John Hicks
Főnév
John Hicks (tsz. John Hickses)
- (informatika) Sir John Richard Hicks (1904. április 8. – 1989. május 20.) brit közgazdász, a 20. századi közgazdaságtan egyik legnagyobb hatású alakja. Nevéhez fűződik a híres IS–LM modell, az általános egyensúlyelmélet újjáélesztése, valamint a jóléti közgazdaságtan és a valószínűségi döntések elméletének jelentős továbbfejlesztése. 1972-ben Kenneth Arrow-val megosztva elnyerte a közgazdasági Nobel-emlékdíjat „a jóléti közgazdaságtan és az általános egyensúlyelmélet elméleti megalapozásáért”.
Életrajzi háttér
John Hicks 1904-ben született Warwickben, Angliában, középosztálybeli családba. Kiváló iskolákban tanult, és hamar megmutatkozott érdeklődése a matematika és az elméleti gondolkodás iránt.
Tanulmányai:
- Clifton College (magániskola)
- Balliol College, Oxford – matematika és filozófia, később közgazdaságtan
Pályája kezdetén főként statisztikai és matematikai érdeklődés vezette, de hamar a gazdasági elméletek formalizálásában találta meg életfeladatát.
Korai karrier és tanítás
Hicks oktatott a következő egyetemeken:
- London School of Economics (LSE) – itt ismerkedett meg az osztrák közgazdaságtani iskolával és Lionel Robbins-szal
- Cambridge University
- University of Manchester
- University of Oxford – 1952-től haláláig Oxfordban élt és dolgozott
Munkássága során Hicks egyesítette a klasszikus brit közgazdasági hagyományokat a modern matematikai módszerekkel.
A “Value and Capital” (1939)
John Hicks legnagyobb hatású műve az 1939-ben megjelent Value and Capital, amely újjáélesztette és továbbfejlesztette az általános egyensúlyelméletet (Léon Walras és Vilfredo Pareto nyomán).
A könyv jelentősége:
- Formálisan tárgyalta a fogyasztói magatartás elméletét (preferenciarendszerek, helyettesítési hatás, jövedelmi hatás)
- Bevezette a kompenzált kereslet fogalmát és a híres Hicks–Slutsky-felbontást (jövedelmi és helyettesítési hatás szétválasztása)
- Kifejlesztette az intertemporális döntések elméletét, előfutára a modern tőkepiaci és növekedési modelleknek
- Kiemelkedő matematikai precizitással formalizálta a dinamikus egyensúlyi elemzést
A Value and Capital új irányt szabott az elméleti közgazdaságtannak, és a 20. századi neoklasszikus szintézis egyik alapkövévé vált.
Az IS–LM modell (1937)
Hicks legismertebb hozzájárulása a makroökonómiához az ún. IS–LM diagram, amelyet a Mr. Keynes and the Classics (1937) című tanulmányában mutatott be.
Ez a modell:
- Egy matematikai és grafikus eszköz, amely egyesíti a keynesi keresletvezérelt makroökonómiát és a klasszikus elméletet
- Az IS görbe (Investment–Saving) a reálgazdasági egyensúlyt (jövedelem–kamat viszony),
- Az LM görbe (Liquidity preference–Money supply) a pénzpiaci egyensúlyt ábrázolja
Az IS–LM modell célja, hogy bemutassa:
- Hogyan hat a fiskális és monetáris politika a GDP-re és a kamatlábra
- Hogyan teremthető egyensúly a pénzpiac és a termékpiac között
- Milyen feltételek mellett érvényes a keynesi vagy a klasszikus nézet
Bár Keynes maga nem használta ezt a modellt, Hicks összefoglalása meghatározta a közgazdaságtan tanításának irányát évtizedeken át, és alapmodellé vált a tankönyvekben.
A jóléti közgazdaságtan hozzájárulásai
Hicks a jóléti közgazdaságtan elméletét is jelentősen továbbfejlesztette. Bevezette:
- A kompenzációs variáció és ekvivalens variáció fogalmát, amelyek a jóléti változás pénzbeni mérését segítik
- A Hicks–Kaldor-kritériumot, amely szerint egy gazdaságpolitikai változtatás akkor tekinthető hatékonynak, ha a nyertesek elvben kártalaníthatnák a veszteseket
Ez a keretrendszer lehetővé tette a jóléti következmények pozitív elméleti (empirikus) elemzését, politikai értékítélet nélkül.
További hozzájárulások
- Fogyasztáselmélet: Hicks újradefiniálta a preferenciarendszerek fogalmát, elválasztva a hasznosság elméletét a választási viselkedés megfigyelhető alapjaitól.
- Tőkeelmélet: Számos munkájában vizsgálta a tőke időbeli értékelését, a kamatszintek és befektetési döntések kapcsolatát. Részt vett az ún. Cambridge Capital Controversy vitában Joan Robinson és Piero Sraffa ellenében.
- Árindexelmélet: Hicks kidolgozta a Hicks-féle árindex fogalmát, amely kulcsfontosságú a reáljövedelem és infláció mérésében.
- Döntés bizonytalanság mellett: Hicks foglalkozott azzal is, hogyan hoznak a gazdasági szereplők döntéseket akkor, amikor a kimenetelek valószínűsége nem ismert teljes bizonyossággal.
Nobel-díj (1972)
1972-ben John Hicks és Kenneth Arrow megosztva kapták meg a közgazdasági Nobel-emlékdíjat, „a jóléti közgazdaságtan és az általános egyensúlyelmélet elméleti megalapozásáért”.
Hicks több évtizedes munkássága révén az elméleti közgazdaságtan egyik legmeghatározóbb szerzőjévé vált. Módszertani precizitása és rendszerszemlélete irányt mutatott a neoklasszikus iskolának.
Szemlélete és filozófiája
Hicks elkötelezett volt amellett, hogy a közgazdaságtan:
- Logikailag konzisztens rendszerekből álljon,
- Empirikusan ellenőrizhető és mérhető legyen,
- Tükrözze a racionális döntéshozatalt,
- Ugyanakkor figyelembe vegye az intézményi környezetet és bizonytalanságot.
Bár kezdetben keynesiánusnak tartották, később számos ponton kritikusan viszonyult Keynes alapfeltevéseihez, és fokozatosan a neoklasszikus szintézis irányába mozdult.
Elismerések és hatás
- Nobel-díj (1972)
- Lovagi cím (1972, brit királyi elismerés)
- Tagja lett a Brit Akadémiának
- Számos nemzetközi díjjal és díszdoktori címmel ismerték el
Hatása:
- Alapvető szereplő az egyetemi közgazdasági oktatásban
- Tankönyvein és modelljein generációk nőttek fel
- Munkássága beépült a központi bankok és pénzügyminisztériumok döntéshozatalába
Fontos művei
- Value and Capital (1939)
- Capital and Time (1973)
- A Theory of Economic History (1969)
- Critical Essays in Monetary Theory (1967)
Halála és öröksége
Hicks 1989-ben, 85 éves korában hunyt el. Munkássága ma is része a közgazdaságtani alapképzésnek. Nevét fogalmak és modellek őrzik: IS–LM, Hicks–Slutsky-felbontás, Hicks–Kaldor-féle jóléti kritérium, kompenzációs variáció, stb.
Záró gondolat
Sir John Hicks a közgazdaságtan egyik olyan óriása volt, aki hidat épített az elmélet és a gyakorlat, a klasszikus és a modern gondolkodás között. Munkássága nélkül a mai közgazdasági gondolkodás sokkal kevésbé lenne egységes, matematikailag megalapozott és politikailag alkalmazható. Hicks a közgazdaságtan belső logikájának és hatékonyságának egyik legnagyobb formálója volt.
- John Hicks - Szótár.net (en-hu)
- John Hicks - Sztaki (en-hu)
- John Hicks - Merriam–Webster
- John Hicks - Cambridge
- John Hicks - WordNet
- John Hicks - Яндекс (en-ru)
- John Hicks - Google (en-hu)
- John Hicks - Wikidata
- John Hicks - Wikipédia (angol)
