Ugrás a tartalomhoz

David Hume

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Hume szócikkből átirányítva)

Angol


Főnév

David Hume (tsz. David Humes)

  1. (informatika) David Hume (1711. május 7. – 1776. augusztus 25.) skót filozófus, történész, közgazdász és esszéista volt, akit a felvilágosodás egyik legnagyobb gondolkodójaként, és a modern filozófia – különösen az ismeretelmélet és etika – egyik megalapítójaként tartanak számon. Hume szkeptikus és empirista filozófiája alapjaiban kérdőjelezte meg a racionalista gondolkodás alapjait, és óriási hatást gyakorolt olyan későbbi gondolkodókra, mint Immanuel Kant, Jeremy Bentham, Charles Darwin vagy az analitikus filozófia képviselői.


Fiatalkor és tanulmányok

David Hume 1711-ben született Edinburgh közelében, egy nemesi, de viszonylag szegény skót családban. Már gyerekkorában különösen tehetségesnek mutatkozott: 12 évesen kezdte meg tanulmányait az Edinburgh-i Egyetemen, ahol klasszikus irodalmat, filozófiát és jogot tanult. A jogi pályát nem érezte magáénak, ezért hamarosan filozófiai és tudományos kérdések iránt kezdett érdeklődni.

Hume fiatal korától fogva elmélyült az empirista gondolkodásban, különösen John Locke és George Berkeley munkáiban, de hamar saját, radikálisabb nézeteit kezdte kialakítani.


Főműve: A Treatise of Human Nature (Az emberi természet értekezése, 1739–1740)

Hume fő filozófiai műve az „A Treatise of Human Nature” volt, amelyben megkísérelte megalapozni az emberi megismerés, érzelem és viselkedés elméletét kizárólag empirikus alapon. Bár a könyv megjelenésekor kevés figyelmet kapott, később ez vált filozófiai örökségének központi pillérévé.

Három fő része:

  1. Az értelemről – az ismeretelmélet alapjairól,
  2. Az érzelmekről – az emberi érzelmek természetéről,
  3. Az erkölcsről – az erkölcsi ítéletek eredetéről.


Hume empirizmusa és szkepticizmusa

Hume szerint minden tudásunk tapasztalaton alapul, és nem léteznek velünk született eszmék. Kétféle „észleletet” (impression) különböztet meg:

  • Impressziók: élénk, közvetlen benyomások (látás, hallás, érzés stb.)
  • Ideák: ezek halvány másolatai a gondolkodásban.

Ez az úgynevezett kép másolatelmélet (copy theory of ideas), mely szerint minden gondolatunk valamilyen tapasztalati élmény másolata.

Az okság problémája

Hume legismertebb és legforradalmibb gondolata az okság szkeptikus kritikája.

Szerinte:

  • Soha nem tapasztaljuk magát az okozati kapcsolatot, csak azt, hogy két esemény egymást követi (pl. ha megérintem a vasat, megéget).
  • Az „A okozza B-t” típusú következtetések nem logikai szükségszerűségen, hanem megszokáson (habit) alapulnak.

Ez radikálisan megkérdőjelezi az okság objektív érvényességét. Ennek következményei az egész tudományos gondolkodásra kihatnak: ha az okság nem ismerhető meg racionálisan, akkor a természeti törvényekbe vetett bizalom sem indokolható filozófiailag.


Én-fogalom és személyes identitás

Hume másik híres tétele, hogy „az ént” nem tapasztaljuk önmagában. Szerinte amikor önvizsgálatot végzünk, mindig csak érzékletek, gondolatok, vágyak, emlékek folyamát észleljük – de nem találunk „egy állandó ént” ezek mögött.

Ez a szelf szkeptikus elmélete. Az „én” Hume szerint csak fiktív konstrukció, amely az élmények folytonosságán alapul – de nem létezik állandó, változatlan „lélek”.


Etika: az érzelemalapú erkölcsfilozófia

Hume úgy véli, hogy az erkölcsi ítéletek nem racionális következtetések, hanem érzelmek és ösztönök kifejeződései.

Híres mondása:

“Reason is, and ought only to be the slave of the passions.” („Az értelem a szenvedélyek szolgája, és csak az is lehet.”)

Szerinte az emberek együttérzés (sympathy) révén ismerik fel a jót és rosszat. Ez az etikai naturalizmus megelőlegezte a modern érzelemelméleteket, és jelentős hatással volt az utilitarizmusra is (Bentham, Mill).


A „should” és „is” közötti különbség

Hume megfogalmazta az ún. Hume-féle törést, miszerint:

  • Nem vezethetünk le normatív állításokat (mit kellene tenni) puszta tényekből (mi van).

Ez az „is–ought” probléma, amely azóta is a morálfilozófia egyik központi kérdése.


Történeti és közgazdasági munkásság

Hume nemcsak filozófus, hanem kiváló történész is volt. History of England című hatkötetes műve (1754–1762) évszázadokon keresztül alapműnek számított az angol történelemről.

Emellett közgazdasági tanulmányokat is írt, például a pénz, kereskedelem, nemzetgazdaság és gazdasági szabadság kérdéseiről. Hume hatással volt barátjára, Adam Smithre, aki a modern közgazdaságtan alapjait fektette le.


Kritikája a vallásról és csodákról

Hume mélyen szkeptikus volt a vallási hit filozófiai megalapozhatóságát illetően. Esszéiben (pl. Of Miracles) azt állítja, hogy:

  • A csodákba vetett hit ellentmond az észszerűségnek.
  • Egy csoda igazolásához olyan hiteles tapasztalatra lenne szükség, amely erősebb minden eddigi tapasztalatunknál – ez pedig rendkívül valószínűtlen.

Így Hume szerint a vallási kinyilatkoztatás és a természetes tapasztalat összeegyeztethetetlen. Bár életében nem jelent meg összes valláskritikai műve (némelyet csak halála után adtak ki), a vallásos ortodoxia kritikája élesen és világosan jelen van életművében.


Kant és Hume kapcsolata

Immanuel Kant híres kijelentése szerint:

„Hume ébresztett fel dogmatikus szendergésemből.”

Kant Hume okságkritikáját olvasva ismerte fel, hogy a racionalista filozófia nem elegendő, és ez vezetett saját transzcendentális filozófiájának kidolgozásához.


Élete vége és halála

Hume 1766-tól visszavonultan élt Edinburgh-ban, ahol továbbra is aktívan levelezett és esszéket írt. 1763–1766 között Párizsban a brit követség titkára volt, és barátja lett a francia enciklopédistáknak (Voltaire, Diderot, d’Alembert).

Barátja, Adam Smith tanúsága szerint Hume békésen és derűsen halt meg 1776-ban, elutasítva a vallási bűnbánatot vagy megtérést. Halála egy sztoikus filozófushoz méltó módon zajlott le, amit kortársai mélyen tiszteltek (és egyesek megbotránkozással figyeltek).


Öröksége

David Hume filozófiája a mai napig meghatározó hatással van:

  • Analitikus filozófia: logikai pozitivizmus, nyelvfilozófia, etika.
  • Társadalomtudományok: az emberi viselkedés vizsgálata pszichológiai alapon.
  • Tudományfilozófia: okság, indukció, elméletek igazolhatósága.
  • Etika és közgazdaságtan: naturalizmus, utilitarizmus, empirikus morálelmélet.


Záró gondolat

David Hume a modern filozófia egyik legmélyebb, legélesebb elméjű alakja volt. Szkepszise nem a tagadás, hanem a módszeres kételkedés és megértés vágya vezérelte. Az emberi elme, az értelem, az érzések és a tudás természetéről szóló elemzései ma is aktuálisak. Hume azt tanította: ismerni magunkat és megérteni a tapasztalat határait a filozófia legfontosabb célja.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=David_Hume&oldid=3507960”