísérletező volt. Azt szokta mondani:
„A természet csak akkor tárja fel a titkait, ha az ember képes észrevenni őket.”
Munkastílusa nem volt rendszerezett, laboratóriuma gyakran rendetlen volt, de ez sem akadályozta meg abban, hogy figyelmesen tanulmányozza a váratlan jelenségeket.
Figyelmeztetése az antibiotikum-rezisztenciára
Már az 1940-es évek végén figyelmeztette a közvéleményt az antibiotikumok helytelen használatának veszélyeire. Ő volt az egyik első, aki felismerte, hogy ha a penicillint nem megfelelő dózisban és időtartamban alkalmazzák, a baktériumok ellenállóvá válhatnak.
Ez ma, az antibiotikum-rezisztencia korában különösen időszerű felismerésnek tűnik. Fleming előrelátása a gyógyszerhasználat etikai és gyakorlati vonatkozásairól időtálló örökséget hagyott maga után.
Halála és öröksége
Fleming 1955-ben halt meg Londonban szívrohamban. A Szent Pál-székesegyházban tartott temetésen tudósok, politikusok és orvosok ezrei vettek részt. Nevét iskolák, intézmények, kutatóközpontok, sőt még kisbolygó és holdkráter is viseli.
A penicillin felfedezése – és ezzel az antibiotikumok korszakának megnyitása – milliók életét mentette meg. Fleming neve örökre összeforrt az emberiség egyik legfontosabb orvosi áttörésével.
Zárszó
Alexander Fleming nem csupán egy „szerencsés felfedező” volt. Bár a véletlen is segítette munkáját, az ő tudományos érzékenysége, kíváncsisága és nyitottsága tette lehetővé, hogy észrevegye a rendkívülit az egyszerűben. Az ő élete példa arra, hogy a tudomány nemcsak a számításokról és mérésekről szól, hanem az emberi éleslátásról és felelősségről is.
Ahogy ő maga fogalmazott:
„Ha penicillint elég sok emberhez juttatunk el, akkor ez a legnagyobb gyógyító áttörés lehet a történelemben.”
És valóban az lett.
- Alexander Fleming - Szótár.net (en-hu)
- Alexander Fleming - Sztaki (en-hu)
- Alexander Fleming - Merriam–Webster
- Alexander Fleming - Cambridge
- Alexander Fleming - WordNet
- Alexander Fleming - Яндекс (en-ru)
- Alexander Fleming - Google (en-hu)
- Alexander Fleming - Wikidata
- Alexander Fleming - Wikipédia (angol)