Ugrás a tartalomhoz

Henry Purcell

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Henry Purcell (tsz. Henry Purcells)

  1. (informatika) Henry Purcell (1659–1695) a barokk korszak egyik legjelentősebb angol zeneszerzője, akit gyakran neveznek „az angol zene legnagyobb géniuszának”. Rövid élete ellenére rendkívül termékeny zeneszerző volt: komponált operákat, színházi kísérőzenét, himnuszokat, egyházi műveket, kamaraműveket és világi dalokat. Zenéje ötvözi a francia, olasz és angol barokk stílusjegyeket, és sajátos, érzelemgazdag hangzásvilága a mai napig hatást gyakorol a zeneszerzőkre és előadókra.


Gyermekkora és tanulmányai

Henry Purcell 1659-ben született Londonban, egy zenészcsaládban. Apja, Henry Purcell Sr., a Westminsteri apátság egyik zenésze volt, akinek korai halála után a család barátja, Thomas Purcell, vállalta a fiatal Henry nevelését. A kisfiú zenei tehetsége már korán megmutatkozott. Belépett a Királyi Chapel Royal fiúénekesei közé, ahol kiváló zenei képzést kapott, és a legkiválóbb zenészek – például John Blow – tanították.


Pályakezdés

Purcell már tinédzserként komponálni kezdett. Első jelentősebb állását 1677-ben kapta, amikor a Királyi Udvar zeneszerzőjévé nevezték ki „a király színei alatt játszó hangszeresek” számára. A következő évben ő lett a Westminster-apátság orgonistája is, ahol rendszeresen írt és vezetett egyházi zenei szolgálatokat.

Az 1680-as évektől kezdve egyre több világi és színházi megbízást is kapott, így egyre sokoldalúbb zeneszerzőként vált ismertté Angliában.


Zenei stílusa és hatásai

Purcell zenéjében egyedülálló módon ötvözte az angol himnusz- és madrigálhagyományokat az olasz barokk díszítettségével és a francia udvari zene eleganciájával. Az olasz zene ritmikája és virtuozitása, valamint a francia táncformák struktúrája mind hatással voltak rá, de minden esetben saját stílusában dolgozta át őket.

Erőssége a vokalitás, a szöveg kifejező zenei megfogalmazása. Rendkívül érzékenyen komponált szövegre, figyelve a hangsúlyokra, ritmusokra, és a drámai ívre.


Egyházi művei

Purcell egész életében komponált egyházi zenét, köztük himnuszokat, zsoltárokat és motettákat. Ezek a darabok rendszerint a Westminster-apátság szolgálataira készültek. Legismertebb egyházi művei közé tartozik:

  • Hear My Prayer, O Lord
  • Jehova, quam multi sunt hostes mei
  • My heart is inditing

Egyházi műveiben gyakran alkalmazott polifonikus szerkesztést, ugyanakkor nem idegenkedett a drámai hatásoktól sem.


Színházi és udvari zene

A 17. század Angliájában a színházi zene nagyon fontos volt, és Purcell is hozzájárult a korszak legnépszerűbb darabjaihoz. Több mint 40 színházi műhöz komponált kísérőzenét – ezek közül sok elveszett, de számos fennmaradt és gyakran játszott.

Néhány jelentős színházi kísérőzene:

  • The Fairy Queen (Shakespeare: Szentivánéji álom alapján)
  • King Arthur (John Dryden szövegére)
  • Dioclesian, The Indian Queen, Timon of Athens

E művek gyakran tartalmaznak nyitányokat, áriákat, kórusokat, és különféle táncokat, és zenei világukban sokszor meseszerű, mitologikus elemek is megjelennek.


Operaszerzőként: Dido and Aeneas

Purcell legjelentősebb és legismertebb műve az opera műfajában a Dido and Aeneas (1689), amely a barokk opera egyik korai remekműve. A mű Vergilius Aeneis-ének egyik epizódját dolgozza fel, és különösen híres a záróária, Dido búcsúdala: When I am laid in earth.

Ez az opera azért is különleges, mert teljes egészében angol nyelvű, viszonylag rövid (kb. 1 óra), és zenei formája sűrített, intenzív. Az érzelemkifejezés rendkívüli mélységgel jelenik meg, különösen Dido sorsának tragikus megjelenítésében.


Világi és kamaraművek

Purcell nemcsak színházi és egyházi zenét írt, hanem sok világi dalt, kamaradarabot és instrumentális szvitet is. Ezek közül kiemelkednek az úgynevezett “Welcome Songs” – az uralkodó fogadására írt ünnepi művek –, valamint az Ayres és Grounds formákra épülő darabjai.

Írt triószonátákat, vonósnégyesek elődeit, valamint csembalóra és más barokk hangszerekre írt darabokat is.


Család, magánélet

Henry Purcell feleségül vette Frances Purcellt, és több gyermekük is született, bár közülük kevesen érték meg a felnőttkort. Élete során Londonban élt, közel a Westminster-apátsághoz, ahol szolgálatot teljesített. Köztiszteletnek örvendett, a királyi udvar is támogatta művészetét, és számos hivatalos megbízást kapott.


Halála és öröksége

Purcell tragikusan fiatalon, 1695-ben, 36 évesen hunyt el. Halálának oka nem ismert pontosan, de valószínűleg betegség okozta. Halálakor egész Anglia gyászolni kezdte, zenéje addigra már rendkívül népszerű volt.

Purcellt a Westminster-apátságban temették el, ahol a mai napig egy sírkő emlékeztet: “Here lies Henry Purcell, who left this life, and is gone to that blessed place, where only his harmony can be exceeded.”


Hatása és emlékezete

Purcell halála után hosszú ideig nem akadt hozzá hasonló tehetségű angol zeneszerző, így gyakran nevezik őt „az utolsó nagy angol zeneszerzőnek” a 19. század előtti időszakban. Zenéjét később újra felfedezték a romantikusok, majd különösen a 20. században vált népszerűvé újra.

Több modern zeneszerző – például Benjamin Britten – is gyakran idézte vagy dolgozta fel Purcell témáit. Britten The Young Person’s Guide to the Orchestra című műve például Purcell egyik témájára épül.

Számos zenei intézmény és díj viseli nevét, köztük a Purcell School – az egyik leghíresebb zenei középiskola az Egyesült Királyságban.


Összegzés

Henry Purcell egyedi és gazdag zenei világa a barokk zene egyik csúcspontja. Egyedülálló abban, hogy egy nemzeti zenei stílust tudott létrehozni és kiteljesíteni, miközben szervesen illeszkedett a korabeli európai zenei áramlatokhoz. Rövid, de termékeny élete során olyan örökséget hagyott hátra, amely ma is él, inspirál, tanít – és örömet szerez. Az angol zene történetében ő az egyik legfényesebben ragyogó csillag.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Henry_Purcell&oldid=3509039”