Ugrás a tartalomhoz

Franklin Delano Roosevelt

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Franklin D. Roosevelt szócikkből átirányítva)


Főnév

Franklin Delano Roosevelt (tsz. Franklin Delano Roosevelts)

  1. (informatika) Franklin Delano Roosevelt (gyakran FDR néven, 1882. január 30. – 1945. április 12.) az Egyesült Államok 32. elnöke volt, aki négy cikluson át (1933–1945) vezette az országot, a nagy gazdasági világválság és a második világháború idején. Ő az egyedüli amerikai elnök, akit négy alkalommal választottak meg, és akinek kormányzati reformjai, szociálpolitikája és hadvezetése alapjaiban formálta át az amerikai államot és a világrendet.



1. Család és ifjúkor

Franklin Roosevelt New York állambeli Hyde Parkban született, egy befolyásos, régi gazdag családba. Apja, James Roosevelt, földbirtokos és vasúti igazgató volt, anyja, Sara Delano pedig rendkívül erős befolyást gyakorolt fiára. A Roosevelt család a patinás „upstate New York” elitjéhez tartozott.

Franklin a Groton School bentlakásos magániskolába járt, majd a Harvard Egyetemen tanult történelem és közgazdaságtan szakon. Később a Columbia Egyetem jogi karára is beiratkozott, de diplomát nem szerzett. Unokatestvéréhez, Theodore Roosevelt elnökhöz hasonlóan, ő is politikai karriert választott.



2. Korai politikai pálya

FDR politikai karrierje a Demokrata Párt színeiben kezdődött. 1910-ben New York állam szenátorává választották, majd 1913-tól 1920-ig a haditengerészet államtitkár-helyettese volt. Aktívan részt vett az első világháború haditengerészeti stratégiáiban.

1920-ban alelnökjelöltként indult James M. Cox mellett, de vereséget szenvedtek a republikánus Warren Harding-gel szemben. 1921-ben, mindössze 39 évesen gyermekbénulás (polio) következtében lebénult deréktól lefelé – ez az esemény drámai fordulatot hozott életébe. Soha többé nem tudott lábra állni, de elszánt rehabilitációval és vasvázas segédeszközökkel megtanult állva beszélni és járás látszatát kelteni.



3. New York kormányzója (1929–1932)

FDR 1928-ban New York állam kormányzójává választották. Itt szerezte meg azt a közigazgatási és szociálpolitikai tapasztalatot, amely megalapozta későbbi elnökségét. A gazdasági világválság (1929) súlyos következményei miatt aktív szociális programokat vezetett be, beleértve a munkanélküli segélyeket és közmunkaprogramokat.



4. 1932-es elnökválasztás és New Deal

1932-ben az amerikai gazdaság romokban hevert: több mint 25% munkanélküliség, bankcsődök, mezőgazdasági válság, társadalmi nyugtalanság. Roosevelt a “New Deal” (új megállapodás) jelszavával kampányolt, és földcsuszamlásszerű győzelmet aratott Herbert Hoover felett.

Beiktatási beszédéből származik híres mondata:

„Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem.”


5. A New Deal programjai (1933–1939)

A New Deal forradalmi intézkedéssorozat volt, amelynek célja az amerikai gazdaság talpra állítása és a társadalmi biztonság megalapozása:

  • Banking Act és Glass–Steagall Act: betétbiztosítás, bankreformok
  • CCC (Civilian Conservation Corps): ifjúsági közmunka program
  • WPA (Works Progress Administration): közmunkák milliók számára
  • TVA (Tennessee Valley Authority): regionális fejlesztés és áramszolgáltatás
  • Social Security Act (1935): társadalombiztosítás bevezetése
  • NLRB (National Labor Relations Board): munkavállalói jogok védelme

Bár a New Deal nem szüntette meg teljesen a válságot, visszaállította a társadalmi stabilitást és új alapokra helyezte az amerikai államot: erősebb szövetségi beavatkozás, munkásjogok, jóléti állam kezdete.



6. Kommunikáció és vezérszerep

Roosevelt mesterien használta a rádiót: „fireside chats” (kandalló melletti beszélgetések) című beszédeivel közvetlen, személyes kapcsolatot épített ki az amerikaiakkal. Ezzel a modern politikai kommunikáció előfutárává vált.



7. 1940-es újraválasztás és külpolitikai fordulat

Roosevelt 1940-ben harmadszor is elindult az elnökválasztáson – megszegve ezzel George Washington kétszeri elnökségi hagyományát. Akkoriban már Európában tombolt a második világháború, de az USA még semleges volt. Roosevelt óvatosan támogatta a brit és szövetséges háborús erőfeszítéseket – Lend-Lease Act (1941) –, és fokozatosan készítette fel az amerikai közvéleményt a beavatkozásra.



8. Második világháború (1941–1945)

  1. december 7-én Japán megtámadta Pearl Harbort. Roosevelt másnap hadat üzent, és az Egyesült Államok belépett a háborúba. Elnöksége hátralévő éveiben a szövetségesek egyik fő stratégájaként tevékenykedett. Részt vett a Casablanca, Teheráni, majd Jaltai konferenciákon, ahol Churchill-lel és Sztálinnal együtt döntött a háború utáni világrend sorsáról.

Közben otthon mozgósította a gazdaságot: nők és kisebbségek tömegei léptek be a hadiiparba, miközben megszervezték az élelmiszer- és üzemanyagjegyek rendszerét, és katonák millióit képezték ki.



9. Halála és öröksége

Roosevelt egészsége már 1944-ben erősen megromlott. Negyedszer is megválasztották elnöknek, de 1945. április 12-én agyvérzést kapott és elhunyt, alig néhány héttel azelőtt, hogy Németország kapitulált volna. Utóda, Harry S. Truman lett.



10. Örökség és történelmi megítélés

FDR máig az egyik legmeghatározóbb amerikai elnök, akinek öröksége három fő pillérre épül:

  • A modern jóléti állam és szabályozott kapitalizmus alapjainak megteremtése.
  • Az USA világhatalmi státuszának megerősítése, különösen a második világháború utáni nemzetközi rend kialakításában.
  • Elnöki szerepkör modernizálása: a média, a kormányzat és a nemzet közötti kapcsolat újfajta értelmezése.

Politikai ellenfelei autoriternek tartották, és kritizálták a hatalomkoncentrációt (pl. a sikertelen „court packing plan”, amellyel a Legfelsőbb Bíróságot bővítette volna), de támogatói szerint éppen ezen erős vezetés mentette meg a demokráciát.



Záró gondolat:

Franklin D. Roosevelt nemcsak korszakformáló elnök, hanem a 20. századi demokrácia egyik alappillére volt. Politikája egyszerre adott reményt a válság sújtotta tömegeknek, és biztosította az amerikai világhatalmi pozíciót a modern korban. Mondása – „A kormány nem ellenségünk, hanem az eszközünk” – ma is sokatmondó.