Ugrás a tartalomhoz

Jonas Salk

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Angol


Főnév

Jonas Salk (tsz. Jonas Salks)

  1. (informatika) Jonas Edward Salk (1914. október 28. – 1995. június 23.) amerikai orvos, virológus és kutató, aki az emberiség egyik legpusztítóbb betegsége, a járványos gyermekbénulás (polio) elleni első hatékony vakcina kifejlesztőjeként vált világhírűvé. Tudományos munkája, embersége és önzetlensége révén ma is a legnagyobb orvostudósok között tartják számon.


Gyermekkor és tanulmányok

Jonas Salk New York Cityben, egy orosz zsidó bevándorló családban született. Szülei alacsony jövedelműek voltak, de nagy hangsúlyt fektettek a tanulásra. A kis Jonas kivételesen okos, szorgalmas gyermek volt, és már fiatalon az orvostudomány, majd a kutatás iránt érdeklődött.

Salk előbb a City College of New York hallgatója lett, majd 1939-ben orvosi diplomát szerzett a New York University School of Medicine egyetemen. Kezdetben orvos akart lenni, de hamarosan a laboratóriumi kutatás felé fordult az érdeklődése, különösen a vírusok és az immunológia területén.


A polio (járványos gyermekbénulás)

A 20. század elején a poliovírus félelmetes járványokat okozott világszerte. A vírus főként a gyermekeket támadta meg, és a fertőzöttek egy részénél súlyos bénulást, sőt halált okozott.

A betegség jellemzői:

  • Cseppfertőzéssel és székletszennyezéssel terjed
  • A vírus megtámadja a gerincvelőt és az idegrendszert
  • Súlyos esetben légzőizom-bénulást okoz, a beteg „vaslúdba” (iron lung) kerül

Az 1940-es–50-es években az USA-ban évente több tízezer gyermek fertőződött meg. A társadalom rettegésben élt: iskolákat zártak be, uszodákat kerültek el, és mindenki egy hatékony oltásra várt.


Jonas Salk kutatásai

Salk a második világháború alatt influenzavírusok elleni vakcinán dolgozott, de az 1940-es évek végén áttért a poliovírus kutatására. Csatlakozott a University of Pittsburgh virológiai kutatócsoportjához, ahol lehetősége nyílt önálló program indítására.

Az 1950-es évektől kezdve a National Foundation for Infantile Paralysis (később: March of Dimes) finanszírozta a vakcina fejlesztését. Salk stratégiája abban tért el másoktól, hogy elölt (inaktivált) vírust használt, nem élő, gyengített vírust – így biztonságosabbnak vélte a megoldást.


Az első polio vakcina (1955)

1952-re elkészült az első prototípus. 1954-ben elindult a világ addigi legnagyobb orvosi vizsgálata:

  • Több mint 1,8 millió gyermeket oltottak be az USA-ban
  • A kontrollcsoport és a vakcinázott csoport összehasonlításából egyértelművé vált: a vakcina biztonságos és hatékony

1955. április 12-én a világ végre fellélegezhetett: bejelentették a Salk-vakcina sikerét.

Az eredmény óriási szenzációt keltett. Emberek sírva ünnepeltek, iskolákban leálltak az órák, Salk neve pedig egycsapásra nemzeti hőssé vált.


Nem szabadalmaztatta – a világ ajándékául

Amikor egy újságíró megkérdezte: „Kié a vakcina szabadalma?”, Salk így válaszolt: „Az embereké. Nincs szabadalom. Lehet-e szabadalmazni a napfényt?”

Salk tudatosan lemondott a szabadalomról, így a vakcina olcsón és gyorsan elérhetővé vált a világ minden pontján.


A vakcina hatása

  • A polioesetek száma évtizedeken belül 99%-kal visszaesett
  • A 20. század közepén évente több százezer eset fordult elő világszerte – ma már csak néhány tucat évente
  • 1988-ban elindult a WHO globális eradikációs programja, cél: a betegség teljes felszámolása

Később Albert Sabin is kifejlesztett egy orálisan bevehető, élő, gyengített vírust tartalmazó vakcinát (OPV), amely olcsóbb és könnyebben alkalmazható lett a fejlődő országokban. Mindkét vakcina a világ megmentését szolgálta.


Salk Intézet

1963-ban Salk megalapította a Salk Institute for Biological Studies kutatóintézetet Kaliforniában, La Jollában. Ez máig az egyik vezető molekuláris biológiai kutatóintézet a világon.

A központ célja:

  • Az orvostudomány és biológia határterületeinek kutatása
  • Kiemelkedő tudósok, pl. Francis Crick (a DNS társfelfedezője) is itt dolgoztak

Az intézet híres arról is, hogy nyitott, multidiszciplináris környezetet teremtett – itt a tudomány és művészet is találkozott.


További munkásság, gondolkodás

Salk nem állt meg a polio után. Később:

  • HIV/AIDS elleni vakcinán is dolgozott
  • Foglalkozott a bioetika, emberi fejlődés, tudomány és vallás viszonyával

Könyveket is írt, többek között:

  • Man Unfolding (1972) – az emberi potenciálról
  • The Survival of the Wisest – a bölcsesség jövőbeni szerepéről az evolúcióban


Magánélet

Salk kétszer házasodott, második felesége a híres festő, Françoise Gilot, aki korábban Pablo Picasso élettársa volt. Három fia született első házasságából.

Salk személyiségét gyakran jellemezték úgy, hogy nyugodt, mélyen humanista, csendes, ugyanakkor elképesztően elkötelezett a tudomány és az emberiség szolgálatában.


Halála és öröksége

Jonas Salk 1995. június 23-án halt meg 82 évesen, szívelégtelenség következtében. Halála után a világ vezetői, tudósai és milliók gyászolták.

Örökségét ma is őrzik:

  • Orvosi díjak és kitüntetések sora
  • Iskolák, kórházak, intézetek viselik nevét
  • A polio elleni küzdelem sikerének szimbóluma
  • A Salk Intézet továbbra is élvonalbeli kutatásokat folytat


Összegzés

Jonas Salk neve örökre összefonódott a remény és tudomány diadalával. Nemcsak azért tiszteljük, mert felfedezett egy életmentő vakcinát, hanem azért is, mert nemes emberként viselkedett: nem akart meggazdagodni, csak segíteni.

Azt vallotta: „A legmélyebb öröm a szolgálatból fakad.”

Az ő öröksége ma is életben van minden egyes gyermekben, aki sosem fogja megkapni a gyermekbénulást, mert valaki egykor úgy döntött: a tudást nem eladni kell – hanem ajándékba adni az emberiségnek.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Jonas_Salk&oldid=3508632”