Ugrás a tartalomhoz

James M. Buchanan

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

James M. Buchanan (tsz. James M. Buchanans)

  1. (informatika) James McGill Buchanan Jr. (1919. október 3. – 2013. január 9.) amerikai közgazdász és politikai filozófus, aki elsősorban a közösségi választás elméletének (public choice theory) kidolgozásáról ismert. 1986-ban elnyerte a közgazdasági Nobel-emlékdíjat „a gazdasági és politikai döntéshozatal alkotmányos és szerződéses alapjainak elemzéséért”. Buchanan egyik fő érdeme az volt, hogy a politikát gazdaságtani nézőpontból vizsgálta, és megmutatta: a politikusok és köztisztviselők is saját érdekeik szerint cselekszenek, nem pusztán a közjó érdekében.


Korai élet és tanulmányok

James M. Buchanan Tennessee államban, Murfreesboro városában született egy középosztálybeli családban. Dédnagyapja konföderációs tiszt volt az amerikai polgárháborúban, ami Buchanan számára mindig fontos történelmi-ideológiai örökséget jelentett. Alap- és középfokú tanulmányait helyben végezte, majd a Middle Tennessee State Teachers College hallgatója lett, ahol társadalomtudományokat tanult.

Ezután a University of Tennessee és a University of Chicago hallgatójaként folytatta tanulmányait. Chicagóban erős hatást gyakorolt rá a szabadpiaci gondolkodás, különösen Frank Knight tanítása. Itt szerezte doktori fokozatát 1948-ban.


Karrier és intézményépítés

Buchanan különböző egyetemeken tanított: Tennessee, Florida State, Virginia, UCLA, végül a George Mason University professzoraként vált ismertté. Különösen jelentős volt a University of Virginia közgazdasági tanszékén végzett munkája, ahol megalapította a Thomas Jefferson Center for Studies in Political Economy nevű kutatóintézetet.

Később Gordon Tullock közreműködésével megalapította a Center for the Study of Public Choice nevű műhelyt, amely a közösségi választás kutatásának központja lett. Buchanan intézményépítőként is rendkívüli hatású volt: iskolát, irányzatot és hagyományt teremtett.


A közösségi választás elmélete (Public Choice Theory)

A public choice elmélet lényege az, hogy:

A politikai döntéshozókat – akárcsak a piaci szereplőket – saját érdekeik vezérlik.

Buchanan azt mondta, hogy nem szabad a politikusokat idealizálni. A költségvetés, az adózás, az állami kiadások vagy a szabályozás kérdéseiben ők is:

  • szavazatok maximalizálására,
  • újraválasztásuk biztosítására,
  • hatalmuk bővítésére törekednek.

Ez a megközelítés a közgazdaságtan módszereit alkalmazza a politikai rendszerek elemzésére.

Fő állítások:

  • Bürokraták saját hatáskörük és költségvetésük növelésére törekszenek.
  • Politikusok hajlamosak populista döntéseket hozni a hosszú távú egyensúly rovására.
  • Szavazók informálatlanok, irracionálisak lehetnek – az ún. „racionális tudatlanság” problémája.
  • A politikai döntések nem mindig a közjót szolgálják, hanem érdekcsoportok nyomására születnek.

Ez az elmélet alapjaiban kérdőjelezte meg a korábbi közgazdasági modelleket, amelyek a kormányzati cselekvést jótékonynak és hatékonynak feltételezték.


„The Calculus of Consent” – kulcsmű

Buchanan és Tullock 1962-es könyve, The Calculus of Consent: Logical Foundations of Constitutional Democracy, mérföldkő lett a politikai gazdaságtanban.

Alapvető gondolatai:

  • A politikai döntések kollektív jellege jogi-alkotmányos korlátokat igényel.
  • Az emberek társadalmi szerződések révén hajlandók elfogadni bizonyos szabályokat, ha azok biztosítják szabadságuk és tulajdonuk védelmét.
  • A politikai döntéshozatal költségei (pl. kompromisszum, koalícióképzés) mérhető és modellezhető tényezők.

A könyv célja nem csupán az állam működésének leírása, hanem normatív javaslat is volt arra, hogyan lehet az államhatalmat korlátozni az egyéni szabadság védelme érdekében.


Alkotmányos közgazdaságtan

Buchanan egyik sajátos területe az ún. alkotmányos közgazdaságtan (constitutional economics), amely a gazdaság és a politika határán helyezkedik el.

Alapelvei:

  • A politikai szabályrendszer nem lehet önkényes, hanem alkotmányosan rögzített keretek között kell működnie.
  • A fiskális és monetáris politika alá kell legyen vetve jogi és etikai korlátoknak (pl. kiegyensúlyozott költségvetés követelménye).
  • Az állampolgárok közötti „társadalmi szerződés” olyan szabályokat hoz létre, amelyek az egyéni érdekek hosszú távú koordinációját biztosítják.

Ez a gondolat irányadóvá vált a neoliberális alkotmányos reformerek és költségvetési konzervatívok körében.


Nobel-díj (1986)

A Svéd Királyi Tudományos Akadémia Buchanan-t 1986-ban tüntette ki a közgazdasági Nobel-emlékdíjjal, indoklásuk szerint:

„A közgazdasági és politikai döntéshozatal alkotmányos és szerződéses alapjainak elemzéséért.”

Ez volt az első eset, hogy egy politikai-gazdasági teoretikus, aki nem közvetlenül a piaci mechanizmusokat, hanem a kormányzati döntéshozatalt vizsgálta, Nobel-díjat kapott.


Hatása és viták

Pozitívumok:

  • Buchanan alapvetően megreformálta a politikai közgazdaságtant.
  • Elméleteit alkalmazták adópolitikai reformoknál, közszféra méretének vizsgálatánál, bürokrácia-kutatásnál.
  • Hatása érezhető közpénzügyi reformokban, balanced budget amendment javaslatokban.

Kritika:

  • Egyesek szerint elmélete túl cinikus: minden politikai szereplőt önzőként kezel.
  • Mások szerint a demokratikus legitimációt aláássa, ha minden állami döntést érdekharcnak tekintünk.
  • A közgazdaságtan egyes irányzatai (pl. viselkedési közgazdaságtan, intézményi közgazdaságtan) Buchanan formalizmusát szűknek tartják.


Fontosabb művei

  • Public Principles of Public Debt (1958)
  • The Calculus of Consent (1962, Gordon Tullockkal)
  • The Limits of Liberty (1975)
  • Freedom in Constitutional Contract (1977)
  • The Power to Tax (1980, Geoffrey Brennan-nel)
  • Liberty, Market and State (1986)

Ezek a művek meghatározták a modern politikai közgazdaságtan elméleti alapjait, és évtizedekre befolyásolták a közpénzügyekkel foglalkozó kutatásokat.


Politikai filozófiája

Buchanan gondolkodása a klasszikus liberális hagyományhoz kapcsolódik:

  • Az egyéni szabadság elsődlegességét vallja,
  • A kormányzati hatalom korlátozását hangsúlyozza,
  • Az alkotmányos jogrendet tartja a szabadság garanciájának,
  • Ellenzi a fiskális populizmust, az eladósodást, az inflációt, az újraelosztás túlhajtását.

Ő maga nem tartotta magát libertáriusnak, inkább konzisztens alkotmányos individualistának.


Öröksége

James M. Buchanan munkássága mély nyomot hagyott a közgazdaságtanon, politikatudományon és politikai filozófián:

  • A public choice elmélet ma már a közgazdasági tankönyvek része.
  • Hozzájárult a szabályalapú kormányzás iránti igényhez.
  • Intézményépítőként is jelentős örökséget hagyott: iskolát, tanítványokat, kutatóközpontokat.

Halála után öröksége vitatott maradt, de szerepe megkerülhetetlen abban, hogy hogyan értjük a demokrácia, a piac és az állam kapcsolatát.


Záró gondolat

James M. Buchanan megmutatta, hogy a politika nem kivétel a gazdasági racionalitás szabályai alól. Szerinte nem az a kérdés, hogy az állam „jó” vagy „rossz”, hanem hogy hogyan lehet olyan intézményeket alkotni, amelyek korlátozzák a hatalommal való visszaélést, és összehangolják az egyéni érdekeket a közösségi szabályokkal. Ebben a tekintetben a politikai rend és a gazdasági szabadság közötti egyensúly keresésének egyik legnagyobb gondolkodója volt.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=James_M._Buchanan&oldid=3511925”