Ugrás a tartalomhoz

Gregor Mendel

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Gregor Mendel (tsz. Gregor Mendels)

  1. (informatika) Gregor Johann Mendel (eredeti nevén Johann Mendel, 1822. július 20. – 1884. január 6.) osztrák szerzetes, botanikus, természettudós és tanár volt, akit ma a genetika atyjának tartanak. A 19. század közepén végzett borsókísérleteivel lefektette az öröklődés tudományának alapjait, még akkor is, ha munkája csak halála után évtizedekkel vált igazán elismertté.


Gyermekkora és tanulmányai

Mendel a sziléziai Heinzendorfban (ma Hynčice, Csehország) született, német anyanyelvű földművescsaládban. Tehetsége és tanulmányi eredményei korán megmutatkoztak, ezért iskolába küldték. Nehéz anyagi körülmények között tanult, többször betegségek és pénzhiány miatt szüneteltetnie kellett tanulmányait.

1843-ban belépett az augusztinus rendbe Brünnben (ma Brno), ahol szerzetesi nevet kapott: Gregor. A rend támogatta továbbtanulását: Mendel a Bécsi Egyetemen tanult fizikát, matematikát és természettudományokat – ez a tudományos képzés hatással volt későbbi kísérleti módszertanára.


Tanári és szerzetesi élet

Mendel 1854-től Brünnben tanított természettudományokat és fizikát. Ugyan nem tett tanári záróvizsgát (mert elbukott egy biológiai kérdésen), szerzetesként taníthatott a kolostorhoz tartozó iskolában. Oktatás mellett kísérletezett is – elsősorban növényekkel, főként borsóval (Pisum sativum).

Később, 1868-tól élete végéig ő lett a kolostor apátja – ez a pozíció lekötötte figyelmét, így tudományos munkássága visszaszorult.


A borsókísérletek

Mendel 1856 és 1863 között több mint 29 000 borsónövényt nevelt, keresztezett és jegyzett fel. Figyelmét a borsó öröklődő tulajdonságai kötötték le, mint például:

  • Mag színe (sárga vagy zöld)
  • Mag alakja (gömbölyű vagy ráncos)
  • Virág színe (ibolya vagy fehér)
  • Hüvely alakja, virágzási idő stb.

Amit Mendel különlegesen tett:

  • Szisztematikusan keresztezett növényeket.
  • Generációkon keresztül követte az utódok tulajdonságait.
  • Számszerű statisztikákat vezetett (ami akkoriban rendkívül ritka volt biológiában).
  • Matematika és valószínűségelmélet segítségével modellezte az öröklődést.


Főbb eredményei: a Mendeli törvények

Mendel 1865-ben, a Brünni Természettudományos Társaság ülésén ismertette eredményeit, amelyeket 1866-ban publikált „Versuche über Pflanzen-Hybriden” címmel. Három fő megállapítást tett:

1. Dominancia törvénye

Bizonyos tulajdonságok dominálnak mások felett. Például sárga borsószem domináns, zöld recesszív.

2. A hasadás törvénye (szegregáció törvénye)

Egy tulajdonságot meghatározó gén két példányban van jelen (egy anyai, egy apai), és ezek véletlenszerűen különülnek el az ivarsejtek képződésekor.

3. A független öröklődés törvénye

A különböző tulajdonságokat meghatározó gének függetlenül öröklődnek (ez az állítás ma már csak részben igaz: kapcsolt gének esetén nem érvényes).


Visszhangtalan fogadtatás

Mendel korszakalkotó eredményei akkoriban szinte teljesen figyelmen kívül maradtak. A kortárs biológusok többsége nem értette meg munkája jelentőségét. Ennek okai:

  • A biológiai közösség nem volt felkészülve a matematikai megközelítésre.
  • Az öröklődés akkor uralkodó elmélete a keveredéses öröklődés volt, Mendelé pedig az allélikus.
  • Munkája kis példányszámban jelent meg, kevés helyre jutott el.
  • Ő maga nem folytatta kísérleteit más fajokkal, és nem is igyekezett széles körben népszerűsíteni eredményeit.


A Mendeli elvek újrafelfedezése

Csak 1900-ban – 16 évvel Mendel halála után – fedezték fel újra eredményeit egymástól függetlenül:

  • Hugo de Vries (Hollandia)
  • Carl Correns (Németország)
  • Erich von Tschermak (Ausztria)

Mindhárman saját kísérleteik során jöttek rá, hogy Mendel korábban már leírta ugyanazokat a szabályszerűségeket. Ettől kezdve Mendelt elismerték mint a modern genetika megalapítóját.


Hatása a tudományra

Miután elismerték, Mendel törvényei lettek a genetika alapjai. A 20. század során:

  • A kromoszómákon lokalizált gének azonosítása összekapcsolta Mendel elméletét a sejttannal.
  • A DNS felfedezése (Watson–Crick 1953) molekuláris alapokra helyezte Mendel modelljét.
  • A molekuláris genetika, biotechnológia, génszerkesztés mind Mendel munkájának alapjaira épülnek.

Nevét viseli:

  • Mendel-díj
  • Mendeli öröklés, mendeli betegségek
  • Gregor Mendel Egyetem (Brno)
  • Emlékmúzeum, bélyegek, szobrok világszerte


Személyisége

Mendel tudós-szerzetesként szerény, visszafogott, fegyelmezett ember volt. Nem törekedett hírnévre, munkáját a megismerés szolgálatába állította. Hobbiként meteorológiával és méhészettel is foglalkozott. Matematikai érzéke, precizitása és megfigyelőkészsége kiemelkedő volt – egyedülálló volt korában, hogy biológiai jelenségeket kvantitatív módon vizsgált.


Halála és öröksége

Mendel 1884-ben halt meg vesebetegségben. Élete nagy részét egy kolostor falai között töltötte, tudományos munkássága halála idején gyakorlatilag ismeretlen volt.

Mára azonban neve az egyik legismertebb tudományos név, és a genetika alapelveit tanuló diákok milliói ismerik öröklődési törvényeit.


Zárszó

Gregor Mendel olyan korban fektette le a genetika alapjait, amikor még a „gén” fogalma sem létezett. Megfigyelései, kísérletei és statisztikai következtetései évszázadokkal előzték meg korukat. Bár életében nem kapott elismerést, utólag az egyik legnagyobb hatású természettudós lett.

„Az igazság nem attól függ, hányan hisznek benne. Csak attól, hogy összhangban van-e a természet rendjével.” – Ez lehetne Mendel gondolatainak mottója.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Gregor_Mendel&oldid=3506397”