Odd Hassel
Főnév
Odd Hassel (tsz. Odd Hassels)
- (informatika) Odd Hassel (1897. május 17. – 1981. május 11.) norvég fizikai kémikus, a molekuláris geometria és konformációs analízis egyik úttörője. Legjelentősebb tudományos eredménye a szénatomokat tartalmazó gyűrűs molekulák térbeli szerkezetének vizsgálata, különösen a ciklohexán és származékai esetén. Eredményei hozzájárultak a sztereokémia és a reakciómechanizmusok jobb megértéséhez. Felfedezéseiért 1969-ben kémiai Nobel-díjban részesült, amelyet Derek Barton brit kémikussal megosztva kapott.
Gyermekkora és tanulmányai
Odd Hassel 1897-ben született Kristianiában (ma: Oslo), Norvégia fővárosában. Édesapja matematikus volt, aki professzorként dolgozott az Oslói Egyetemen, így a fiatal Hassel már gyermekkorában tudományos légkörben nevelkedett. 1915-ben kezdte meg tanulmányait az Oslói Egyetem kémia szakán, és 1920-ban szerezte meg diplomáját.
Tanulmányai után Európa több neves intézményében képezte tovább magát: egy ideig Münchenben tanult, majd a Koppenhágai Egyetemen végzett posztgraduális kutatásokat, ahol kapcsolatba került a kvantummechanika éppen kibontakozó elméletével.
Kutatói pályafutás kezdete
Hassel 1924-ben doktorált, disszertációjában főként szervetlen komplex vegyületekkel foglalkozott. Az 1920-as évek végén németországi tanulmányútja során dolgozott a híres kvantumkémikus Lothar Nordheim mellett is, és ekkor kezdte érdekelni a molekulák elektronszerkezete és térbeli alakja.
Hazatérve 1934-ben lett az Oslói Egyetem professzora. Életének nagy részét itt töltötte, ahol egy kis, de igen produktív kutatócsoportot hozott létre.
A konformációs analízis kezdete
Az 1930-as évektől Hassel fő kutatási iránya a szénláncokat és gyűrűket tartalmazó molekulák térszerkezete lett. A ciklohexán és származékai különösen érdekes rendszereknek számítottak: ezek a hat szénatomos gyűrűk nem sík szerkezetűek, hanem különféle konformációkat vesznek fel (pl. szék, csónak stb.).
A molekulák konformációja – azaz térbeli elrendezése, amely a kötések körüli forgásból adódik – nagy hatással van a kémiai reakciók lefolyására, a molekulák energiájára, stabilitására, és biológiai aktivitására is.
Hassel kutatásai úttörő jelentőségűek voltak, mivel:
- Elektron-diffrakciós és röntgendiffrakciós módszerekkel vizsgálta a ciklohexán térszerkezetét,
- Megállapította, hogy a szék-konformáció a legstabilabb forma,
- Bebizonyította, hogy a különféle konformációk átalakulhatnak egymásba, de különböző energiaállapotokhoz kötődnek.
Eredmények és jelentőség
Hassel munkássága alapozta meg a modern konformációs analízis egyik irányát. A ciklohexán vizsgálata során szerzett ismeretek révén:
- Megértették, miért viselkednek másként az axial (tengelyirányú) és equatorial (egyensíkbeli) helyzetű szubsztituensek,
- Tisztázták számos szteroid és más biológiailag aktív molekula térszerkezetét,
- Felismerték, hogy a gyűrűs molekulák alakja kulcsszerepet játszik a reakciók kinetikájában és mechanizmusában.
Míg Hassel a kísérleti megközelítést alkalmazta (elektrondiffrakció, röntgenkrisztallográfia), addig Derek Barton a teoretikus és szintetikus vonalat képviselte. Kettejük munkája szervesen kiegészítette egymást.
Nobel-díj (1969)
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia 1969-ben Nobel-díjat ítélt Hasselnek és Bartonnak:
„A konformációs analízis fejlesztéséért és alkalmazásáért a szerves kémia területén.”
Ez volt az első alkalom, hogy a Nobel-bizottság olyan alapkutatást díjazott, amely a molekulák térbeli szerkezetére vonatkozott. A díj elismerése volt annak, hogy a kémiai reaktivitás megértéséhez a molekulák 3D-s szerkezete legalább olyan fontos, mint a kémiai összetételük.
Tudományszervező és oktató tevékenysége
Hassel egész pályafutását Norvégiában töltötte. A II. világháború idején rövid időre a német megszállók letartóztatták, mivel ellenezte a nácik befolyását a norvég oktatásban. Ezalatt több hónapot töltött börtönben.
A háború után a norvég tudományos élet újjáépítésének egyik kulcsfigurája lett:
- Az Oslói Egyetem kémiai tanszékének vezetője,
- A Norvég Tudományos Akadémia tagja,
- Nemzetközi konferenciák szervezője és számos kémiai társaság díszvendége.
Személyisége és stílusa
Hasselt kollégái precíz, analitikus, visszafogott emberként jellemezték, akit elsősorban a tiszta tudomány és a módszertani szigor vezérelt. Nem vágyott reflektorfényre, és ritkán hagyta el Norvégiát, de tudományos elismertsége miatt az egész világon ismerték.
Kiváló oktatóként sokat tett a norvég kémiatudomány fejlődéséért. Diákjai közül sokan nemzetközileg is sikeres kutatók lettek.
Elismerések és tagságok
Hassel több rangos tudományos elismerésben is részesült:
- Nobel-díj (1969),
- Royal Society külföldi tagja (1964),
- American Academy of Arts and Sciences tagja,
- Norvég Királyi Érdemrend parancsnoka,
- Számos egyetem díszdoktora.
Halála és öröksége
Odd Hassel 1981. május 11-én halt meg Oslóban, néhány nappal 84. születésnapja előtt. Halála után a róla elnevezett Hassel-laboratórium és Hassel-díj lett a norvég kémiai közösség egyik legfontosabb elismerése.
Örökség a tudományban
- A konformációs analízis máig az egyik legfontosabb eszköz a szerves kémikusok számára.
- A ciklohexán és gyűrűs rendszerek térszerkezeti elmélete tankönyvi alap lett.
- Hassel módszerei segítették a gyógyszerkutatást, enzimkinetikát, biomolekulák térszerkezetének értelmezését.
- Módszertani szigora hozzájárult a strukturális kémia modernizálásához.
Összegzés
Odd Hassel a 20. századi kémia egyik csendes, de rendkívül hatásos alakja volt. Kísérleti módszereivel és koncepcióalkotásával új perspektívát nyitott a szerves molekulák térszerkezetének értelmezésében. Felfedezései nemcsak Nobel-díjat hoztak számára, hanem maradandó hatást gyakoroltak a molekulatervezés, gyógyszerkutatás, szintetikus kémia és biomolekuláris tudományok területeire is. Munkássága méltán emeli őt a modern kémia legnagyobbjai közé.
- Odd Hassel - Szótár.net (en-hu)
- Odd Hassel - Sztaki (en-hu)
- Odd Hassel - Merriam–Webster
- Odd Hassel - Cambridge
- Odd Hassel - WordNet
- Odd Hassel - Яндекс (en-ru)
- Odd Hassel - Google (en-hu)
- Odd Hassel - Wikidata
- Odd Hassel - Wikipédia (angol)
