Ugrás a tartalomhoz

James Buchanan

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

James Buchanan (tsz. James Buchanans)

  1. (informatika) James Buchanan Jr. (született: 1791. április 23. – meghalt: 1868. június 1.) az Amerikai Egyesült Államok 15. elnöke volt 1857 és 1861 között, a polgárháborút közvetlenül megelőző válságos években. Az amerikai történelem egyik legvitatottabb és legnegatívabban megítélt elnökeként tartják számon, mivel képtelen volt megakadályozni az Észak és Dél közötti szakadást, valamint tétlensége súlyosbította a megosztottságot, amely végül polgárháborúhoz vezetett.


Korai élet és karrier

James Buchanan a pennsylvaniai Cove Gapben született egy skót-ír presbiteriánus családban. Tehetős családból származott, kiváló oktatásban részesült. Jogot tanult, és 21 évesen már ügyvédként praktizált Lancaster városában.

Politikai karrier kezdete:

  • 1814-től a pennsylvaniai törvényhozás tagja,
  • 1821–1831 között az Egyesült Államok képviselőházi tagja,
  • Később Andrew Jackson szövetségeseként csatlakozott a Demokrata Párthoz,
  • 1832–1834: amerikai nagykövet Oroszországban,
  • 1834–1845: szenátor Pennsylvaniából,
  • 1845–1849: külügyminiszter James K. Polk elnöksége alatt,
  • 1853–1856: nagykövet az Egyesült Királyságban Franklin Pierce elnök idején.

Külpolitikusként tapasztalt és kifinomult diplomata hírében állt. A londoni szolgálata alatt tartózkodott az 1850-es évek súlyos belpolitikai vitáitól, és épp ez a távolságtartás tette őt elfogadható kompromisszumos jelöltté az 1856-os elnökválasztáson.


Elnökválasztás (1856)

A Demokrata Párt 1856-ban a viszonylag „sértetlen” és kompromisszumképes Buchanan-t jelölte elnökjelöltnek, aki nem volt közvetlenül részese az országban dúló szekcionális vitáknak (rabszolgaság, Kansas–Nebraska törvény, Bleeding Kansas stb.). A republikánusok első jelöltje John C. Frémont volt, a Know Nothing párt pedig Millard Fillmore-t indította.

Buchanan győzelme:

  • Demokrata győzelem, de szoros választás,
  • A déli államok szinte egyhangúan támogatták,
  • A republikánusok meglepően erősen szerepeltek – jelezve az ország északi-déli megosztottságát.


Elnöksége (1857–1861)

James Buchanan elnökségét az amerikai történelem egyik legnagyobb alkotmányos és erkölcsi válsága uralta: a rabszolgaság kérdése. A területek státuszáról (szabad vagy rabszolgatartó) dúló vita teljesen megbénította a törvényhozást.

1. Dred Scott-ügy (1857)

A Legfelsőbb Bíróság Buchanan hivatalba lépése után röviddel hozta meg a hírhedt Dred Scott-döntést, amely kimondta:

  • A fekete rabszolgák és leszármazottaik nem lehetnek amerikai állampolgárok,
  • A Kongresszus nem tilthatja meg a rabszolgaságot a területeken.

Buchanan nyilvánosan támogatta a döntést, sőt titokban nyomást gyakorolt a bíróság tagjaira az ítélet kedvező irányba való elmozdítása érdekében.

Ez az állásfoglalás felháborította az északi államokat, és még mélyebb szakadékot eredményezett Észak és Dél között.


2. Bleeding Kansas és Lecomptoni alkotmány

Kansasban polgárháborús állapotok uralkodtak a rabszolgaság miatt. A Lecomptonban elfogadott alkotmány célja az volt, hogy Kansas rabszolgatartó államként csatlakozzon az Unióhoz.

Buchanan támogatta a Lecomptoni alkotmányt, annak ellenére, hogy az erőszakkal és csalással született. Stephen A. Douglas, a Demokrata Párt egyik vezető szenátora, nyíltan ellenezte Buchanan álláspontját – ez a konfliktus végül kettészakította a pártot.


3. Gazdasági válság (1857)

Buchanan elnökségének elején pénzügyi összeomlás sújtotta az országot. A 1857-es gazdasági válság főként az ipari Északot érintette, de Buchanan nem avatkozott be aktívan a válság kezelésébe – ragaszkodott a laissez-faire, „nem beavatkozó” gazdaságpolitikához.


4. Utolsó hónapok és a szecesszió

Buchanan második ciklusra nem indult (ahogy ígérte), és amikor Abraham Lincolnt 1860 novemberében megválasztották, Dél-Karolina 1860. december 20-án elsőként kivált az Unióból.

Ezután újabb hat déli állam követte, és 1861 februárjára létrejött a Konföderációs Államok Szövetsége (Confederate States of America).

Buchanan elnökként úgy vélte, hogy:

  • A kiválás alkotmányellenes,
  • De az elnöknek nincs alkotmányos joga katonai erővel megakadályozni azt.

Ez a passzivitás tovább súlyosbította a válságot, és a Lincoln beiktatása előtti hónapokban az Unió gyakorlatilag szétesett.


Utóélet és történelmi megítélés

Buchanan 1861-ben visszavonult pennsylvaniai birtokára, ahol visszaemlékezésein dolgozott (Mr. Buchanan’s Administration on the Eve of the Rebellion), és igyekezett menteni örökségét. A történészek és a közvélemény többsége azonban elítélően nyilatkozott róla.

Leggyakoribb kritikák:

  • Tétlenül nézte az Unió felbomlását,
  • Túlzottan támogatta a Dél érdekeit,
  • Nem volt képes kompromisszumot teremteni a pártok és régiók között,
  • Képtelen volt a helyzet súlyához méltó vezetést nyújtani.

A legtöbb történészi rangsorban az Egyesült Államok legrosszabb elnökei közé sorolják. Gyakran együtt említik Franklin Pierce-szel, akinek politikai passzivitása szintén előkészítette a polgárháborút.


Érdekességek

  • James Buchanan az egyetlen agglegény elnök volt. Bár fiatalon volt egy menyasszonya, a kapcsolat tragikus véget ért, és soha többé nem házasodott meg.
  • Buchanan volt az első amerikai elnök, aki külügyminiszteri posztot töltött be elnöksége előtt.
  • Magánéletében visszafogott, arisztokratikus, elvhű emberként tartották számon – de politikai vezetőként döntésképtelennek bizonyult.


Záró gondolat

James Buchanan elnöksége az amerikai történelem egyik legsúlyosabb alkotmányos és társadalmi válságának idejére esett. Bár személyesen művelt, tapasztalt diplomata volt, képtelen volt megfelelő válaszokat adni a nemzetet feszítő kérdésekre – különösen a rabszolgaság terjeszkedése és a déli szecesszió kérdésében.

Történelmi öröksége ma is vita tárgya, de legtöbben úgy tekintenek rá, mint az a vezető, aki nem tudta megakadályozni az Egyesült Államok legnagyobb belső összeomlását – a polgárháborút.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=James_Buchanan&oldid=3511927”