Ugrás a tartalomhoz

Hundred Years' War

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból


Főnév

Hundred Years' War (tsz. Hundred Years' Wars)

  1. (informatika) A Százéves háború (1337–1453) a francia és angol királyság között zajlott, és noha nevét a hossza miatt kapta, nem egyetlen háború volt, hanem váltakozó intenzitású, hosszú konfliktussorozat. A háború a francia trón öröklése, az angol területek megtartása, a nemzeti öntudat kialakulása és a középkori hadviselés fejlődése szempontjából is meghatározó volt. Bár a neve „százéves”, 116 évig tartott (1337-től 1453-ig).


I. Háttér és okok

A konfliktus gyökerei több évszázadra nyúlnak vissza:

  • Az Anjou-Plantagenet-ház uralkodói az 1150-es évektől nagy területeket birtokoltak Franciaországban (pl. Aquitánia, Normandia, Anjou).
  • Ezek az angol uralkodók francia királyi hűbérbirtokosokként is működtek – ami számos ellentétet szült.
  • 1328-ban meghalt IV. (Szép) Károly francia király, utód nélkül. Az angol király, III. Edward, aki IV. Károly unokája volt női ágon, igényt tartott a francia trónra.
  • A francia nemesség viszont a Valois-házból származó VI. Fülöpöt támogatta. Ezzel trónviszály alakult ki.

További feszültséget okozott:

  • Az Aquitánia feletti uralom kérdése (amit az angolok birtokoltak).
  • Az angol gyapjúkereskedelem befolyása a flamand városokra.
  • A francia támogatás a skótoknak, akik Anglia ellenségei voltak.

Mindezek 1337-ben fegyveres konfliktushoz vezettek – kitört a Százéves háború.


II. A háború szakaszai

1. Első szakasz: Angol sikerek (1337–1360)

A kezdeti években az angolok jelentős győzelmeket arattak:

  • 1340 – Sluis-i tengeri csata: az angol flotta megsemmisítette a francia hajóhadat.
  • 1346 – Crécy-i csata: III. Edward győzelmet aratott a számbeli fölényben lévő franciák felett. Az angol hosszúíjászok döntő szerepet játszottak.
  • 1347 – Calais elfoglalása: az angolok fontos hídfőállást szereztek Franciaországban.
  • 1356 – Poitiers-i csata: „Fekete Herceg” (Edward, III. Edward fia) elfogta II. János francia királyt.

A francia király fogságba esése, a belső zavargások (parasztlázadások) és gazdasági válság után 1360-ban megkötötték a brétigny békét:

  • Az angolok megtartották Aquitániát, Calais-t és más területeket.
    1. Edward lemondott trónigényéről.

2. Francia ellentámadás és fordulat (1360–1396)

  • V. Károly francia király (1364–1380) fokozatosan visszafoglalta az elveszett területeket.
  • A hadvezér Bertrand du Guesclin segítségével partizán hadviselést folytattak, elkerülték a nyílt ütközeteket.
  • Az angolok belső problémákkal is küzdöttek (pl. 1381-es Wat Tyler-féle parasztlázadás).
  • A konfliktus idővel elakadt, és hosszabb szünet következett.

3. Újra fellángolás: Anglia támad, majd Jeanne d’Arc feltűnése (1415–1430)

Az új angol király, V. Henrik, újra igényt tartott a francia trónra:

  • 1415 – Azazinci csata: az angolok megint legyőzték a túlerőben lévő franciákat. A hosszúíjászok ismét döntő szerepet játszottak.
  • 1420 – Troyes-i szerződés: Franciaország politikailag megosztott volt, az angolbarát Burgundi hercegség támogatásával a francia trónt V. Henrik kapta volna meg VI. Károly halála után. Henrik feleségül vette Károly lányát.
  • Csakhogy 1422-ben mind V. Henrik, mind VI. Károly meghalt – és a trónörökös, a későbbi VII. Károly, joggal vitatta az angol trónigényt.

Ekkor megjelenik Jeanne d’Arc (Szent Johanna), egy parasztlány, aki isteni küldetésre hivatkozva meggyőzte a dauphint, hogy koronáztassa meg magát.

  • 1429 – Orléans felszabadítása: Jeanne fordulatot hozott a francia morálban.
  • Reimsben VII. Károly koronázása szimbolikus és politikai győzelem volt.
  • Jeanne 1430-ban burgundiai fogságba esett, majd az angolok máglyán elégették 1431-ben.

4. Francia győzelem és a háború vége (1430–1453)

A Jeanne halála utáni években:

  • A francia hadsereg reformokon ment keresztül: állandóbb, zsoldosokra kevésbé támaszkodó hadsereg alakult.
  • 1450 – Formigny csata, 1453 – Castillon csata: döntő francia győzelmek.
  • 1453-ra az angolok szinte minden francia birtokukat elvesztették, csak Calais maradt angol kézen (azt is csak 1558-ig).

Ezzel végleg véget ért a háború, bár formálisan nem írták alá békeszerződést.


III. Hatások és jelentőség

Franciaország számára

  • Nacionalizmus megerősödése: A hosszú háború, Jeanne d’Arc kultusza és a külső ellenség elleni küzdelem összehozta a francia népet.
  • A Valois-dinasztia megerősödött.
  • Kialakult a modern francia nemzeti állam előképe.

Anglia számára

  • Belső politikai válság következett (pl. a Rózsák háborúja).
  • Az angolok elveszítették a kontinentális birtokokat, kivéve Calais-t.
  • A háború felgyorsította az angol nemzeti identitás fejlődését.

Haditechnikai és társadalmi hatások

  • A hosszúíj, mint stratégiai fegyver, megváltoztatta a csaták menetét.
  • A lovagi harcmodor háttérbe szorult, a tömeghadseregek és fegyelmezett gyalogos csapatok váltak hatékonyabbá.
  • Megnőtt a parasztok és polgárság jelentősége a hadviselésben.
  • A háború nagy pusztítást hagyott maga után, különösen Franciaországban – sok vidék elnéptelenedett.


IV. Jeanne d’Arc jelentősége

  • Jeanne d’Arc nemzeti hős és szent lett. Bár életében eretnekként ítélték el, 25 évvel halála után újratárgyalták ügyét, és felmentették.
  • 1920-ban a katolikus egyház szentté avatta.
  • Szerepe messze túlmutat a katonai eredményeken – a francia ellenállás és önállóság szimbóluma.


Összegzés

A Százéves háború nemcsak két dinasztia közötti harc volt, hanem korszakváltás is. A feudális középkor hanyatlását, a nemzeti államok és identitás kialakulását, valamint a hadviselés modernizációját is magával hozta. A háború végére Franciaország egységesedett és megerősödött, míg Anglia visszavonult a kontinensről, és belső válságba süllyedt. Az emlékezete pedig évszázadokon átformálta az európai történelemfelfogást és nemzeti mítoszokat.

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Hundred_Years%27_War&oldid=3511785”