Ugrás a tartalomhoz

James Madison

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

James Madison (tsz. James Madisons)

  1. (informatika) James Madison (1751. március 16. – 1836. június 28.) az Amerikai Egyesült Államok 4. elnöke (1809–1817), a „USA alkotmányának atyja” és a Bill of Rights (az első tíz alkotmánykiegészítés) egyik legfőbb szerzője. Politikusként, filozófusként és államférfiként kiemelkedő szerepet játszott az Egyesült Államok létrejöttében és demokratikus intézményrendszerének kiépítésében.


1. Gyermekkor és tanulmányok

James Madison Virginia államban, Orange megyében született egy jómódú ültetvényes családba. A College of New Jersey-ben (ma: Princeton Egyetem) tanult, ahol a teológia, klasszikus irodalom, logika és kormányzati rendszerek érdekelte leginkább.

Fiatalon kiváló latin, görög és filozófiai tudásra tett szert, és mélyen érdeklődött a politikai gondolkodás (Montesquieu, Locke) iránt, amely később meghatározta egész pályáját.


2. Az amerikai forradalom és politikai kezdetek

Az 1770-es években Madison Virginia törvényhozásában tevékenykedett, és közeli szövetségese lett Thomas Jeffersonnak, akinek felvilágosult eszméi mély hatással voltak rá.

Részt vett az alkotmányozó konvenciókban, és Virginia képviselőjeként 1780–83 között az új Kongresszus tagja volt. Ez idő alatt világossá vált számára, hogy a Konföderáció cikkei (Articles of Confederation) túlságosan gyenge központi kormányzatot biztosítanak.


3. Az USA alkotmányának megalkotója

Madison legnagyobb politikai öröksége a 1787-es philadelphiai alkotmányozó konvencióhoz kapcsolódik. Itt ő volt:

  • a Virginia-terv megalkotója, amely az erős központi kormányzat elvén alapult;
  • az egyik fő szószólója a kétkamarás törvényhozásnak (Senátus és Képviselőház);
  • a fékek és ellensúlyok rendszerének megfogalmazója;
  • a hatalmi ágak szétválasztásának (törvényhozó, végrehajtó, bírói) híve.

Munkája révén később az „alkotmány atyjaként” ismerték el.


4. A Federalista iratok

Madison, Alexander Hamilton és John Jay együtt írták a híres Federalist Papers-t (1787–88), amely 85 politikai esszéből áll. Ezek célja:

  • meggyőzni az államokat az új alkotmány ratifikálásáról;
  • értelmezni az új kormányzati struktúrát;
  • eloszlatni a félelmeket a túl erős központi hatalommal szemben.

Madison legfontosabb írásai közé tartozik a Federalista 10. szám, amelyben az érdekszövetségek („factions”) veszélyét elemzi, és a nagy köztársaság előnyeit hangsúlyozza.


5. A Bill of Rights – Alapjogok biztosítása

Bár eredetileg ellenezte az alkotmányhoz fűzött különálló jognyilatkozat szükségességét, politikai nyomásra Madison kidolgozta a Bill of Rights szövegét, amely:

  • biztosítja a szólás-, vallás- és sajtószabadságot;
  • garantálja a fegyvertartás jogát;
  • tiltja az önkényes letartóztatást és kínzást;
  • megalapozza a szabadságjogok amerikai rendszerét.

A Kongresszus 1789-ben fogadta el, és 1791-ben ratifikálták.


6. Politikai szövetség Thomas Jeffersonnal

A 1790-es években Madison elfordult Hamilton centralizáló politikájától. Jeffersonnal megalapították a Demokrata–Republikánus Pártot, amely a kis állami kormányzat, a mezőgazdaság és a francia forradalom támogatása mellett állt.

Ellenezték:

  • a nemzeti bank létrehozását;
  • a centralizált pénzügyi rendszert;
  • az Angliával való közeledést.


7. Külügyminiszterség és elnökség

1801–1809 között Madison volt Thomas Jefferson külügyminisztere. E minőségében:

  • segített megszervezni a Louisiana-terület megvásárlását (1803);
  • vezette a diplomáciai kapcsolatokat Napóleon Franciaországával és az Egyesült Királysággal.

1809-ben Madison lett az Egyesült Államok negyedik elnöke. Elnöksége alatt:

  • kitört az 1812-es háború Angliával (War of 1812);
  • brit csapatok elfoglalták és felégették a Fehér Házat és a Kongresszusi épületet;
  • az amerikai hadsereg megerősödött, és nőtt a nemzeti öntudat;
  • gazdasági nehézségek és politikai viták sújtották az országot.


8. Késői évek és filozófiai örökség

Az elnökség után Madison visszavonult virginiai birtokára (Montpelier), ahol az alkotmány értelmezésével, oktatással és levelezéssel töltötte idejét. Az utolsó élő „alapító atyaként” a nemzet bölcs öregjévé vált.

Madison:

  • mélyen hitt a törvény uralmában;
  • elutasította a politikai szélsőségeket;
  • előre látta a demokrácia sebezhetőségét, ha a társadalom nem művelt;
  • a vallásszabadság egyik leghatásosabb védelmezője volt.


9. Jellemzői és személyisége

James Madison alacsony termetű, halk szavú, visszafogott személyiség volt – de rendkívüli intellektussal, elemzőkészséggel és szövegírói tehetséggel rendelkezett. Barátsága Jeffersonnal és felesége, Dolley Madison politikai érzéke is segítette karrierjét.

Dolley egyébként a „first lady” szerepét is új szintre emelte, társasági eseményekkel, politikai szalonnal, kapcsolatépítéssel.


10. Öröksége és emlékezete

Madison öröksége meghatározó:

  • Ő volt az egyik legnagyobb alkotmányjogász az USA történetében.
  • Megteremtette a jogállamiság és alapjogok elvi alapjait.
  • Politikusként az egyensúly híve volt a kormányzat és az állampolgári szabadság között.

Róla nevezték el többek között:

  • a James Madison Egyetemet (Virginia),
  • a Madison városokat (pl. Wisconsin állam fővárosa),
  • és az USA egyik repülőgép-hordozóját (USS James Madison).


Zárszó

James Madison a gyakorlati bölcsesség és az elméleti mélység ritka ötvözetét képviselte. Miközben sosem volt karizmatikus szónok vagy hadvezér, eszmei alapot adott az amerikai demokráciának. Az általa lefektetett elvek – a hatalmi ágak szétválasztása, a jogok biztosítása, a népfelség elve – ma is az amerikai politika és alkotmányos rend sarokkövei.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=James_Madison&oldid=3510210”