Charles K. Kao
Főnév
Charles K. Kao (tsz. Charles K. Kaos)
- (informatika) Charles K. Kao (teljes nevén Charles Kuen Kao, 高錕, 1933. november 4. – 2018. szeptember 23.) kínai származású brit–amerikai fizikus és mérnök, akit joggal tartanak a „fénykábeles kommunikáció atyjának”. Forradalmi munkássága a fényvezető (optikai) szálak terén alapjaiban változtatta meg a telekommunikációt, és lehetővé tette a modern internet, az adatátvitel, valamint a globális információs társadalom kiépülését.
2009-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazták „a fény optikai szálakban történő továbbításával kapcsolatos úttörő eredményeiért a távközlésben”.
Gyermekkor és tanulmányai
Charles K. Kao 1933-ban született Shanghai városában, Kínában, egy magas képzettségű és művelt családba. Apja, Kao Chun-Hsiang, egy híres jogász volt, aki Európában tanult, anyanyelve mellett pedig angolul, franciául és németül is beszélt. Az ifjú Charles Kao is korán megismerkedett az idegen nyelvekkel, matematikával és a természettudományokkal.
A kínai polgárháború miatt családja a brit gyarmati területre, Hongkongba költözött. Ott a St. Joseph’s College-ban folytatta középiskolai tanulmányait, majd Angliába ment továbbtanulni.
Tanulmányait a Woolwich Polytechnic-en (ma University of Greenwich) kezdte, majd a University of London-on szerzett villamosmérnöki diplomát. Később a University College London-ban szerezte meg doktori fokozatát is.
A fényvezetés problémája
A 20. század közepén a kommunikáció nagy részét még rézkábelek, rádióhullámok vagy mikrohullámok segítségével bonyolították. A kutatók régóta próbálkoztak fény (optikai jelek) használatával az adatok továbbítására, mivel a fény sokkal nagyobb sávszélességet és sebességet kínált. A probléma azonban a következő volt:
A fény a korabeli üvegszálakon rendkívül gyorsan elnyelődött, azaz már néhány méter után elveszett az információ.
A 1960-as években a fényvezető szálak csillapítása (azaz a jelveszteség) 1000 dB/km körül volt, ami teljesen használhatatlanná tette őket gyakorlati célokra.
Az áttörés – 1966: Kao és Hockham
1966-ban Kao az angliai Standard Telecommunication Laboratories (STL) kutatóintézetében dolgozott. Itt, munkatársával, George Hockhammel együtt kidolgozták a híres 1966-os elméleti javaslatot, amelyben kimutatták:
- A magas csillapítás nem a fény természetes korlátja, hanem az üveg tisztaságának problémája.
- Ha az üveget megtisztítják a szennyeződésektől, akkor a fényt csak néhány dB/km csillapítással lehetne továbbítani.
- Elméleti számításaik szerint 20 dB/km csillapítási érték alatt már működőképes optikai kommunikáció valósítható meg.
Ez az ötlet akkoriban radikálisnak tűnt, hiszen a kutatók többsége a fény természetes szórását okolta. Kao azonban precíz mérnöki és fizikai érveléssel bizonyította, hogy a tiszta kvarcüveg megoldás lehet.
A gyártási forradalom
Kao elmélete után az anyagtudósok, köztük a Corning Glass Works (USA) kutatói, megkezdték az első, rendkívül tiszta szilícium-dioxid-alapú optikai szálak fejlesztését.
1970-ben sikerült előállítaniuk egy olyan üvegszálat, amely kevesebb mint 20 dB/km csillapítással vezette a fényt – éppen ahogy Kao megjósolta. Ez volt a technológiai áttörés.
Később az optikai szálak csillapítása 0,2 dB/km körülire csökkent, ami lehetővé tette az 1000 km-nél hosszabb távú kommunikációt is egyetlen szálon, erősítők nélkül.
Világméretű alkalmazások
Az 1980-as évektől kezdve az optikai szálak megváltoztatták a távközlést:
- Megjelentek az optikai gerinchálózatok, amelyek kontinenseket kötnek össze.
- A telefónia, internet és kábeltelevízió szinte teljesen átállt optikai átvitelre.
- A mai 5G hálózatok, felhőszolgáltatások, videostreaming és globális adatközpontok mind a Kao által lefektetett alapokon működnek.
Nemzetközi tudományos karrier
Kao nemcsak kutató, hanem kiemelkedő tudományszervező is volt. Dolgozott:
- Hongkongban a Chinese University of Hong Kong professzoraként és rektoraként,
- az amerikai ITT Corporation vezető kutatójaként,
- valamint több rangos nemzetközi tudományos testület tagjaként.
A nevét viselő „Kao-féle ablak” az a hullámhossztartomány, amelyen belül a fény legkisebb veszteséggel terjed az üvegszálakban (tipikusan 1,55 mikrométer körül).
Elismerések
Több évtizedes munkásságát világszerte elismerték:
- 2009-es fizikai Nobel-díj (megosztva Willard Boyle-lal és George Smith-szel, akik a CCD-érzékelőt fejlesztették ki).
- Marconi-díj, Faraday-érem, IEEE díjak, Japan Prize, Alexander Graham Bell-díj
- Lovaggá ütötték „Sir Charles Kao” néven (2009-ben a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka – KBE)
- Róla nevezték el a Charles K. Kao Foundation for Alzheimer’s Disease szervezetet is
Személyes élet és betegség
Kao felesége Gwen Kao, aki aktívan támogatta férje tudományos és későbbi egészségügyi útját. A házaspár két gyermeket nevelt.
Élete utolsó éveiben Alzheimer-kórral küzdött. E betegséggel való küzdelme miatt ismeretterjesztő kampányokat indítottak, és nevét alapítvány is őrzi.
Halála és öröksége
Kao 2018. szeptember 23-án hunyt el Hongkongban, 84 éves korában.
Öröksége azonban máig él:
- Milliárdnyi ember használja nap mint nap az általa lehetővé tett technológiát.
- A mai internetes világ alapját képezik a fényvezetés fizikai törvényei, amelyeket ő tárt fel.
- A távközlés, informatika, orvostechnika (pl. endoszkópia), csillagászat és még a katonai kommunikáció is profitált munkásságából.
Zárszó
Charles K. Kao egy csendes, tudományba mélyedt mérnök és fizikus volt, aki nem új részecskét fedezett fel, nem épített atombombát, nem írt nagy elméleteket – mégis forradalmasította az emberiség kommunikációját.
Az internet, a távmunkavégzés, a felhőalapú számítás, az űrtávközlés és az orvosi képalkotás mind-mind nem létezhetne olyan formában, ahogy ma ismerjük, nélküle. A száloptika korát ő nyitotta meg – fényt vezetett nemcsak az üvegszálakon át, hanem a tudományos haladás útján is.
- Charles K. Kao - Szótár.net (en-hu)
- Charles K. Kao - Sztaki (en-hu)
- Charles K. Kao - Merriam–Webster
- Charles K. Kao - Cambridge
- Charles K. Kao - WordNet
- Charles K. Kao - Яндекс (en-ru)
- Charles K. Kao - Google (en-hu)
- Charles K. Kao - Wikidata
- Charles K. Kao - Wikipédia (angol)