Ugrás a tartalomhoz

Andrew Johnson

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Johnson szócikkből átirányítva)

Angol

Főnév

Andrew Johnson (tsz. Andrew Johnsons)

  1. (informatika) Andrew Johnson (1808. december 29. – 1875. július 31.) az Amerikai Egyesült Államok 17. elnöke volt, aki 1865 és 1869 között töltötte be hivatalát. Abraham Lincoln meggyilkolása után lépett hivatalba, és történelmi szerepe főként a polgárháború utáni újjáépítéshez (Reconstruction) kapcsolódik. Politikája sok vitát váltott ki: az amerikai történelem egyik leginkább megosztó elnökeként tartják számon, aki majdnem elvesztette hivatalát az első impeachment-perben.


Korai élet és háttér

Andrew Johnson Észak-Karolina államban, szegény családban született. Apja korán meghalt, így Johnsonnak gyermekként kellett dolgoznia. Tanulni nem volt lehetősége – írást és olvasást felesége tanította meg neki később. Később szabóként dolgozott, majd Tennessee államba költözött.

A közösségben egyre aktívabb lett, és populista nézeteivel gyorsan népszerűséget szerzett. Ellenállt a gazdag rabszolgatartó elitnek, és a kisemberek pártfogójaként lépett fel. Politikai karrierje fokozatosan épült fel: polgármester, állami képviselő, kormányzó, majd szenátor lett Tennessee állam képviseletében.


Polgárháború idején

Bár Tennessee egy déli, rabszolgatartó állam volt, Johnson az egyetlen déli szenátor volt, aki nem mondott le az Unióból való kiválás idején. Emiatt hősként ünnepelték az északiak, míg a déliek árulónak tartották.

Lincoln 1864-ben újraválasztása érdekében nemzeti egységre törekedett, és egy déliről származó demokratát, Johnsont választotta alelnökjelöltjének a Republikánus Párt „Nemzeti Uniós” platformján.


Elnöksége: a Reconstruction korszaka

1865. április 15-én, miután Abraham Lincoln meghalt a merénylet következtében, Johnson lépett hivatalba. A háború épp véget ért, és az ország súlyos kérdések elé nézett: hogyan térjenek vissza a Konföderáció államai az Unióba, és mi legyen az újonnan felszabadított afroamerikaiakkal?

Politikai elképzelései

Johnson elnökként folytatni akarta Lincoln „kíméletes” újjáépítési politikáját, de még ennél is nagyobb engedményeket tett a déli államoknak:

  • Gyorsan visszaengedte a konföderációs államokat az Unióba,
  • Párdonokat (kegyelmeket) osztott ki volt konföderációs vezetőknek,
  • Elfogadta, hogy a déli államok feketék nélkül állítsák vissza önkormányzatukat,
  • Nem támogatta a feketék szavazati jogát vagy polgári jogait.

Ez a politika felháborította a republikánus többségű kongresszust, különösen a radikális republikánusokat, akik teljes társadalmi átalakulást és feketék jogainak garantálását akarták.


Konfliktus a Kongresszussal

1866-tól Johnson rendszeresen vétózta a Kongresszus polgárjogi és újjáépítési törvényeit:

  • Polgárjogi törvény (Civil Rights Act of 1866) – Vétózta, de a Kongresszus felülírta a vétót.
  • 14. alkotmánykiegészítés – Johnson ellenzett minden olyan kezdeményezést, ami az afroamerikaiak egyenjogúságát célozta.
  • A déliek által elfogadott „fekete kódexek” gyakorlatilag újrateremtették a rabszolgaságot gazdasági függőségen keresztül – Johnson ezt nem akadályozta meg.

A kongresszus végül elindította a Radikális Újjáépítést, amely a déli államokat katonai megszállás alá vonta, és feltételekhez kötötte visszavételüket.


Impeachment – az első vádemelési eljárás

A konfliktus csúcspontja 1868-ban következett be, amikor Johnson elmozdította hivatalából Edwin Stanton hadügyminisztert, megsértve ezzel a Tenure of Office Act nevű törvényt (mely szerint a Szenátus jóváhagyása nélkül nem lehetett eltávolítani tisztségviselőket).

Ez volt az ürügy a képviselőházban megindított impeachment (vádemelési) eljárásra. Az eljárás során Johnson vád alá került, de a szenátusban egy szavazat híján nem ítélték el, így megtarthatta hivatalát.


Utolsó év az elnökségben

Politikai befolyása jelentősen csökkent, és az 1868-as elnökválasztáson nem indult. Helyét Ulysses S. Grant, a polgárháború hőse vette át. Johnson visszavonult Tennessee-be, de nem hagyta abba a politikai tevékenységet.


Későbbi évek és halála

1875-ben Johnson visszatért a szenátusba – az első és máig egyetlen korábbi elnök, akit elnöksége után újraválasztottak a Szenátusba. Nem sokkal később, 66 éves korában agyvérzésben elhunyt.


Megítélése és öröksége

Andrew Johnson történelmi megítélése nagyon ellentmondásos, és a legtöbb történész az egyik legrosszabb amerikai elnöknek tartja, több okból:

  • Nem tudott megbirkózni az újjáépítés kihívásaival,
  • Elutasította az afroamerikaiak jogainak védelmét, ezzel késleltetve az egyenjogúságot,
  • Konfliktusai bénították a politikai rendszert,
  • Szűklátókörű, makacs és gyakran bosszúálló volt.

Ugyanakkor nem volt korrupt, és ragaszkodott az alkotmányossághoz – bár annak értelmezése sokak szerint elavult és reakciós volt.


Zárszó

Andrew Johnson tragikus módon rosszkor volt rossz helyen. Egy olyan történelmi pillanatban került a hatalom élére, amikor a nemzetnek haladó, megbékélést és igazságosságot ötvöző vezetésre lett volna szüksége. Ő azonban a déli érdeket védte, és megakadályozta a rabszolgaság valódi felszámolását követő társadalmi átalakulást.

Az ő története figyelmeztetés: nem elég elnökké válni – vezetni is tudni kell.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Andrew_Johnson&oldid=3505001”