Ugrás a tartalomhoz

Ulysses S. Grant

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Grant szócikkből átirányítva)

Angol


Főnév

Ulysses S. Grant (tsz. Ulysses S. Grants)

  1. (informatika) Ulysses S. Grant (született Hiram Ulysses Grant, 1822. április 27. – 1885. július 23.) az Egyesült Államok 18. elnöke volt. Neve leginkább a polgárháborús hősként és győztes uniós tábornokként vált ismertté, majd két cikluson át szolgált elnökként. Habár elnökségét gyakran beárnyékolják a kormányzati korrupciós botrányok, sok történész elismeri, hogy Grant komoly erőfeszítéseket tett a rekonstrukció, a feketék jogainak védelme, valamint a nemzeti egység megőrzése érdekében.


1. Korai élet

Grant Ohio államban született, szegény, de iskolázott családban. Apja cserzővargaként dolgozott.

  • 1839-ben felvették a West Point katonai akadémiára, ahol a „Ulysses S. Grant” név alatt iratkozott be (hibás névfelvétel miatt, amely később hivatalossá vált).
  • Bár tanulmányai nem voltak kiemelkedők, kiváló lovas és logisztikai szakember volt.
  • Részt vett a mexikói–amerikai háborúban (1846–1848), ahol Robert E. Lee-vel is egy oldalon harcolt.


2. A polgárháború előtti kudarcok

A háborút követő években Grant katonai szolgálata megszűnt, és sikertelenül próbált boldogulni a polgári életben:

  • Dolgozott farmerként, kereskedőként, sőt, ideiglenesen alkalmi munkásként is,
  • Alkoholproblémákkal is küzdött, amelyek tovább nehezítették helyzetét.


3. Polgárháborús hős

Amikor 1861-ben kitört az amerikai polgárháború, Grant visszatért a hadseregbe. Katonai pályafutása ezután meredeken ívelt felfelé:

a) Gyors felemelkedés

  • 1862-ben elfoglalta Fort Henryt és Fort Donelsont – ez volt az első nagy uniós győzelem.
  • Shiloh csata (1862) – véres, de stratégiai jelentőségű győzelem.
  • Elfoglalta Vicksburgöt (1863), ami az egész Mississippi folyó feletti ellenőrzést az Uniónak adta.

b) Főparancsnokká válik

  • Abraham Lincoln 1864-ben kinevezte a Union tábornokává.
  • Grant és Robert E. Lee véres hadjáratokat vívott a virginiai fronton.
  • 1865. április 9-én, a Appomattoxi fegyverletételnél Lee megadta magát Grantnek – ezzel véget ért a polgárháború.

Grant híres volt határozott, kitartó hadvezetéséről és fair bánásmódjáról a legyőzött Konföderációsokkal.


4. Elnöki pályafutása (1869–1877)

Grant 1868-ban a Republikánus Párt jelöltjeként indult, és kétharmados győzelmet aratott.

a) Első ciklus (1869–1873)

Főbb célok:

  • Rekonstrukció támogatása: a déli államok újjáépítése és a fekete lakosság jogainak biztosítása.
  • Polgárjogok védelme: elfogadták a 15. alkotmánykiegészítést (szavazati jog faji alapon való megtagadásának tilalma).
  • Ku Klux Klan visszaszorítása: Grant aláírta a „Ku Klux Klan törvényeket”, és katonai erővel próbálta felszámolni a rasszista terrort.
  • Gazdasági fejlődés: erősítette az ipart, vasúthálózatot bővítette, támogatta a gazdasági növekedést.

b) Második ciklus (1873–1877)

Ez az időszak súlyos botrányokkal és gazdasági válsággal terhelt:

  • Pánik 1873-ban: súlyos gazdasági visszaesés, tömeges munkanélküliség, bankcsődök.
  • Whiskey Ring botrány: állami tisztviselők adóelkerülési hálózata; Grant közeli emberei is érintettek voltak.
  • Credit Mobilier botrány: kongresszusi képviselők részesültek vasútépítési csalásokból.
  • Bár Grant maga személyesen nem volt korrupt, gyenge vezetőként nem tudta megfékezni a hivatali visszaéléseket.


5. Rekonstrukciós politika és afroamerikai jogok

Grant elkötelezett volt a fekete amerikaiak jogai mellett:

  • Támogatta a radikális republikánusokat, akik teljes egyenlőséget követeltek.
  • Szövetségi csapatokat vezényelt Délre, hogy biztosítsa a választások tisztaságát.
  • Grant kormányzása alatt sok fekete férfi gyakorolhatta először szabadon a szavazati jogát, és többen képviselőként is szolgáltak.

Azonban az idő előrehaladtával a közvélemény fáradni kezdett, és a Délben élő fehér lakosság ellenállása, a gazdasági nehézségek és a politikai kompromisszumok végül aláásták a rekonstrukciós reformokat.


6. Visszavonulás és világkörüli út

  • 1877 után Grant visszavonult,
  • 1877–1879 között világkörüli utat tett feleségével, több európai és ázsiai uralkodó fogadta őt.
  • 1880-ban megpróbált harmadszor is elnökké válni, de a Republikánus Párt más jelöltet választott.


7. Élete vége és halála

Grant üzleti kudarcokba keveredett és elszegényedett. Ekkor Mark Twain bátorítására visszaemlékezéseket kezdett írni:

  • A „Personal Memoirs of U.S. Grant” című kétkötetes mű 1885-ben jelent meg,
  • Kritikai és pénzügyi siker lett, családját anyagilag megmentette.

Közben torokrákot diagnosztizáltak nála. Grant 1885 júliusában halt meg, nem sokkal a könyv befejezése után.


8. Öröksége és megítélése

Grant megítélése ellentmondásos:

Kritika:

  • Elnöksége alatt sok botrány robbant ki,
  • Gyakran túl lojálisnak bizonyult barátaihoz,
  • Sokáig az egyik „gyenge” elnökként tartották számon.

Elismerés:

  • Határozottan fellépett a rasszizmus ellen,
  • Megvédte a rekonstrukciós reformokat,
  • Polgárháborús vezetése megmentette az Uniót.

A 20. és 21. századi történészek újraértékelése alapján Grant egyre pozitívabb fényben jelenik meg, különösen polgárjogi elkötelezettsége és emberi tisztessége miatt.


Érdekességek

  • Grant sosem ivott nyilvánosan, bár gyakran gyanúsították alkoholizmussal – ez erősen eltúlzott hírnév volt.
  • Elsőként kapott elnökként több mint 50%-ot a feketék szavazataiból.
  • Temetésén több mint 1,5 millió ember vett részt New Yorkban – a 19. század egyik legnagyobb temetése volt.


Összegzés

Ulysses S. Grant neve egyet jelent az Unió megmentésével és a rekonstrukció küzdelmével. Katonai géniuszként került a figyelem középpontjába, és bár elnöksége nem volt mentes a hibáktól és botrányoktól, őszinte szándékú, méltányos, elkötelezett vezető volt. Élete, pályafutása és visszaemlékezései ma is fontos részét képezik az amerikai történelemnek.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Ulysses_S._Grant&oldid=3513026”