Glockengeläute

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Német

Kiejtés

  • IPA: /ɡlɔkɛŋɛlɔʏ̯tɛ/

Főnév

Glockengeläute sn (erős, birtokos Glockengeläutes, nincs többes)

  1. harangzúgás