Ugrás a tartalomhoz

Fritz Strassmann

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Fritz Strassmann (tsz. Fritz Strassmanns)

  1. (informatika) Fritz Strassmann (1902. február 22. – 1980. április 22.) német kémikus, aki döntő szerepet játszott az atommagszétbomlás (maghasadás) felfedezésében – a modern atomenergia és atomfegyverek kifejlesztésének alapjául szolgáló tudományos áttörésben. Bár a felfedezésben társaival, Lise Meitner-rel és Otto Hahn-nal dolgozott együtt, Strassmann sokáig kevesebb figyelmet kapott, noha kísérleti precizitása és bátorsága nélkül a maghasadás felismerése nem lett volna lehetséges.


Korai élet és tanulmányok

Fritz Strassmann 1902-ben született Boppard városában, Németországban. Középosztálybeli családból származott, édesapja katona volt. A fiatal Fritz a természettudományok iránt érdeklődött, különösen a kémia vonzotta.

Tanulmányait a Hannoveri Műszaki Egyetemen kezdte, majd később Karlsruhe-ban és Berlinben folytatta, ahol 1929-ben doktorált kémiából. Diplomamunkáját az analitikai kémia területén végezte, és különösen a radioaktív izotópok analízisével kapcsolatos módszerek érdekelték.


Tudományos pálya és együttműködés Otto Hahnnal

1933-ban, miután a náci rezsim hatalomra került, Strassmann erkölcsi és politikai alapon elutasította a belépést a Nemzetiszocialista Pártba (NSDAP). Emiatt sok tudományos lehetőségtől elesett, és állása is veszélybe került.

Ekkor Otto Hahn, a híres radiokémikus, aki már évek óta Lise Meitnerrel együtt dolgozott a radioaktivitás és az atommagkémia területén, meghívta Strassmannt, hogy csatlakozzon laboratóriumához a berlini Kaiser Wilhelm Intézetben.

Strassmann itt kezdett el a legfontosabb kutatásain dolgozni – a mesterségesen előállított radioaktív izotópok vizsgálatán. Kiváló kémiai analitikus hírében állt, és hamarosan Meitnerrel és Hahnnal közösen kutatta az urán neutronbesugárzása nyomán keletkező termékeket.


A maghasadás felfedezése (1938–1939)

Az 1930-as évek végén a világ vezető fizikái azt hitték, hogy amikor uránatomot neutronnal bombáznak, az transzurán (a 92-es uránnál nagyobb rendszámú) elemek keletkeznek. Hahn, Meitner és Strassmann célja az volt, hogy ezeket az új elemeket azonosítsák.

1938 decemberében azonban meglepő kémiai eredményeket kaptak: a neutronnal bombázott uránból bárium keletkezett – egy sokkal kisebb rendszámú elem. Ez nem volt lehetséges a korábbi elméletek szerint.

Hahn és Strassmann kémiai módszerekkel megerősítették, hogy valóban báriumról van szó. Ezután Hahn levélben értesítette Meitnert, aki ekkor már Svédországba menekült a náci üldöztetések elől (zsidó származása miatt). Meitner unokaöccsével, Otto Frisch-sel értelmezte a jelenséget: az uránmag szétvált kisebb magokra, és közben hatalmas energia szabadult fel – ez a maghasadás (fission).

Strassmann kémiai bizonyítékai nélkül azonban a felfedezés soha nem valósult volna meg. Kémiai precizitása volt az, ami megingathatatlanul alátámasztotta a fizikai értelmezést.


A Nobel-díj körüli ellentmondás

1944-ben Otto Hahn kapta meg a kémiai Nobel-díjat a maghasadás felfedezéséért – Meitner és Strassmann neve nélkül. Ez évtizedekig tartó vitát váltott ki:

  • Meitner zsidó származása és emigrációja miatt valószínűleg szándékosan háttérbe szorították.
  • Strassmann, bár német volt, politikailag kényelmetlen figura volt a náci hatalom szemében.

Később sokan – köztük Hahn is – úgy vélték, hogy a Nobel-díjat közösen kellett volna megkapnia mindhármuknak.


A háború éveiben

A II. világháború alatt Strassmann Németországban maradt, de nem vett részt semmilyen katonai vagy nukleáris fegyverprogramban. Sőt, feleségével együtt zsidókat bújtattak berlini lakásukban – amiért a háború után megkapták a Világ Igaza (Righteous Among the Nations) kitüntetést a jeruzsálemi Jad Vasemtől.

Ez egyértelműen mutatja Strassmann erkölcsi tartását és bátorságát.


Háború utáni tudományos munkássága

1946-ban Strassmann professzor lett a Mainzi Egyetemen, ahol létrehozta Németország egyik első nukleáris kémiai intézetét. Továbbra is radioaktív izotópokat vizsgált, és hozzájárult a magfizika és radiokémia oktatásának újjászervezéséhez a háború utáni Németországban.

Aktív tagja lett nemzetközi tudományos közösségeknek, és a békés célú atomenergia-hasznosítást szorgalmazta.


Elismerések és öröksége

Bár a Nobel-díjat sosem kapta meg, Strassmannt számos más elismerésben részesítették:

  • 1957: Lise Meitner-díj
  • 1966: megkapta Meitnerrel és Hahnnal együtt az amerikai Enrico Fermi-díjat, az Egyesült Államok egyik legmagasabb tudományos kitüntetését
  • 1980-ban a Mainzi Egyetem róla nevezte el a radiokémiai intézetét
  • Holdi krátert is elneveztek róla (Strassmann-kráter)

Nevét viseli továbbá iskolák, kutatóintézetek és díjak Németországban.


Halála és emlékezete

Fritz Strassmann 1980. április 22-én hunyt el Mainzban. Élete során nem törekedett hírnévre vagy politikai befolyásra – szerény, tudományos elkötelezettség jellemezte.

Ma a tudománytörténészek egyre inkább hangsúlyozzák, hogy a maghasadás felfedezése nem egyetlen ember érdeme, hanem egy háromfős tudóscsoport – Hahn, Meitner és Strassmann – összmunkájának gyümölcse. Strassmann szerepe különösen fontos abból a szempontból, hogy ő hozta a laboratóriumi bizonyítékokat, amelyek alapján a fizikai értelmezés felépülhetett.


Összegzés

Fritz Strassmann a 20. század egyik legjelentősebb, ám legkevésbé reflektorfényben lévő tudósa. Munkájával:

  • hozzájárult a maghasadás felfedezéséhez,
  • elősegítette a nukleáris kémia fejlődését,
  • emberként bátor és erkölcsös maradt a diktatúra éveiben,
  • tudósként mindig a tények és az igazság szolgálatában állt.

Életének üzenete az, hogy a tudomány nemcsak intellektuális, hanem erkölcsi tett is lehet – különösen akkor, amikor a világ morális sötétségbe borul.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Fritz_Strassmann&oldid=3509095”