Ugrás a tartalomhoz

Imre Kertész

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Imre Kertész (tsz. Imre Kertészes)

  1. (informatika) Kertész Imre (1929. november 9. – 2016. március 31.) magyar író, esszéista, műfordító, az egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjas, akit 2002-ben tüntettek ki az elismeréssel „az egyén törékeny tapasztalataival szembeni határozott tanúságtétele miatt egy barbársággal szembenálló korszakban”. Főműve, a Sorstalanság (1975) a holokauszt irodalom egyik legeredetibb, legösszetettebb alkotása, amely nemcsak történelmi dokumentumként, hanem filozófiai, nyelvi és lélektani műként is maradandó értéket képvisel.


Gyermekkor és deportálás

Kertész Imre 1929-ben született Budapesten zsidó polgári családban. Szülei elváltak, anyagi nehézségek között nőtt fel. 1944-ben, 14 éves korában zsidó származása miatt elhurcolták: előbb Auschwitzba, majd Buchenwaldba, végül a Zeitz melletti munkatáborba került, ahol 1945-ben amerikai csapatok szabadították fel.

A koncentrációs táborokban átélt tapasztalatok soha nem múltak el, ezek képezték életműve központi témáját – de nem egyszerűen tanúként szólt, hanem filozófiai-irodalmi mélységben dolgozta fel őket.


Hazatérés és írói indulás

A háború után Kertész visszatért Budapestre. Érettségi után újságíróként dolgozott a Világosság és a Népszava szerkesztőségében, de hamarosan elbocsátották politikai okokból (az új pártvonalhoz nem igazodott). Ezután fordítóként, szabadúszó íróként, műszaki szövegek, német filozófiai művek és színdarabok fordítójaként kereste kenyerét.

Fordított többek közt Nietzschét, Hofmannsthalt, Freudot és Wittgensteint – ezek a hatások érezhetők saját műveiben is.


A Sorstalanság – főműve

Kertész legismertebb és legfontosabb műve a Sorstalanság (1975), amelyen több mint tizenöt évig dolgozott. A regény főhőse, Köves Gyuri, egy kamasz fiú, akit elhurcolnak Budapestről, és aki Auschwitz, majd Buchenwald lágereiben éli túl a borzalmakat.

A mű újszerűsége, hogy nem borzalmakat kiált, nem vádat emel, hanem szenvtelen, szinte közömbös hangon mesél egy gyerek szemszögéből. A regény egyik kulcsmondatában Köves Gyuri így fogalmaz:

„Auschwitzban nem történt velem semmi különös.”

Ez a mondat sokkoló hatású – de épp ez Kertész zsenialitása: megmutatja, hogyan válik a borzalom a hétköznap részévé, hogyan nincsenek „történetek” a táborban, csak a puszta túlélés, az értelmetlenség, az abszurd.

A regény nemcsak holokauszt-regény, hanem az identitás, az egyéniség, a szabadság és az emlékezet regénye. Nem íródik bele a zsidó irodalmi kánonba sem automatikusan – inkább egzisztencialista, sőt kafkai hangvételű mű.


A Sorstalanság fogadtatása

A regény 1975-ben jelent meg, de hideg fogadtatásban részesült Magyarországon. Az olvasók és kritikusok nem tudtak mit kezdeni a szokatlan, „hideg”, tárgyilagos stílussal. A rendszerváltás után vált fokozatosan klasszikussá – különösen nyugaton értékelték filozófiai és irodalmi mélységét.

A 2005-ös filmadaptáció (rendezte Koltai Lajos, forgatókönyv: Kertész Imre) újabb generáció számára tette elérhetővé a regényt.


További művei

Kertész későbbi regényei és esszékötetei a Sorstalanság továbbgondolásai – újabb nézőpontokból, személyesebb hangon, szikárabb stílusban.

  • A kudarc (1988): Egy író története, aki nem tudja megírni regényét, reflektálva a Sorstalanság megírásának történetére.
  • Kaddis a meg nem született gyermekért (1990): Belső monológ, amelyben az elbeszélő a holokauszt emléke miatt nem akar gyereket vállalni.
  • Felszámolás (2003): Egy másik író halála után barátja próbálja megérteni, mit jelentett számára az „élet irodalomként”.
  • A holocaust mint kultúra (esszék): filozófiai reflexiók a holokausztról, identitásról, kultúráról.
  • Gályanapló (1989): naplószerű reflexiók, szellemi önarckép.

Stílusára jellemző a minimalizmus, irónia, töredezettség, és a folyamatos önreflexió.


Nobel-díj (2002)

Kertész Imre 2002-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, ezzel az első és máig egyetlen magyar író lett, aki valóban magyar nyelven írt műveiért nyerte el az elismerést.

A Svéd Akadémia indoklása:

„…munkásságában az egyén törékeny tapasztalataival szembeni határozott tanúságtételéért egy olyan korban, amelyben a barbárság elnyomta az egyént.”

A díj hatására Kertész neve világszerte ismertté vált, műveit lefordították számos nyelvre.


Viszonya Magyarországhoz

Kertész viszonya ellentmondásos volt hazájával. Élete nagy részét elszigetelten, háttérbe szorítva töltötte, kevés elismerést kapott. A Nobel-díj után is sok kritikát kapott – részben politikai okokból, részben mert nem a nemzeti narratívát követte, hanem az egyén, a szabadság, a szenvedés kérdéseit tette központivá.

2000-es években hosszabban Berlinben élt, de mindvégig magyarul írt.


Betegség, utolsó évek

A 2010-es évektől súlyos betegséggel, Parkinson-kórral küzdött, ami fokozatosan visszavetette írói munkájában. Felesége, Kertész Magda odaadóan gondoskodott róla. 2016. március 31-én hunyt el budapesti otthonában, 86 évesen.


Öröksége és emlékezete

Kertész Imre életműve örökérvényű kérdéseket vet fel:

  • Hogyan lehet élni túlélőként?
  • Mit jelent az „én” egy totális rendszerben?
  • Milyen jogon nevezhető „sorsnak” az, ami történik velünk?
  • Hol van az egyén helye a történelemben?

Művei ma is részei az iskolai tananyagnak, több külföldi egyetem is tanítja őket. 2016-ban létrejött a Kertész Imre Intézet, amely hagyatékát és szellemi örökségét gondozza.


Záró gondolat

Kertész Imre nem „csak” holokausztszerző volt. Egy egzisztenciális gondolkodó, aki műveiben mindig azt kutatta: hogyan lehet embernek maradni az embertelenségben. Ő nem a túlélő, hanem az újraértelmező, nem a szenvedő hős, hanem a kérdező ember. Életműve ma is élő, kérdései ma is időszerűek – különösen egy olyan világban, ahol ismét felmerül az egyén szabadságának, méltóságának védelme.

„Auschwitz: az emberi történet hitelvesztésének szimbóluma. Aki ott volt, nem maradt ugyanaz. És aki elmondja – nem mondhatja el egészen.” — Kertész Imre, Kaddis a meg nem született gyermekért

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Imre_Kertész&oldid=3508012”