Ugrás a tartalomhoz

Albert Hofmann

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Hofmann szócikkből átirányítva)
part of a series on
psychedelia
arts

psychedelic film

culture
drugs
experience
history
law
related topics

Angol

Főnév

Albert Hofmann (tsz. Albert Hofmanns)

  1. (informatika) Albert Hofmann (1906. január 11. – 2008. április 29.) svájci kémikus volt, aki a híres hallucinogén szer, az LSD (lizergsav-dietilamid) szintézisével és felfedezésével írta be magát a tudomány és kultúrtörténet nagy könyvébe. Ő volt az első ember, aki az LSD pszichoaktív hatásait megtapasztalta, és az egyik első, aki tudományos érdeklődéssel tanulmányozta a természetes eredetű pszichedelikus szereket, különösen a pszilocibint és más triptaminszármazékokat. Egész életében szorgalmazta a pszichedelikus szerek spirituális, terápiás és tudományos célú felhasználását.


Gyermekkora és tanulmányai

Albert Hofmann 1906-ban született Badenben, Svájcban. Négygyermekes család elsőszülöttje volt. Érdeklődése a természet iránt már korán megmutatkozott; sétái közben gyakran figyelte a növényeket, állatokat, és kérdéseket tett fel azok működéséről. A család szűkös anyagi helyzete ellenére Hofmann kitűnő tanuló volt, így ösztöndíjat kapott a Zürichi Egyetem kémia szakára.

Ott szerves kémiára és gyógyszerészeti kémiára specializálódott, doktori disszertációját a kininszármazékok kémiai szerkezetéről írta. A diploma után a híres svájci gyógyszergyárnál, a Sandoz Laboratóriumban (ma: Novartis) helyezkedett el Bázelben.


Az LSD felfedezése

Hofmann 1938-ban szintetizálta először az LSD-t (LSD-25), amikor az anyarozs (Claviceps purpurea) nevű gomba egyik aktív vegyületéből, a lizergsavból próbált gyógyszerhatóanyagot előállítani. A cél az volt, hogy olyan szerkezeteket találjanak, amelyek segíthetnek a szülési fájdalmak enyhítésében és az érrendszer szabályozásában.

Az LSD-25-ös vegyület azonban nem keltett nagy érdeklődést, mivel állatkísérletekben nem mutatott jelentős gyógyászati potenciált – így félretették. Csak öt évvel később, 1943-ban Hofmann újra elővette a vegyületet, és szintézis közben véletlenül egy kis mennyiség került a szervezetébe – ekkor tapasztalta meg az első pszichoaktív hatásokat, amit „belső nyugtalanságként” és „élénk fantáziaképeként” írt le.


Az első LSD-trip: Biciklitúra a tudatalattiba

  1. április 19-én, kísérleti céllal, 250 mikrogramm LSD-t vett be, hogy felmérje a hatását. Ez óriási dózisnak bizonyult (a pszichoaktív hatás már 20 mikrogrammnál is jelentkezhet), és ő lett az első ember, aki teljes intenzitásában megtapasztalta az LSD hatásait.

Mivel rosszul érezte magát, biciklivel indult haza – az LSD-trip hatására ez az utazás különösen élénk és szürreális élményként maradt meg benne. Ez az esemény később legendássá vált „Bicycle Day” néven, és minden év április 19-én megemlékeznek róla a pszichedelikus kultúra hívei világszerte.


A pszilocibin kutatása

Hofmann az LSD felfedezése után más természetes pszichedelikumok felé fordult. A mexikói szent gombákban (Psilocybe nemzetség) található hatóanyagot, a pszilocibint ő izolálta és szintetizálta 1958-ban a Sandoz laborban. Kutatásait María Sabina, egy mexikói mazaték sámánasszony vezette be a szent gombák világába.

Hofmann mély tisztelettel viseltetett az ősi, rituális használat iránt, és úgy gondolta, hogy a nyugati világ is sokat tanulhat ezekből a tudáshagyományokból, ha megfelelő tisztelettel és tudományos alapossággal közelít.


A pszichedelikus forradalom és következményei

A Sandoz az 1950-es és 60-as években Delysid néven forgalmazta az LSD-t, főként pszichoterápiás célra. Pszichiáterek és kutatók világszerte próbálták ki súlyos depresszió, alkoholizmus és poszttraumás stressz kezelésére.

A 60-as években azonban az LSD kiszivárgott a tudományos közegből az ellenkultúrába. Timothy Leary, a Harvard pszichológusa, a szabad tudatváltoztatás prófétájaként népszerűsítette a szert. Az LSD így a hippimozgalom, az alternatív életstílusok és a politikai tiltakozások szimbóluma lett.

A kormányok, különösen az USA, gyorsan reagáltak. Az LSD használata betiltásra került, a pszichedelikus kutatásokat pedig lényegében ellehetetlenítették az 1970-es évektől kezdve.


Hofmann álláspontja

Albert Hofmann mélységesen elkeseredett, hogy találmánya félreértés és démonizálás áldozatává vált. Szerinte az LSD nem rekreációs drog, hanem „szentséges molekula” volt, amely mély spirituális és pszichológiai betekintést kínálhatott az ember számára. Kiemelte, hogy felelősségteljes használat esetén az LSD segíthet az egészség, vallás, tudomány és művészet területein egyaránt.

1998-ban megjelentette „LSD – Az én problémás gyermekem” (LSD – Mein Sorgenkind) című könyvét, amelyben részletesen ír az LSD felfedezéséről, hatásairól, a spirituális tapasztalatokról és az emberi tudat határairól.


Késői évek és elismerés

Hofmann nemcsak megérte, hanem aktívan részt is vett a pszichedelikus reneszánsz első jeleiben. A 2000-es években, az LSD és pszilocibin terápiás kutatásának újraindulásakor több konferencián is részt vett. 2006-ban, 100. születésnapját egy nemzetközi tudományos konferenciával ünnepelték a svájci Baselben (LSD Symposium Basel), ahol előadók, kutatók, filozófusok és pszichológusok gyűltek össze tisztelegni előtte.

2008-ban, 102 éves korában hunyt el. Élete utolsó napjáig aktív maradt szellemileg, és gyakran beszélt a természetes tudattágító szerek – mint például a gombák, kaktuszok – jelentőségéről az emberi fejlődésben.


Öröksége

Albert Hofmann öröksége ma újra a figyelem középpontjába került, mivel a modern tudomány újra vizsgálni kezdte a pszichedelikumok terápiás lehetőségeit. Olyan neves egyetemeken, mint Johns Hopkins, Imperial College London vagy MAPS USA szervezésében zajlanak klinikai vizsgálatok, amelyek alátámasztják Hofmann évtizedekkel korábbi meglátásait: ezek a szerek segíthetnek depresszió, PTSD, függőségek és halálfélelem kezelésében.

Ő maga nem volt hippi, nem volt lázadó – inkább egyfajta természetfilozófus és humanista tudós volt, aki a tudományt és spiritualitást nem egymás ellentéteként, hanem egymást kiegészítő utaknak tekintette.


Záró gondolat

Albert Hofmann nemcsak egy vegyületet fedezett fel, hanem kaput nyitott az emberi tudat eddig ismeretlen rétegei felé. Bár találmányát félreértették, démonizálták, sőt betiltották, Hofmann mindig megőrizte hitét abban, hogy egyszer eljön az idő, amikor az emberiség felelősséggel, bölcsességgel és nyitottsággal fordul ezekhez a „tudatmódosító” anyagokhoz – nem menekülésként, hanem gyógyító és önismereti eszközként.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Albert_Hofmann&oldid=3515039”